Tájékoztató a Kúria Bt.III.1.311/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. december 20.

Az indokolási kötelezettség teljesítése csak megalapozott, vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható; nincs helye e jogcímen az ítélet hatályon kívül helyezésének, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasításának ténylegesen a részleges megalapozatlanság körébe tartozó, másodfokon kiküszöbölhető hiányosságok okán. Emellett önmagában is elfogadhatatlan, ha a hatályon kívül helyező bíróság a más tanács eljárását előíró rendelkezésében a megismételt eljárásra a bizonyítékok mérlegelésének kimenetelével kapcsolatban elvárást fogalmaz meg.   

A törvényszék a 2016. november 30. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki terrorcselekmény bűntettében [Btk. 314. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat, (4) bekezdés e) pont első fordulat, hivatkozással a Btk. 310. § (1) bekezdés b) pont első fordulatára és (2) bekezdés első fordulatára], valamint határzár tiltott átlépésének bűntettében [Btk. 352. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c) pont], és ezért 10 évi szabadságvesztésre és Magyarország területéről végleges kiutasításra ítélte.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2017. június 15-én kelt végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, valamint elrendelte, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa tárgyalja.

Az ítélőtábla alakilag jogerős határozata ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt arra hivatkozással, hogy annak az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító, valamint a megismételt eljárásra a bíróság másik tanácsát kijelölő rendelkezése törvénysértő, és e törvénysértések megállapítására tett indítványt.

A Kúria a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványát alaposnak találta.

A Kúria megállapította: az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a másodfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontjára (az indokolási kötelezettség teljes megszegése) alapította. Ezt az okot határozottan el kell különíteni a megalapozatlanságtól, ami a hatályon kívül helyezés önálló törvényi oka, feltéve, hogy az a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki, és a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását, illetőleg az intézkedés alkalmazását lényegesen befolyásolta. Az indokolási kötelezettség teljesítése csak megalapozott, illetve megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható; amennyiben ugyanis tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon.

A jogorvoslattal támadott határozat alapvető ellentmondása, hogy az indokolási kötelezettség teljes megsértése címén a megalapozatlanság körébe tartozó hiányosságokat rótt fel az elsőfokú bíróságnak, amikor a terhelt tudattartalmára vonatkozó, ún. tudati tények felderítetlenségét, hiányát kifogásolta, mégpedig úgy, hogy eközben rögzítette: az elsőfokú bíróság a tényállás-megállapítási kötelezettségének mindenben eleget tett. Ezt követően azonban mégis különböző ténymegállapítások hiányát sérelmezte.

A másodfokú bíróság valójában a tényállás hiányosságát, valamint iratellenességet észlelte. Ezek olyan megalapozatlansági okok, amelyek a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetők, arra a törvény a másodfokú bíróság számára eszközöket biztosít. A tényállás hiányossága esetén bizonyítás felvételének is helye van, az iratellenesség az iratok tartalma alapján orvosolható. A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének nincs mennyiségi korlátja; annak egyetlen tartalmi korlátja, hogy a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat felmenti vagy az eljárást megszünteti. Következésképp a kizárólag bűnösséget megállapító ítélet esetén még e korlát sem érvényesül; ha ugyanis a helyesbített tényállás is a terhelt bűnösségét alapozza meg, úgy nincs szó eltérő tényállásról, ha viszont nem, a felmentés (eljárás megszüntetés) irányában az eltérő tényállás megállapításának lehetősége – feltéve, hogy van kiküszöbölést igénylő megalapozatlanság – a törvény által kifejezetten megengedett.

Így nem volt törvényes oka az ítélőtáblának a hatályon kívül helyezés eszközéhez nyúlni, mert az általa észlelt hiányosságokat maga is kiküszöbölhette volna. Azt követően pedig az indokolás a másodfokú bíróság által ugyancsak kiegészíthető, pótolható.

A Kúria rámutatott arra is, hogy az ítélőtábla a terheltnek felrótt, a Btk. 314. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző terrorcselekmény bűntette tényállási elemeinek hiányát, felderítetlenségét állította. Ehhez képest azonban a rendőrség nem vitásan állami szerv, a másodfokú végzésben hiányolt, a dobálás „külső és belső körülményei” pedig nem értelmezhetők. A terrorcselekmény kétségtelenül célzatos magatartást kíván meg, azonban az állami szerv kényszerítése önmagában a terrorcselekmény célzata; közömbös, hogy minek a tevésére (nem tevésére vagy eltűrésére) akarja az elkövető az állami szervet kényszeríteni. Jelentősége annak van, hogy az elkövető kit (milyen szervet) kíván a törvényben meghatározott bűncselekmény elkövetésével kényszeríteni valamire (bármire). További „terrorista” cél nem szükséges, az elkövető indulati állapota pedig közömbös.

A „rendőr-tanú” fogalmát a Be. nem határozza meg, a tanútól nem különbözteti meg. A tanúvallomással kapcsolatos aggálynak pedig mindig valós, reális és konkrét okon kell alapulnia, a rendőri testülethez való tartozás önmagában ehhez elégtelen. A rendőr éppen hivatalos minőségére tekintettel kerül a tanú pozíciójába, ezért e szükségszerű összefüggést nem lehet általánosságban a tanú vallomásának bizonyító erejét megkérdőjelező körülményként, követendő mérlegelési szempontként az elsőfokú bíróság elé állítani.    

Az ítélőtábla elrendelte azt is, hogy a megismételt eljárást a törvényszék másik tanácsa folytassa le, mégpedig azzal az indokolással, miszerint „a bíróság pártatlanságának a látszatát meg kell őrizni és nem várható el, hogy ugyanaz a tanács adott esetben eltérően mérlegelje a bizonyítékokat”. Ez az indokolás önmagában is törvénysértő, mert a hatályon kívül helyező bíróság a bizonyítékok mérlegelésének kimenetelével kapcsolatban elvárást nem fogalmazhat meg; az a megismételt elsőfokú eljárást folytató bíróság érdemi döntésének befolyásolására lehet alkalmas, amely a bírói függetlenséget durván sérti. 

A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla végzésének az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító, valamint a megismételt eljárásra a bíróság másik tanácsát kijelölő rendelkezése törvénysértő, A Be. 436. §-a értelmében azonban csupán a törvénysértés tényét állapíthatta meg, a hatályon kívül helyező ítélőtáblai határozatot nem helyezhette hatályon kívül; ítélete ezért nem hat ki a hatályon kívül helyezés folytán megismételt, a törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásra.

Budapest, 2017. december 20.

A Kúria Sajtótitkársága