Köf.5.013/2012/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

KÚRIA

Köf.5013/2012/7.szám

A KÚRIA
ÖNKORMÁNYZATI TANÁCSA

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Dr. Bagosi Mária jogtanácsosa által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal (4025 Debrecen, Piac utca 54.),
a Dr. Fejesné Dr. Terdik Edda jogtanácsos által képviselt Debreceni Megyei Jogú Város Önkormányzata (4025 Debrecen, Piac utca 20.) közgyűlésének a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 39/2002. (XII. 23.) Kr. rendelete egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatára irányuló indítványa alapján, nemperes eljárásban meghozta a következő

h a t á r o z a t o t :

1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló, többször módosított 39/2002. (XII. 23.) Kr.  rendelete 3. § 4. pontjának második mondata törvényellenes, ezért azt megsemmisíti.
A 3. § 4. pontja az alábbi szövegezéssel marad hatályban:
„ingatlantulajdonos: az a természetes személy, illetve tulajdonosi közösség, akiknek, amelyeknek tulajdonában, birtokában vagy használatában lévő ingatlanon települési szilárd hulladék keletkezik”.

2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli a határozata Magyar Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített rendelkezések a határozat közzétételét követő napon vesztik hatályukat.

3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon történő közzétételét.

A határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s
I.

1. A Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlése (a továbbiakban: érintett Önkormányzat) megalkotta és 40/2004. (XII. 14.) Kr. rendeletével módosította a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 39/2002. (XII. 23.) Kr. rendeletét (a továbbiakban: Ör.). Az Ör. a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt) 23. §-ában adott felhatalmazás alapján rendezi az érintett Önkormányzat közszolgáltatással kapcsolatos feladatait, a közszolgáltatás kötelező igénybe vételének kérdését, a közszolgáltatási szerződés egyes tartalmi elemeit, a hulladék elhelyezésével, ártalmatlanításával, illetve hasznosításával kapcsolatos kérdéseket. Az Ör. kitér az ingatlantulajdonosok kötelezettségeire is, értelmező rendelkezései között, a 40/2004. (XII. 14.) Kr. rendelettel módosított 3. § 4. pontjában meghatározza, hogy kit tekint „ingatlantulajdonosnak” a közszolgáltatás (kötelező) igénybe vétele szempontjából, illetve a közszolgáltatási szerződés alanyaként.

2. A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: Indítványozó) jogelődje KH.746-1/2005. szám alatt törvényességi észrevétellel fordult az érintett Önkormányzathoz. Törvényességi aggályokat fogalmazott meg az Ör. - módosított – 3. § 4. pontjában az „ingatlantulajdonos” fogalma kapcsán és azzal összefüggésben, hogy az érintett Önkormányzat elmulasztotta a közszolgáltatás kötelező igénybevételének körében a Hgt. módosítását követő szabályozási kötelezettségét. Az érintett Önkormányzat közgyűlése megtárgyalta, de nem értett egyet a törvényességi észrevételben megjelölt fenti pontokban foglaltakkal.

3. Az Indítványozó jogelődje az Alkotmánybírósághoz fordult és kérte az Ör. alkotmányellenes rendelkezéseinek megsemmisítését, valamint a jogalkotói kötelezettség elmulasztására alapítva alkotmányellenesség kimondását. Az Indítványozó – Kúria előtt is fenntartott - álláspontja szerint a Hgt., a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. (a továbbiakban: Lsztv.) tulajdonosra vonatkozó fogalmával, valamint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Társasház tv.) tulajdonosi fogalmaival ellentétesen határozza meg az ingatlantulajdonos fogalmát, ezért törvénysértő. Az Indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Hgt. 23. §-ának 2004. január 7-i hatállyal módosított h) pontja kiegészítette az önkormányzati rendeletalkotási kötelezettséget azzal, hogy meghatározott körülmények között a gazdálkodó szervezeteknek kötelező az önkormányzati közszolgáltatás igénybe vétele.

4. Az érintett Önkormányzat határidőben előterjesztett állásfoglalása értelmében vitatta, hogy az Ör. az „ingatlantulajdonos” fogalmát, illetve az ingatlantulajdonosok közszolgáltatási szerződésből származó kötelezettségekért való helyállás kérdését törvényellenesen szabályozta volna.

5. Az érintett Önkormányzat állásfoglalásában nem tért ki a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés kérdésére. Tekintettel arra, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban Bszi.) IV. Fejezet 16. pontja értelmében a a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztása miatti nemperes eljárás a törvényességi felülvizsgálattól részben eltérő eljárási rendben zajlik, és eltérő jogkövetkezményre is vezet, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa a két indítványi elemet végzésével elkülönítette.

II.

1. Az indítvány megalapozott.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör.-t az indítvány keretei között vizsgálta.
2012. január 1-én hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye. Az Alaptörvény 25. cikk c) pontja szerint a bíróság dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban Bszi.) 24. § (1) bekezdés f) pontja szerint a Kúria dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 72. § (1) szerint „[a] 71. §-ban foglalt rendelkezéstől eltérően az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján a bírósághoz kell áttenni az e törvény hatálybalépését megelőzően a fővárosi és megyei kormányhivatal, illetve jogelődje által előterjesztett olyan indítványt, amely jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban önkormányzati rendelet vizsgálatára irányult, és az indítvány tartalmában önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állítja.
Az Alkotmánybíróság 2012. január 18-án-kelt végzésével az indítványt áttette a Kúriához.

2. Az Indítványozó arra hivatkozott, hogy az érintett Önkormányzat Közgyűlése törvényellenesen határozta meg az Ör. személyi hatálya alá tartozó „ingatlantulajdonos” fogalmát.
Tekintettel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 10. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra, a Kúria Önkormányzati Tanácsa normakontroll eljárásában nem a módosító, hanem a hatályos módosított, azaz az új rendelkezést magában foglaló (inkorporáló) jogszabály törvényességét vizsgálja. Ezért jelen eljárásban is a vizsgálat tárgyát az Ör. 3. § 4. pontja képezte.

3. Az Ör. 3. § 4. pontja értelmében: „ingatlantulajdonos: az a természetes személy, illetve tulajdonosi közösség, akiknek, amelyeknek tulajdonában, birtokában vagy használatában lévő ingatlanon települési szilárd hulladék keletkezik. A települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatási szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek tekintetében a társasház vagy szövetkezeti lakás esetén ingatlantulajdonosnak minősül a társasházi vagy lakásszövetkezeti közösség egyetemlegesen, melyek nevében eljárni és jognyilatkozatokat tenni a közös képviselő vagy a társasház, illetve lakásszövetkezet alapító okirata szerinti szerv, vagy személy jogosult”.
A Hgt. a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó külön szabályokat tartalmazó IV. Fejezetében kötelezettséget állapít meg a települési önkormányzatokon és a gazdálkodó szervezeteken túl az „ingatlantulajdonosok” számára. A Hgt. 20. § (1) bekezdése értelmében „[a]z ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles (...)”. A Hgt. 20. § (1) bekezdése tehát - a törvény tárgyi hatályára tekintettel – az ingatlantulajdonos fogalma alá vonja mindazokat, akiknek a tevékenységével, ingatlanban való tartózkodásával  kapcsolatosan szilárd vagy folyékony hulladék keletkezhet az ingatlanban.

4. A Lsztv. 10. és 11. §-ai, valamint a Társasházi tv. a tulajdonosi helyzethez köti az ingatlantulajdonos fogalmát, megkülönböztetve a tulajdonostársak és tagok önálló tulajdonát a tulajdonostársak és a lakásszövetkezet közös tulajdonától.
Úgy a Lsztv. mint a Társasházi tv. egyértelművé teszi, hogy a lakásszövetkezet jogi személyként, a társasház tulajdonosi közössége pedig jogi személyiség nélkül, de tulajdonosi közösségként szerezhet kötelezettségeket, amelyekért helytállni tartozik [Társasházi tv. 3. § (1) bekezdés; Lsztv. 46. § (1) bekezdés]. Emellett nem vitatható az sem, hogy a közös tulajdonban álló épületrészekben is keletkezhet olyan hulladék, amelyet a közszolgáltatási szerződés keretében át kell adni a szolgáltatónak és amelyért a társasház közösségként, a lakásszövetkezet pedig jogi személyként díjat köteles fizetni. Önmagában tehát az Ör. azon meghatározása, amely a rendelet személyi hatálya alá tartozóként definiálja az ingatlan tulajdonosa, az ingatlan birtokosa, használója mellett a társasházi tulajdoni közösséget vagy a lakásszövetkezetet, amely mögött a tagok vagyona áll, nem vezet törvénysértésre.

5. Az Ör. 3. § 4. pontja ugyanakkor az „ingatlantulajdonos” fogalmának meghatározása kapcsán a felelősségi viszonyokról is rendelkezik azzal, hogy megállapítja a társasházi és lakásszövetkezeti tulajdonosi közösség egyetemleges felelősségét a közszolgáltatási szerződéssel kapcsolatos – jogok és -  kötelezettségek tekintetében.
A személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozó Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 1. § (1) bekezdésének második fordulata értelmében „[a]z e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni”. Következésképpen ha az érintett Önkormányzat a közszolgáltatásért fizetendő díj tekintetében „egyetemleges” felelősségről rendelkezik, az ilyen felelősség tartalma és jogkövetkezménye is csak a Ptk.-ban foglaltak szerinti lehet.
A Ptk. 334. § (1) bekezdése értelmében „[h]a többen tartoznak egy szolgáltatással, illetőleg egy szolgáltatást többen követelhetnek, és e szolgáltatás osztható, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden kötelezettől csak a ráeső részt lehet követelni, és minden jogosult csak az őt megillető részt követelheti. A kötelezettek, illetőleg a jogosultak részaránya kétség esetében egyenlő”. A (2) bekezdés értelmében „[h]a a szolgáltatás nem osztható, a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető (a kötelezettek egyetemlegessége)”.
A Ptk. hivatkozott rendelkezése értelmében több kötelezett esetén kizárt az egyetemleges helytállás megállapítása akkor, ha a kötelezettek szolgáltatása osztható. Díjfizetési kötelezettség esetében a szolgáltatás oszthatósága nem kétséges. A felelősség egyetemlegessége – a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI. 20493/2011. szám alatti, kártérítési felelősség tárgyában meghozott, de az egyetemleges helytállási kötelezettség tekintetében a jelen ügyben is irányadó ítélete szerint – azt jelenti, hogy a kötelezettek bármelyikének teljesítése megszünteti a többi kötelezettel szembeni jogosulti igényt [„Az alperesek egyetemleges marasztalásának az alapja az, hogy ők a Ptk. 337. § (1) bekezdése szerinti egyetemleges kötelezettek, hiszen bármelyikük teljesítése megszünteti a másik kötelezettségét is a felperessel szemben.”, BH2012. 11.]
Díjtartozás – azaz osztható szolgáltatás - megfizetésére irányuló kötelezettség esetében tehát a Ptk.-ba ütközően törvénysértő az Ör. azon rendelkezése, amely a kötelezettség egyetemlegességére alapoz.

6. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy a Ptk. fentiekben hivatkozott 334. § (1) bekezdése diszpozitív szabály abban az értelmében, hogy jogszabály eltérő rendelkezése  esetén több kötelezett felelőssége a főszabálytól eltérően is alakulhat.
A Ptk. 685. § a) pontja szerinti értelmező rendelkezés egyértelművé teszi azt, hogy a Ptk. által szabályozott vagyoni és személyi viszonyok tekintetében mit fogad el jogszabályként: „jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 28. § (1) bekezdése tekintetében az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter rendelete; a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 305. § (1) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében valamennyi jogszabály”.
A Hgt. 26. § (5) bekezdés második mondata értelmében „[k]özös tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdonosok felelőssége egyetemleges”. Ezzel szemben a Társasházi tv. 3. § (3) bekezdése kifejezetten kizárja a közösség egészét terhelő kötelezettség esetében a tulajdonostárs egyetemleges felelősségének lehetőségét, amikor úgy rendelkezik, hogy „[A] közösség egészét terhelő kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk - vagy a szervezeti-működési szabályzatban ettől eltérően meghatározott mérték - szerint felelnek az egyszerű (sortartásos) kezesség szabályai szerint”. Emellett a Lsztv. sem tartalmaz arra nézve utalást, hogy a lakásszövetkezet mint tulajdonosi közösséget terhelő kötelezettségért a a tagok egyetemlegesen lennének felelősek.

7. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a Hgt., valamint a Társasházi tv. és a Lsztv. az általános-speciális viszonyában állnak egymással díjtartozásért fennálló felelősség tekintetében: a Hgt. 26. § (5) bekezdése – speciális rendelkezések hiányában - nem vonatkoztatható a közös tulajdon különös nemeit jelentő társasházi és lakásszövetkezeti közös tulajdoni formákra, mert a tulajdonostársak felelősségét a két utóbbi törvény speciális rendelkezései határozzák meg. Következésképpen a közös tulajdonban álló ingatlant terhelő közszolgáltatási díj tekintetében a Hgt. alapján fennáll a tulajdonosok egyetemlegessége, ezzel szemben a társasházak tulajdonosi közössége és lakásszövetkezeti tagok esetében nem.
A Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében „[h]a az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti (...)”. A kifejtettek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az Ör. 3. § 4. pontjának második mondata a Társasházi tv.-be és az Lsztv.-be ütközően törvénysértő, ezért azt megsemmisítette. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megsemmisítést tartalmazó határozatát a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontjai alapján teszi közzé. Az Ör. megsemmisített rendelkezése a Bszi. 56. § (2) bekezdése értelmében a közzétételt a Magyar Közlönyben történő közzétételt követő napon veszti hatályát.

Budapest, 2012. május 14.

Dr. Kalas Tibor sk. az Önkormányzati Tanács elnöke
Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró