Kpkf.IV.37.156/2017/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. március 14.

A KÚRIA
v é g z é s e

Az ügy száma:  Kpkf.IV.37.156/2017/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 3012/2017. (II. 8.) AB határozat (belső ügyszám: IV/2518-19/2015.)

Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.III.37.085/2015/5. számú ítéletének megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3012/2017. (II. 8.) AB határozat alapján a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek – az alkotmánybírósági eljárás indítványozói – 2006-ban megvásároltak egy, az ingatlan-nyilvántartásban „kivett, saját használatú út” megnevezéssel szereplő, 2044 m2 területű ingatlant. Az út erdészeti magánútként évtizedeken át sorompókkal volt elzárva a közforgalom elől, és egyetlen funkciója az, hogy az erdő területén lévő ingatlant ezen keresztül lehet megközelíteni. Az indítványozók ezt az ingatlant is megvásárolták az úttal együtt. Az utat – amely a jogvita tárgyát képezi – közlekedésre alkalmas állapotba hozták, majd „süllyedő akadályt létesítettek”, hogy az út kizárólagos használatát továbbra is biztosítsák, és más gépjárművek behajtását, ezáltal lakóingatlanuk megközelíthetőségének esetleges akadályozását megelőzzék.

[2] Az út engedély nélkül történt közforgalom elöli elzárása miatt az elsőfokú hatóság a 2013. szeptember 17-én kelt, SZ-T–004/00928-8/2013. számú határozatával kötelezte a felpereseket, hogy a jogerőre emelkedést követő 30 napon belül az út közforgalom elől történő elzárását szüntesse meg. A határozattal szemben a felperesek fellebbezést terjesztettek elő. A másodfokú hatóság a 2014. január 22-én kelt, EH/MD/NS/A/13/2/2014. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] A felperesek a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezték. Az ügyben eljárt Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. szeptember 17-én kelt, 17.K.27.115/2014/11. számú ítéletével a másodfokú határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. A bíróság szerint az út megnyitását sem az erdészeti hatóságnál, sem a közlekedési hatóságnál nem kérelmezte senki, és mivel az út közforgalom elől elzárt erdészeti magánútként létesült, a megnyitására irányuló engedély hiányában elzárt út is maradt. Ezért nem volt jogszerűtlen az indítványozók részéről, hogy az utat „süllyedő útakadállyal” tényszerűen is elzárták a közforgalom elől.

[4] A jogerős ítélettel szemben az alperesi másodfokú hatóság felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A Kúria a 2015. március 18-án kelt, Kfv.III.37.085/2015/5. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította. A Kúria szerint a per tárgyát képező út – a vonatkozó történeti tényállásból és jogszabályi összefüggésekből következően – közforgalom elől el nem zárt magánútnak minősül, s ekként kezelendő.

[5] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a kereseti kérelem kötöttségeit vette figyelembe, illetve a felülvizsgálati kérelem keretei között járt el. A felperesek kereseti kérelmükben nem hivatkoztak a tulajdonjog sérelmére, kérelmük szerint a hatóság nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, elmulasztotta a bizonyítást, a meglévő bizonyítékokat nem mérlegelte okszerűen, valamint téves jogi következtetéseket vont le; a kereseti kérelem szerint a hatóság megsértette a közigazgatási eljárás alapelveit is. Az elsőfokú bíróság ítéletében e keretek között hozta meg döntését, a felperesek tulajdonhoz való jogának vizsgálata (még inkább sérelme) a jogerős ítélet meghozatala során fel sem merült. Az alperes felülvizsgálati kérelme tulajdoni kérdésekkel nem foglalkozott. Mindezek alapján a felülvizsgálati eljárásban a Kúria nem volt abban a helyzetben, hogy a tulajdonvédelem szempontjából is értékelje az adott ügyet, a perjogi szabályok ezt nem tették lehetővé. A felülvizsgálati kérelem tárgyában született döntés indokolása a tulajdonviszonyok összefüggő kérdésekre értelemszerűen nem térhetett ki.
 
[6] A felperesek (a továbbiakban: indítványozók) alkotmányjogi panasz terjesztettek elő az Alkotmánybíróságnál a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.085/2015/5. számú ítélete, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 29. § (2) bekezdése és 47. § 8. pontja ellen. Az indítványozók a támadott bírói döntést az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való joggal tartották ellentétesnek.

[7] Az Alkotmánybíróság a 3012/2017. (II. 8.) AB határozatában a Kúria Kfv.III.37.085/2015/5. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét állapította meg, ezért azt megsemmisítette, a Kkt. vizsgálatára irányuló indítványt visszautasította. Az Alkotmánybíróság a történeti tényállás és a Kkt. rendelkezéseinek összevetése alapján a perbeli út jogi minősítését tekintve a kúriai ítéletben foglaltakhoz képest eltérő – kiegészítő – indokolást adott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria döntése anélkül korlátozta az indítványozók tulajdonjogát, hogy indokolásából egyértelműen kitűnne a beavatkozás mögötti közérdek, a közforgalom elől el nem zárt magánúttá minősítés magyarázata, továbbá azok az okok, amelyek a közforgalom elől elzárt jelleget kétség kívül kizárják. A 3012/2017. (II. 8.) AB határozat szerint „Az indokolás e hiányosságai miatt az Alkotmánybíróság nem is volt abban a helyzetben, hogy a korlátozás elkerülhetetlenségét, közérdekűségét és arányosságát megvizsgálhassa; ezért – önmagában az indokolás említett hiányosságai miatt – a bírói döntés a megszerzett tulajdon korlátozásához, az indítványozó tulajdonosi pozíciójába történő behatoláshoz vezetett, amellyel szemben pedig az Alaptörvény XIII. cikke garantálja a védelmet [57]”. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a kúriai döntést megsemmisítette.

A döntés indokolása

[8] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. § b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés Alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[9] A Pp. 361. § c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 362. § (1) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 363. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[10] A Pp. fenti rendelkezései alapján indult eljárásban – az Alkotmánybíróság 3012/2017. (II. 8.) AB határozata nyomán – a Kúria megállapította, hogy a Kúria Kfv.III.37.085/2015/5. számú ítéletének megsemmisítése folytán el nem bírált bírósági felülvizsgálati kérelem maradt folyamatban.

[11] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 361. § c) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati eljárás során meghozott határozatot megsemmisítette, a Kúria a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. Az új eljárásban a Kúriának a 3012/2017. (II. 8.) AB határozat alapján kell eljárni, s megfelelő döntést hozni: pótolni kell az Alkotmánybíróság által feltárt indokolásbeli hiányosságot, és az Alaptörvény XIII. cikkében szereplő tulajdonhoz való jog védelmére is tekintettel kell meghozni határozatát.

Záró rész

[12] E végzés elleni jogorvoslatot a Pp. 362. § (3) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2017. március 7.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán s.k.  bíró