Kpkf.IV.37.294/2017/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. május 2.

A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
végzése

Az ügy száma: Kpkf.IV.37.294/2017/3.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

A kérelmező: hivatalból

Az alkotmánybíróság határozatának száma: 5/2017. (III.10.) AB

Az ügy tárgya: A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.32.574/2015/17. számú ítéletének megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 5/2017. (III.10.) AB határozatot megküldi a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak azzal, hogy új eljárás lefolytatásának nincs helye.

A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú hatóság határozatában a felperest az üzemeltetésében lévő telephelyről 2013. évben közcsatornába bocsátott szennyvíz küszöbértéket meghaladó összes sótartalma miatt 8.845.777.- forint csatornabírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2015. április 14-én kelt 35.000/3156-1/2015.ált. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[2] Az alperes határozatát a felperes keresettel támadta kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Kifejtette, hogy a hatósági határozatok meghozatalára a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fvr.) 33. § (1) bekezdésében meghatározott, álláspontja szerint jogvesztő határidő lejárta után került sor, így „a bírság kiszabásához való jog elévült”.
[3] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2016. február 5-én kelt 8.K.32.574/2015/17. számú ítéletében a keresetet elutasította. Hangsúlyozta, az Fvr. 33. § (1) bekezdése értelmében a hatóság a csatornabírságot a szolgáltató bírságjavaslatának figyelembe vételével állapítja meg és a tárgyévet követő június 30. napjáig szabja ki. E szerint a 2013-ra vonatkozó csatornabírságot az eljárt elsőfokú hatóságnak 2014. június 30-ig kellett volna kiszabnia. Az alperes nem vitatta, hogy a csatornabírság megfizetésére az Fvr. 33. § (1) bekezdésében foglalt határidőt túllépve kötelezte a felperest. Az elsőfokú bíróság a Kúria egyik döntésére is alapítottan hangsúlyozta, hogy az Fvr. 33. § (1) bekezdése szerinti határidő anyagi jogi, vagyis nem elévülési természetű jogvesztő határidő. Ezt a határidőt nem lehet olyannak tekinteni, mint amelynek elteltét követően jogszerűen a felperessel szemben csatornabírságot ne lehetett volna kiszabni. A bíróság megállapította, hogy az elsőfokú hatóság megsértette az Fvr. 33. § (1) bekezdését, azonban ez a jogszabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki.
[4] A felperes a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete, valamint az ezen ítélet által helybenhagyott alperesi határozat ellen alkotmányjogi panaszt nyújtott be, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Álláspontja szerint az ítélet és az alperesi határozat ellentétes az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdésében szabályozott jogállamisághoz tartozó jogbiztonság elvével, a XXIV. cikk (1) bekezdésével, vagyis a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében megjelölt tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joggal.
[5] Az Alkotmánybíróság az 5/2017. (III.10.) AB határozatával – három alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint négy alkotmánybíró különvéleményével – megállapította, hogy a jogerős ítélet, az elsőfokú és alperesi határozat – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelme miatt – alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Megállapította továbbá, hogy az Fvr. 33. § (1) bekezdése alkalmazásában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy az ott meghatározott határidő leteltét követően szankció nem szabható ki. Elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
[6] Az Alkotmánybíróság az indokolásban rámutatott, a felperes megalapozottan érvelt úgy, hogy a közigazgatási perekben kialakított, a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Közigazgatási Kollégiumának 1/2011. (V.9.) KK véleményén alapuló azon bírói gyakorlat, miszerint a közigazgatási anyagi jogi határidők lehetnek „jogvesztő” és „nem jogvesztő”, azaz „elévülési” jellegűek a polgári jogi bíráskodásban, illetve a polgári anyagi jogi normákban kialakított dogmatikai fogalmak hibás analógia révén való átvitelét jelentik a közigazgatási jogvitákat elbíráló közigazgatási bíráskodásba. A közigazgatási szervnek ugyanis nem joga, hanem hatásköre és illetékessége van eljárni és eljárása során szankciót alkalmazni. Így a közigazgatási hatóság számára a szankcióalkalmazás lehetőségének elenyészése sem „jogvesztő”, hanem pusztán egy addig fennálló lehetőség megszűnése. A Ket. szubszidiárius jelleggel alkalmazandó anyagi jogi határidejétől eltérő, valamely ágazati közigazgatási jogszabályban nevesített anyagi jogi határidő esetén e határidő elteltét követően a hatóságnak nincs lehetősége szankciót alkalmazni, különben a határidők léte veszítené el az értelmét. A fentiekre tekintettel az a bírói értelmezés, mely ezzel szemben a szankcióalkalmazási határidő elmulasztásához – a tételes jogszabályi előírás szerinti határidő letelte után – nem fűzi azt a következményt, hogy ezen határidőt túllépő hatóságok szankcióalkalmazási lehetősége elenyészik, vagyis amely szerint a rá vonatkozó anyagi jogi határidőt elmulasztó közigazgatási hatóság pusztán emiatt nem követ el az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével ellentétes.

A döntés indokolása

[7] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 361. § (1) bekezdés d) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében az alábbiak szerint határoz:
d) ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatának megsemmisítése esetén a bírósági határozattal felülvizsgált más hatóság által hozott döntést is megsemmisítette, a megsemmisített döntést hozó hatóságot értesíti a szükséges intézkedések megtétele érdekében az Alkotmánybíróság határozatának egyidejű megküldése mellett, és erről a panasz indítványozóját is tájékoztatja.
[8] A Kúria a Pp. 361. § d) pontja alapján az Alkotmánybíróság 5/2017. (III.10.) AB határozatát megküldi az elsőfokú hatóságként eljárt Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak azzal, hogy új eljárás lefolytatásának nincs helye.
[9] A végzés elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2017. április 27.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró