Köf.5.016/2016/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5016/2016/4.
A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
            
Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata
               
Az ügy tárgya: telekadó rendelet törvényességi felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria
–     megállapítja, hogy a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata képviselő-testületének a 45/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelettel módosított, 2012. január 1-jétől hatályos, a helyi telekadóról szóló 37/2008. (XI. 28.) Ök. számú rendelet 7. §-a és
–     a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata képviselő-testületének a 2013. január 1-jével hatályos 41/2012. (XII. 7.) önkormányzati rendelet 2. § (2) bekezdése törvénysértő volt,
–     megállapítja, hogy a törvénysértő rendelkezések nem alkalmazhatók a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 26.K.30.058/2016. számú eljárásban,
-    elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
–     elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor. 

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

[1] Az adózó tulajdonát képezi a Budapest XX. kerület .../35. helyrajzi számú, 24.524 m2 alapterületű belterületi „kivett beépítetlen terület” megnevezésű telek, amely a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata Képviselő-testületének a Városrendezési és Építési Szabályzatról szóló 25/2001.(VII. 30.) Ök. számú rendelete (a továbbiakban: KVSz) értelmében az E-TG-XX Turisztikai erdők jelű övezetben található. A telek a beépítésre nem szánt övezetbe tartozik, azon épületet elhelyezni nem lehetett. Az alperes jogerős határozataiban a 2011. évre 7.038.388 forint, a 2012. évre 7.381.724 forint, és a 2013. évre 7.381.724 forint telekadó megfizetésére kötelezte a felperest.

[2] Az adókivetés a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.), valamint a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata képviselő-testületének a 45/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelettel módosított, 2012. január 1-jétől hatályos, a helyi telekadóról szóló 37/2008. (XI. 28.) Ök. számú rendeletén (a továbbiakban: Ör.1.), valamint a 2013. január 1-jével hatályos 41/2012. (XII. 7.) önkormányzati rendeletén (a továbbiakban: Ör.2.) alapult.

[3] A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a perben szakértői bizonyítást vett fel. Meghozott ítéletében megállapította, hogy a telek a 2011. évben nem minősült adótárgynak, a 2012-2013. adóévekben pedig mérsékelt adózási kötelezettség terhelhette csupán. A Bíróság ezért hatályon kívül helyezte az adóhatóság határozatait. 

[4] A Kúria felülvizsgálati eljárásában az ítélet hatályon kívül helyezése mellett új eljárásra utasította a Bíróságot. A 2011. év tekintetében a döntést helyesnek és jogszerűnek ítélte, a 2012-2013. évek vonatkozásában azonban arra utasította a Bíróságot, hogy értékelje a Helyi adó tv. 17. §-t módosító új szabályozást, minősítse a telket adótárgyként, vizsgálja meg az adómérséklés lehetőségét, végül foglaljon állást az Ör.1. és az Ör.2. keresetben vitatott adómértékével kapcsolatosan is.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[5] A Bíróság indítványában az Ör.1. 7. §-ának, valamint az Ör.2. 2. § (2) bekezdésének törvényességi vizsgálatát indítványozta a Helyi adó tv. 6. § c) pontjának fényében. Indokolása értelmében az Ör.1. 2012. január 1-jétől és az Ör.2. 2013. január 1-jétől hatályos 301 forint/m2 adómérték nem igazodott a helyi sajátosságokhoz, az adókötelezettségnek a tulajdonolt vagyontömeg értékéhez és az adóalany teherviselő képességéhez, az önkormányzat nem értékelte a telekadó hatálya alá tartozó ingatlanok között fennálló különbségeket.

[6] Az érintett önkormányzat állásfoglalásában a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján részére megküldött  indítvány elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Ör.1. 7. §, amely a kerület egészében 301 Ft/m2/év mértékű telekadót határozott meg és amely szövegszerűen megegyezett az Ör.2. 2. § (2) bekezdésével, nem törvénysértő.

[7] Az önkormányzat érvelése szerint a telekadó mértéke nem haladta meg a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti valorizált értéket, a kerületen belüli telkek közötti különbségeket pedig az Ör.1. 4. §-ában, valamint az Ör.2. 3. §-ában szabályozott mentességi szabályok megalkotásával értékelte. Utalt arra is az önkormányzat, hogy a telken épület nem, de építmény elhelyezhető, ami megkérdőjelezi azt az adózói hivatkozást, amely szerint a telek nem hasznosítható. A telken elvégzendő esetleges beruházások az adókötelezettség oldaláról nem relevánsak. Végül arra hivatkozott, hogy a Helyi adó tv. 19. § c) pontja törvényi mentességet ad a perbelihez hasonló tényállások esetére, ezért az Ör.1.-ben vagy az Ör.2.-ben minden további mentesség az építési tilalom tényének kétszeres értékelésére vezetett volna.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[8] Az indítvány megalapozott.

[9] Az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes – egyéb jogszabályi rendelkezések mellett – a Helyi adó tv. szabályozásával sem.

[10] Figyelemmel a Bszi. 48. § (3) bekezdésére („… egyedi ügy elbírálása során önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia...”), a Kúria bírói kezdeményezés esetén annak az önkormányzati rendeleti rendelkezésnek a törvényességi vizsgálatát végzi el, amely a perben alkalmazandó jognak minősül. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a helyi adóhatóság az adózóra a 2012. és 2013. adóévekre vetette ki a telekadót. A bíróság által támadott adómértékeket és adókönnyítő szabályokat az Ör.1. esetében a 4. és a 7. §-ok, az Ör.2. esetében a 2. § (2) bekezdése, valamint a 3. § tartalmazta. A Kúria tehát normakontroll eljárását ezen rendelkezésekre folytatta le.

[11] Mindezek előrebocsátása után a Kúria döntését az alábbi indokokra alapozta:
A Helyi adó tv. 6. § c) pontja értelmében „[a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: (...) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa (...)”.

[12] A Helyi adó tv. 6. § c) – és d) pontja az Alaptörvény XV. és XXX. cikkei szerinti, az adózók közötti egyenlőség elvét és a teherbíró képességhez igazodó, arányos közteher-viselés alaptörvényi kötelezettségének követelményét közvetíti a helyi adó fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok megalkotásakor. A vagyoni típusú helyi adók esetében az adókötelezettség alapját a vagyontárgy és annak értéke jelenti. Az adó mértéke tehát akkor arányos – tesz eleget az Alaptörvény és a Helyi adó tv. egyenlőségi és teherbíró képességhez kötöttség követelményének –, amennyiben az nem oldódik el számottevően az adóztatott vagyon értékétől. 

[13] Az önkormányzat végrehajtási jellegű jogszabályban, az absztrakció meghatározott szintjén alkotja meg a helyi adó megfizetésének szabályait, amelynek szempontjait – az egyéb jogszabályi környezet mellett – a Helyi adó tv. rendelkezései, azon belül a 6. § c) pontja határozzák meg. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja alapján az adózók teherbíró képességére, a helyi sajátosságokra és az önkormányzat gazdaságpolitikai érdekeinek részeként az önkormányzat gazdálkodási követelményeire is figyelemmel kell lenni. Ezért az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is.

[14] A Kúria eddigi gyakorlatában – a perbeli tényállást mindig szem előtt tartva – vizsgálta azt, hogy az érintett önkormányzat elvégezte-e a szabályozás kialakításakor azt az értékelő tevékenységet, amelyet az Alaptörvény közvetítő szabálya, a Helyi adó tv. 6. § c) pontja és egyéb rendelkezései róttak rá. Az indítvány elutasításával, azaz a helyi rendeletbeli mérték törvényességének megállapításával végződő döntéseiben (Köf.5001/2013., az „ecseri-ügy”, Köf.5038/2013., a „szabadbattyáni-ügy”, legutóbb: Köf.5009/2015. „kaposvári -ügy”, Köf.5021/2015. „taksonyi-ügy”, Köf.5036/2015. „veszprémi-ügy”) arra a következtetésre jutott, hogy az önkormányzatok az absztrakció meghatározott szintjén álló rendeletükben teljesítették a Helyi adó tv. rendelkezéseinek kritériumait. Ezért az egyedi esethez köthető tényállási elemek mellett sem váltak törvénysértővé az önkormányzati rendelet adómértékre vonatkozó szabályai.

[15] Ezzel szemben a Köf.5081/2012. számon elbírált „Zalaszentiván I.-ügyben” a korlátozott bizonyítási lehetőséget kínáló normakontroll eljárás keretei között is egyértelmű telekérték és az egyedi esetre alkotott rendeleti szabály miatt a Kúria az adómérték konfiskáló jellegét aggály nélkül megállapíthatta.

[16] A konkrét ügyben az Ör.1. 7. §- a és az Ör.2. 2. § (2) bekezdése értelmében 2012-ben és 2013-ban  „[a] telekadó évi mértéke a kerület egész területén egységesen 301 Ft/m2”. Az Ör.1. módosított 4. § (1) és (2) bekezdései és az Ör.2. 3. § (1)-(2) bekezdései értelmében „[a] Htv. [Helyi adó tv.] 19. §-ában foglaltakon túlmenően mentes a telekadó alól:
a) a magánszemély lakással beépített telektulajdona,
b) a magánszemély telektulajdona, ha azt jogerős építési engedély alapján lakással beépítik”.
A (2) bekezdés szerint „az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adómentesség a jogerős építési engedély megszerzésének évétől kezdődik, abban az esetben, ha az építési tevékenység az építési engedély jogerőssé válásának napjától számított két éven belül megkezdődik.”

[17] A szabályozás az önkormányzat illetékességi területén elterülő valamennyi telket egységes adómérték-rezsim alá helyezte a 2012. és 2013. adóévben az évi 301 forint/m2 előírásával. Az önkormányzat ezzel mellőzte bármilyen jellegű sajátosság figyelembe vételét az adókötelezettség megállapításakor. A szabályozás ezen módja nem áll összhangban a Helyi adó tv. 6. § c) pontjával, azzal a törvényi előírással, amely szerint az önkormányzatnak az adómérték megállapításakor figyelemmel kell lennie az illetékességi területe sajátosságaira, ami a telekadó szabályozásakor a értelemszerűen a telkek értékére is kihatással lévő sajátosságokat jelenti. 

[18] A mentességi szabályok sem tükrözik a telkek közötti eltéréseket, értékkülönbözetet. Szemben az önkormányzat állásfoglalásában foglaltakkal, a telek beépítettségével összefüggésben álló mentességi szabályok nem alkalmasak a helyi sajátosságok, a telkek közötti értékkülönbségek megjelenítésére.

[19] A kifejtettekből következőleg a Kúria megállapította, hogy a 2012. január 1-jétől hatályos Ör.1. 7. §-a, valamint a 2013. január 1-jétől hatályos Ör.2. 2. § (2) bekezdése a Helyi adó tv. 6. § c) pontjába ütközik, ezért azok a Bíróság előtti eljárásban nem alkalmazhatóak.

A döntés elvi tartalma

[20]  A Helyi adó tv. 6. § c) pontjába ütközik az az adómérték, amely nincs tekintettel a telkek eltérő sajátosságaira.

Alkalmazott jogszabályok

[21] 1990. évi C. törvény 6. §, 17. § 22. §

Záró rész

[22] A Kúria a törvénysértés megállapításának jogkövetkezményeit a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja, valamint az 56. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően vonta le.

[23] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárta ki.

[24] A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor.

Budapest, 2016. június 14.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró