Kpkf.IV.37.338/2017/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. július 11.

A KÚRIA
végzése

Az ügy száma: Kpkf.IV.37.338/2017/2.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Farkas Attila bíró

Kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete 3/2017. (II. 21.) AB határozat általi megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria a 3/2017. (II. 21.) AB határozat alapján a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes 2011. május 6-án felismerhető módon közzétette a négy felperes képmását anélkül, hogy ahhoz a felperesek hozzájárulását kérte volna. A Fővárosi Törvényszék 19.P.23.475/2011/4. számú ítélete megállapította a személyiségi jogsértést, az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte arra, hogy magánlevélben fejezze ki sajnálkozását, valamint fizesse meg a terhére rótt perköltséget. A Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pf.20.656/2012/7. számú döntésében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[2] A Fővárosi Ítélőtábla ítéletével szemben az alperes alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.1.)  megsemmisítette a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.656/2012/7. számú ítéletét, mivel az nem oldotta fel a felperesek méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való joga és a sajtószabadság közötti érdekütközést.

[3] A Kúria a Kpkf.IV.38.031/2014/2.számú végzése nyomán ismét eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pf.20.112/2015/4/I. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét ismét helybenhagyta. Az Ítélőtábla újra elvégezte a tényállás polgári jogi értékelését és ugyanarra az eredményre jutott: az alperesi sajtószerv tevékenysége sérti a felperesek képmáshoz fűződő jogát. A bíróság szerint a képmásvédelem – a saját személyiség kifejeződése feletti rendelkezési jogosultság –  fennmarad még a köz érdekében végzett tevékenység idején is. Ezt az önrendelkezési jogot a sajtószabadsággal összemérve a tudósítás célját vizsgálta a bíróság, és bár elismerte a beszámoló jelenkori eseményről szóló tudósító jellegét, kifejtette: az ilyen eseményekről való tudósítás sem lehet korlátlan. Az elsődleges korlátot a személyiségi jog megsértésének tilalma adja. Az nem lehetett vitás, hogy a felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogai sérültek az alperesi magatartás eredményeként. Bár a nyilvánossághoz közvetített demonstráció alapvetően közérdeklődésre számot tartó esemény volt, azon a felperesek jelenléte és dokumentált cselekvéseik nem voltak olyan jelentőségűek, melyre tekintettel a képmásvédelemmel kapcsolatos rendelkezési jog háttérbe szorulhatott. Mindezek egyedi mérlegelésével a Fővárosi Ítélőtábla a sajtószabadság sérelmét nem látta megállapíthatónak és helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[4] Az alperes a Fővárosi Ítélőtábla döntésével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára. A Kúria a Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítéletével a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria a jogerős ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla érveivel egyetértett, azokat kisebb részben kiegészítette. Egyetértett ugyan a Kúria a felülvizsgálatot kérő alperesnek a sajtó ellenőrző funkcióját hangsúlyozó álláspontjával, mégis a Kúria megítélése szerint – az EJEB esetjogában és az Alkotmánybíróság határozatában előírt szempontokra is figyelemmel – a szolgálatot teljesítő rendőr képmásának hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala akkor marad a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás keretén belül, ha az az esemény hű illusztrálásához tartozik és a konkrét cselekvőség – aktív intézkedés, vagy éppen az intézkedési kötelezettség képi megjelenítésből megállapítható nyilvánvaló elmulasztása – indokolttá teszi, ezáltal a fényképfelvétellel közölt tartalom a tudósítás tárgyát képező eseménnyel összefüggő, hírértékű információt hordoz. Mivel ennek a feltételnek a konkrét képek nem feleltek meg – nincsen összefüggés a képek és a tudósított esemény között – így a sérelmezett ábrázolási módot semmilyen társadalmi igény nem indokolja. A Kúria álláspontja szerint a dokumentált fényképfelvételek semmilyen többlet információt nem nyújtanak ahhoz a köztudomású tényhez képest, hogy a rendvédelmi szakszervezetek tüntetésén – mint általában a tömegrendezvényeken, demonstrációkon –    szolgálatot teljesítő rendőrök biztosították a helyszínt. Az egyedi beazonosításra alkalmas fényképfelvételeknek az eseményről tudósító, közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás szempontjából jelentősége nincs. Ezért a perben kifogásolt képfelvételeknek a szolgálatot teljesítő rendőrök arcképmásával való nyilvánosságra hozatala öncélú.

[5] Az alkotmányjogi panasz alapján ismét eljárt Alkotmánybíróság az 3/2017. (II. 21.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.2.) a Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítéletét megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a demonstrációkon történő rendőri bevetést – a legújabbkori magyar történelem ismeretében is – minden esetben a jelenkor eseményének kell minősíteni, amelyekről való tudósítás nem öncélú, kivéve, ha az emberi méltóság benső lényegét érintő, vagy a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító tudósításról van szó. Az Alkotmánybíróság utal továbbá arra, hogy korábbi döntésében alaptörvény-ellenesnek találta azt a megszorító értelmezést is, amely szerint kizárólag akkor volna lehetséges a felvétel készítése és közzététele, ha valamely rendőri intézkedésre vonatkozó eljárási szabályok nyilvánvaló megszegését dokumentálnák [Abh2. Indokolás 23]. Az Alaptörvény IX. cikke olyan megszorító értelmezése sem fogadható el, amely valamely társadalmi igény meglétét, többlet információ létét (pl. a rendőr nyilvánvaló jogsértését) követelné meg a demonstrációkon készült felvételek közzétételéhez. Az Alkotmánybíróság az Abh.2.-ben megállapította, hogy a Kúria  Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete az Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdését sérti.

A döntés indokolása

[6] 1. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. § b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg. A Pp. 362. § (1) bekezdése alapján a Kúria hivatalból jár el.

[7] A Pp. 361. § c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. Az Alkotmánybíróság az Abh.2.-ben megsemmisítette a Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítéletét, ezért az elbírálatlan felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozatot kell hozni.

[8] 2. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 80. § (2)  bekezdése értelmében „Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.” A Kúria a megsemmisített határozatában (illetve korábban a Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék is) a régi Ptk. 80. § (2) bekezdésének olyan tartalmat adott, hogy önmagában az a tény amely szerint az adott személy részt vesz a közhatalom gyakorlásában, nem elég személyhez fűződő jogai korlátozására. Az Abh.2. által megsemmisített kúriai döntés a tényállásra épített: a per tárgyává tett fényképfelvételek konkrét cselekvőség nélkül, a felpereseknek csupán a jelenlétét mutatja be, amely nem vitásan hozzátartozik az eseményről szóló valósághű tájékoztatáshoz. A fényképfelvételeken ábrázolt rendőri jelenlétből lényegében azonban az sem derül ki, hogy hol készültek, illetve mi az elkészítés és a nyilvánosságra hozatal célja. Nincs közvetlen összefüggés a tudósítás tárgyát képező esemény, és a rendőrök egyedi beazonosítására alkalmas módon, arcképmásukkal történő megjelenítése között [Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete; Indokolás 45]. A Kúria  Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete szerint tehát ebben az esetben a képmás nyilvánosságra hozása nem hordoz hírértékű információt, a nyilvánosságra hozatal öncélú. A Kúria ezért a Ptk. 80. § (2) bekezdése alapján azt a következtetést vonta le, hogy a képmás nyilvánosságra hozatalához ebben a körben is az érintett személy hozzájárulása szükséges.

[9] Az Alkotmánybíróság szerint azonban a demonstrációkon történő rendőri bevetést minden esetben a jelenkor eseményének kell tekintetni, amelyről való tudósítás a sajtószabadság része [Indokolás 23]. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy a demonstrációkról való tudósítás nem öncélú, kivéve, ha az emberi méltóság benső lényegét érintő, vagy a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító tudósítás volna. Az Alkotmánybíróság az Abh.2-ben (illetve korábban az Abh.1.-ben) azt állapította meg, hogy a bírói döntésekben kifejtett jogi álláspont az Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdésének sérelmére vezet.

[10] A sajtószabadság alkotmányos tartalmának jelentős aspektusait – a 7/2014. (III. 7.) AB határozat megállapításainak figyelembe vételével – az Abh1. bontotta ki, illetve összegezte. Megállapította, hogy a sajtószabadság történeti alkotmányunk vívmányai közé tartozik [Indokolás 13], s e szabadságjog a kezdettől fogva összekapcsolódott a jelenkor eseményeiről szóló szabad tájékoztatással [Indokolás 14]. A jelen alkotmányos környezetben a sajtó szabadságának védelme, a szabad tájékoztatás feltételeinek biztosítása egyrészt az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésén alapuló állami kötelezettség, másrészt a személyek alapvető joga, amely az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek mellett korlátozható.

[11] Az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben – többek között – kifejtette, hogy a sajtószabadság jogának gyakorlása révén az alapjog jogosultja aktív alakítója a demokratikus közvéleménynek. A sajtó ezen minőségében ellenőrzi a közélet szereplőinek, intézményeinek tevékenységét, a döntéshozatal folyamatát, tájékoztatja arról a politikai közösséget, a demokratikus nyilvánosságot (a házőrző kutya szerepe) [Indokolás 16].

[12] 3. A Kúria jelen tanácsának álláspontja szerint – összhangban a Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítéletben foglaltakkal – az ún. rendőrképmás ügyeket szituációhoz kötötten kell megítélni. A régi Ptk. 80. § (2) bekezdése lehetővé teszi a sajtószabadság érvényesülésének rovására, hogy a rendőr képmásának nyilvánosságra hozatalához – az emberi méltóság benső lényegét érintő és a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító esetein túl is – a rendőr hozzájárulása váljon szükségessé (pl. ha nem hordoz hírértékű információt mert az adott eseményen való rendőri jelenlét célja ismert, a rendőr azonosító száma alapján egyébiránt beazonosítható, és a rendőri részvételnek önmagában hírértéke nincs).

[13] Az Abh.2. szerint azonban nem tartozik a bíróságok mérlegelési körébe, hogy érvényt szereznek-e az Alaptörvény 24. cikke (1) bekezdésében foglaltaknak, amely szerint „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve” [27].

[14] A fentieket figyelembe véve az elbírálatlan felülvizsgálati kérelem tárgyában lefolytatandó új eljárás során követni kell az Abh.2.-ben nyomatékosított azon alkotmánybírósági álláspontot, amely a jelenkor eseményének minősíti a demonstrációkat, amelyekről való tudósítás nem öncélú, kivéve, ha az emberi méltóság benső lényegét érintő, vagy a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító tudósításról van szó.

Záró rész

[15] E végzés elleni jogorvoslatot a Pp. 155/B. § (4) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2017. július 4.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró