Tájékoztató a Kúria Bfv.I.980/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. december 20.

A jogtalan támadás bekövetkezésének távoli veszélye a jogos védelem alkalmazására nem nyújt alapot.
A garázdasághoz megkívánt erőszakos magatartás megállapításához nem szükséges személy testét ténylegesen érintő erőszak.

C. városban 2012. évben az ott lakó roma, illetve a magyar lakosság között feszültség keletkezett azért, mert rendkívüli módon megszaporodtak a vagyon elleni bűncselekmények.
A terheltek közül az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű, az V. rendű és a VI. rendű terheltek több más – részben ismeretlenül maradt – személy társaságában 2012. augusztus 18. napján az esti órákban a VII. rendű terhelt tulajdonát képező ingatlanon egy baráti bográcsozáson vettek részt.
Ugyanezen az estén 22 óra körüli időben mind a hét terhelt, egy, az eljárás során rajtuk kívül ismeretlenül maradt mintegy 20-30 fős csoporttal együtt, akik hasonló ruházatot viseltek - jellemzően fekete nadrágot és bakancsot, fehér pólót, esetleg fekete mellényt – C.-ben a egységes akaratelhatározásukból eredően felvonultak, majd a felvonulás során a csoport tagjai az utcában lakó személyekben félelmet, riadalmat és megbotránkoztatást keltettek azzal, hogy a náluk lévő karikás ostort csattogtatták, petárdákat dobáltak, illetőleg hangosan kiabáltak az ott lakó roma lakosság felé. A csoport tagjai részéről többször kiabálva elhangzott, hogy „Meg fogtok halni büdös cigányok. Menjetek vissza Indiába, nem vagytok magyarok.”. Ezen fellépésük következtében személyi sérülés azonban nem keletkezett.
A gépkocsizó járőr egy 25 fős civil ruhás sétáló csoportra lett figyelmes, mely csoportból egy főt, a II. rendű terheltet igazoltatás alá is vonták, aki azt mondta, hogy hazafelé tartanak.
Mivel a környező utcákban lakó roma személyekben a terheltek és társaik fentebb írt cselekménye félelmet keltett, rövid időn belül nagyobb, több tucat főből álló – pontosabban már meg nem határozható méretű – csoportosulás jött létre, amelynek tagjai az eljárás során a IX. rendű, a X. rendű, a XII. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű, a XV. rendű, a XVII. rendű, és a XVIII. rendű terheltek voltak más személyek mellett. Ezen csoportosulás tagjai különböző eszközökkel, baseball ütővel, kaszával, kapával és más tárgyakkal felfegyverkezve szándékegységben, egymást segítve és támogatva, támadólag léptek fel a fentebb írt, az I-VII. rendű terheltekkel együtt vonuló csoporttal szemben, amelynek tagjai ezen kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást látva a helyszínről elmenekültek. A felfegyverkezve elkövetett, szándékegységben megvalósuló erőszakos magatartás messzemenőkig alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást és riadalmat keltsen és C. városban a köznyugalmat súlyosan megzavarta. A fenti cselekmények következtében személyi sérülés nem keletkezett.
A járőrök a helyszínre visszatérve, a P. utcában találta fel a csoportot, ahol már észlelték, hogy az ott lakó romák hangosan kiabálnak, csoportokba szerveződnek és kezükben különböző eszközökkel, lapáttal, kapával, deszkával, léccel az igazoltatás alá vont csoport irányába tartottak. A járőrök a csoportot körülfogva, őket igazoltatás alá vonták. Az eseményeket követően a rendőrhatóság nagy erőkkel jelent meg, majd a köznyugalmat több nap alatt sikerült csak visszaállítani.
A tényállás szerint az elkövetési körülmények miatt az általános fenyegetettségi érzés, a jogtalan támadás bekövetkezésének csak távoli veszélye volt megállapítható, ez pedig a jogos védelem alkalmazására kétségkívül nem nyújtott alapot. Ezt támasztotta alá a járásbíróság megállapítása szerint a tényállás alapján az is, hogy a helyszínre küldött rendőr járőrök határozottan és szakszerűen léptek fel, a két csoport egymással közvetlen érintkezésbe sem került.
A jogerős határozatban megállapított tényállás adatai alapján – a védő érvelésétől eltérően – a XV. rendű terheltnek felrótt cselekmény erőszakos jellege is megállapítható. A XV. rendű terhelt a helyszínen tartózkodott és aktív magatartást tanúsított annak a nagyobb létszámú csoportnak a tevékenységében, amelynek tagjai az élet kioltására is alkalmas eszközökkel megjelenve, egyidejűleg és közösen támadólag léptek fel a szemben álló csoporttal szemben. Ez a magatartás a „gárdisták" csoportja körében félelmet keltett, hiszen a helyszínről menekültek; őket a XV. rendű terhelt ütőeszközökkel felszerelkezett csoportja utcákon keresztül kitartóan kergette. Az, hogy az összecsapás és a tényleges személy elleni erőszak – testre irányuló támadó jellegű fizikai ráhatás – nem következett be, döntően az eredményes rendőri közbeavatkozásnak tudható be. Mindez azt jelenti, hogy a XV. rendű terhelt és társainak támadó jellegű cselekvése a fentiekben jellemzett, a testi épséget közvetlenül fenyegető erő alkalmazására irányuló kísérlet valamennyi tényállásszerű ismérvét magán hordozta, amely csak azért nem fordult át testbántalmazásba, mert az alól a „gárdistáknak” meneküléssel sikerült magukat kivonni, illetve azt a rendőri kimentés megakadályozta. Az „erőszak” és az „erőszakos magatartás” nem azonos fogalom. Garázdaság megvalósításához az erőszakos magatartás tanúsítása is elégséges, ha a bűncselekmény megállapításának egyéb feltételei is megvalósultak.
Az együttesen fellépő csoport tagjainak számára, valamint a felsorolt eszközök jellegére és tulajdonságaira figyelemmel – mely utóbbiak megfelelnek a Btk. 459. § (1) bekezdésének 6. pontjában írt törvényi feltételeknek – a csoportosan és felfegyverkezve elkövetés tényeit a tényállás hiánytalanul tartalmazza.
Kétségtelen tény, hogy a Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.
A garázdaság bűncselekménye ugyanakkor nem minősül a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja alapján személy elleni erőszakos bűncselekménynek. Ebből is megállapítható, hogy a garázdasághoz megkívánt erőszakos magatartás megállapításához nem szükséges személy testét ténylegesen érintő erőszak. Ennek megfelelően fejti ki a 34. BK vélemény indokolása, hogy a garázdaság ugyanis elkövethető olyan erőszakos, támadó fellépéssel, amely még könnyű testi sértéssel sem jár. Az irányadó tényállás pedig pontosan tartalmazza a XV. rendű terhelt által elkövetett azon erőszakos, támadó fellépést, amely erőszaknak nem, hanem a garázdasághoz megkívánt erőszakos magatartásnak minősül. Nem lehet kétséges ugyanis, hogy a XV. rendű terhelt és garázdaságot megvalósító társai – egyébként – a tényleges tettlegességre felkészülve valósították meg erőszakos magatartásukat.
Következésképpen törvényesen minősítette a bíróság a jogerős határozatában a XV. rendű terhelt cselekményét társtettesként, csoportosan, köznyugalmat súlyosan megzavarva, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettének.

Budapest, 2017. december 20.

A Kúria Sajtótitkársága