Köf.5.018/2015/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5018/2015/3.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó bíró; dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
              ( Zalaegerszeg, Várkör 2.))
Az érintett önkormányzat: Zalaszentiván Község Önkormányzata
    (Zalaszentiván, Hunyadi u. 2/A.)
Az ügy tárgya: telekadó mértéke

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

a Zalaszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének telekadóról szóló 14/2012.(XII.01.) rendelete 3. § (3) bekezdése, a (4) bekezdés első mondata, valamint második mondatának „... és (3)” mondatrésze törvényellenes, ezért e rendelkezéseket megsemmisíti;
megállapítja, hogy a Zalaszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének telekadóról szóló rendelete 3. § (4) bekezdés második mondata az alábbi szöveggel marad hatályban: „A telekre szóló jogerős építésügyi hatósági építési engedély érvényességi idején belül a fizetendő telekadó a (2) bekezdés alapján számított adó 5 %-a.”;
megállapítja, hogy a Zalaszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének telekadóról szóló 14/2012.(XII.01.) rendelete 3. § (3) bekezdése, a (4) bekezdés első mondata a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 3.K.27.055/2014. számú perében nem alkalmazható;
elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

1. Az elsőfokú adóhatóság, Zalaszentiván Közös Önkormányzati Hivatala 2013. október 15-én kelt határozataiban két magánszeméllyel (a továbbiakban: felperesek) szemben vetett ki telekadót a Zalaszentiván 051/1-9. helyrajzi szám alatti telkek után. A másodfokú hatóság által helybenhagyott határozatok jogalapját a Zalaszentiván Község Önkormányzata Képviselő-testülete telekadóról szóló 14/2012. (XII. 01.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) képezte.

2. A felperesek keresete folytán eljáró indítványozó bíróság előtt a határozatok felülvizsgálata kapcsán vita tárgyát képezte a telkek értéke, ezért az indítványozó a felperesek bizonyítási indítványának eleget téve igazságügyi szakértőt rendelt ki a perben. Az igazságügyi szakértő szakvéleményét az ingatlanok adókivetés évében becsült, a bányászati tevékenységet követően elrendelt rekultiváció és az eredeti művelési ágnak megfelelő forgalmi értékek alapján nyújtotta be.

3. A szakvélemény a telkek esetében 22 Ft/nm fajlagos értéket állapított meg 2013-as évben, amely az egyes telkek esetében 20-24 Ft/nm korrigált fajlagos értéket eredményezett. A szakértő a korrigált fajlagos nm érték alapján számította ki az egyes telkek értékét. A felperesek vitatták a szakvéleményben foglaltakat, azonban az indítványozó perbíróság a szakvéleményt annak szóbeli kiegészítésével indítványa alapjául elfogadta.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

4. Az indítványozó bíróság az igazságügyi szakértő szakvéleményében megállapított forgalmi értékekre tekintettel, valamint figyelemmel a felperesek hat telek esetében fennálló közös tulajdonára is, az Ör. szerinti adómértéket a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjába ütközően törvénysértőnek minősítette. Álláspontja értelmében az adómérték meghatározásakor az önkormányzat nem volt figyelemmel a felpereseknek az adótárgy értékéhez igazodó teljesítőképességére. Vitatta azt, hogy a külterületi telkek kapcsán alkalmazott magasabb adómérték megfelelne a belterületi ingatlanok magasabb értékéhez kötődő általános élettapasztalatoknak. Utalt arra is, hogy az adómérték indokolatlanul, az adómaximum közelében került rögzítésre. Értelmezésében az iparűzési adó mértékéhez kötött adómérték nem tükrözi az adózók teherbíró képességét, a teherbíró-képességben megnyilvánuló különbségeket.

5. Az önkormányzat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján megküldött indítványra nem terjesztett elő állásfoglalást.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

6. Az indítvány megalapozott.

7. Az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes – egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.

8. Az Ör. adómértéket megállapító 3. §-át az önkormányzat a 8/2013. (VIII. 16.) önkormányzati rendeletével módosította. Figyelemmel az eddig folytatott kúriai gyakorlatra, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 12. § (1) bekezdésére is a Kúria az Ör. módosított rendelkezéseinek törvényellenességét vizsgálta az indítvány alapján.

9. A Helyi adó tv. 17. §-a szerint „[a]dóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek”. A 21. § a) pontja értelmében „[a]z adó alapja az önkormányzat döntésétől függően: a telek m2-ben számított területe”.
A Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerint „[a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: (...) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa (...)”.

10. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja az Alaptörvény XV. és XXX. cikkei szerinti, az adózók közötti egyenlőség elvét és a teherbíró képességhez kötött adókötelezettség követelményét közvetíti a helyi adó fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok megalkotásakor. A vagyoni típusú helyi adók esetében ugyanis az adókötelezettség alapját a vagyontárgy és annak értéke jelenti. Az adó mértéke akkor arányos, ha annak alapja a vagyontárgy értékéhez igazodik, és attól nem oldódik el számottevő mértékben.

11. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti szempontok közül az adózók teherbíró képességét a Kúria eddigi gyakorlatában az adótárgy értékéhez kötötte: azt nem az adózó adófizetési képességéhez és készségéhez, hanem az adóztatott vagyon értékéhez mérte (elsőként: Köf.5045/2013., „mohácsi-ügy”, legutóbb: Köf.5009/2015., „kaposvári-ügy”). Ezért annak ellenére, hogy az adózók átlagos jövedelmi viszonyainak jelentősége lehet az adómérték arányosságának megítélésénél, az elsődleges szempont mégsem a vállalkozás gazdasági teljesítőképessége, a helyi iparűzési adóbevallás adatai, hanem az adóztatott vagyon értéke. Az eltérő adómértékek alkalmazása a településen található telkek közötti olyan értékkülönbséget feltételez, amely alátámasztja, ésszerűen indokolja az adózók eltérő adókötelezettségét, az adózók közötti megkülönböztetést (lásd a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerint egyéb szempontokat).

12. A telekadó mértékének törvényessége konkrét normakontroll eljárásban – lényegében a vagyoni adó arányossága – az egyéb szempontok mérlegelése mellett a számszerűsített adókötelezettség értékelését jelenti. A települési vagyoni típusú adók szabályozásában meghatározott adómérték a Kúria konkrét normakontroll eljárásaiban  azokban a kirívó esetekben minősült eddig törvénysértőnek, amikor a kivetett adó igazolhatóan meghaladta vagy belátható időn belül elérte a telek értékét.

13. Az önkormányzat az Ör.-ben a Helyi adó tv. 17. §-a szerinti nm alapú tételes adót választotta. 1. §-ában mentesítette a magánszemélyek tulajdonában álló belterületi olyan telkeket, amelyeken lakás áll, 2. §-a értelmében az adó alapját a telek nm-ben számított területeként határozta meg. Az Ör. a telekadó mértéke tekintetében eltérően kezeli a belterületi és a külterületi telkeket, mivel a 3. § (1) bekezdése szerint „[a] telekadó mértéke belterületen 30 Ft/nm”, a (2) bekezdés értelmében pedig „[a] telekadó mértéke külterületen 300 Ft/nm”. Az Ör. 3. § (3) bekezdése a külterületi telkek esetében a vállalkozás által az adóévet megelőző második évben megfizetett helyi iparűzési adó összegéhez kötötten tovább differenciálja a telekadó mértékét oly módon, hogy az csökkenő összegszerűséget mutat a magasabb összegű helyi iparűzési adó kötelezettség esetében.

14.  Az Ör. 3. § (3) bekezdése szerint „[a]  a (2) bekezdéstől eltérően a telekadó mértéke az adóévet megelőző második évre adózó vagy az általa többségi tulajdonban lévő jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági szervezet által megfizetett helyi iparűzési adó összege

a)  1-200000 Ft: 250 Ft/m2
b)  200001-500000 Ft: 200 Ft/m2
c)  500001-3000000 Ft: 150 Ft/m2
d)  3000001-5000000 Ft: 100 Ft/m2
e)  5000001 Ft-tól: 10 Ft/m2.”

15. Emellett a telekadó mértékét speciális körülmények között, így a jogerős hatósági határozat alapján az adóévben vagy az azt követő öt éven belül rekultivációs kötelezettséggel terhelt telek esetében az Ör. 3. § (3) bekezdése szerint, az iparűzési adó összege alapján számított adó 5%-ában rendelte megállapítani [3. § (4) bekezdés]. Hasonló a szabályozás a telekre szóló jogerős építésügyi hatósági építési engedély érvényességi ideje alatt, mert ebben az esetben az Ör. (4) bekezdése szerint „[a] amennyiben a telek jogerős hatósági határozat alapján adóévben vagy az azt követő öt éven belül rekultivációs kötelezettséggel terhelt, a fizetendő telekadó a (2) és (3) bekezdés alapján számított adó 5%-a.

16. Az Ör. 3. § (3) bekezdése értelmében a vállalkozási célú, külterületi telkekkel rendelkező adóalanyok esetében az adó alapja a 3. § (2) bekezdése szerinti egységes 300 Ft/nm helyett az általuk az adóévet megelőző második évben fizetett helyi iparűzési adó összege. A Kúria megállapította, hogy ez a szabályozási technika elsődlegesen nem az adómértéknek, hanem annak a szabályozási módszernek a törvényességét kérdőjelezi meg, amely a telekadó fizetési kötelezettséget az adóalany helyi iparűzési adó kötelezettségéhez köti.

17. A perben alkalmazandó Ör. 3. § (4) bekezdése rekultivációs kötelezettséggel terhelt telkek esetében a fizetendő adót szintén az adózó által a megelőző adóévekben fizetett helyi iparűzési adó összegéhez viszonyítja: a korábban fizetett helyi iparűzési adó összegének 5 %-ában határozza meg a telekadó kötelezettségét. Az alperesi kormányhivatal a perben (10. sorszám alatt) arra hivatkozott, hogy az Ör. 3. § (4) bekezdésének perbeli esetben történő alkalmazása „visszaszámítva” 7,5 Ft/nm adómértéket eredményez a felperesek telkei esetében. A Kúria ezzel az érveléssel szemben megállapította, hogy a kivetett telekadó összege önmagában nem teszi törvényessé a vagyontárgy értékétől elszakadó adókötelezettséget.

18. A perben ugyan nem merült fel a 3. § (4) bekezdés második fordulatának alkalmazhatósága, ugyanakkor a Kúria a Bszi. 55. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az a helyi iparűzési adóra utaló részében a fentiekhez hasonló tartalommal bír.

19. A Helyi adó tv. 17. §-a és 21. § a) pontja kógens szabályként a telekadó alapját a telekhez rögzíti. Eszerint a vagyoni típusú telekadó kötelezettséget az adótárgy értékéhez és nem az önkormányzat választása szerinti egyéb adóalaphoz kell kötni. Az adózó egyéb jellegű adókötelezettségéhez igazított telekadó kötelezettség törvénysértő.

20. A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel megállapította, hogy az Ör. 3. § (3) bekezdése, (4) bekezdés első fordulata, valamint a (4) bekezdés második fordulatának „... és (3)” mondatrésze a Helyi adó tv. 17. §-ába és 21. § a) pontjába ütközően törvénysértő.

21. A Kúria az Ör.-re hatályos jogként tekintett, mivel annak a 8/2013. (VIII. 16.) önkormányzati rendeleten kívüli további módosítására, hatályon kívül helyezésére adatot nem talált. Ilyen jellegű módosításról az indítványozó bíróság és az önkormányzat részéről, a peres iratokban, illetve az önkormányzat világhálón elérhető honlapján, de a Nemzeti Jogszabálytárban feltöltött adatok között sem volt elérhető információ. A döntés peres eljárásbeli jogkövetkezményeit az 56. § (5) bekezdése alapján vonta le azzal, hogy az Ör. törvénysértő rendelkezéseit az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő perben nem lehet alkalmazni.

A döntés elvi tartalma

22.  A Helyi adó tv. 17. §-a és 21. § a) pontja kógens szabályként a telekadó alapját a telekhez rögzíti. Eszerint a vagyoni típusú telekadó kötelezettséget az adótárgy értékéhez és nem az önkormányzat választása szerinti egyéb adóalaphoz kell kötni. A kivetett telekadó összege önmagában nem teszi törvényessé a vagyontárgy értékétől elszakadó adókötelezettséget.

Alkalmazott jogszabályok

23.     1990. évi C. törvény 6. § c) pont, 17. §, 22. § a) pont.

Záró rész

24. A végzéssel szembeni jogorvoslatot a Bszi. 48. §-a zárja ki.
    A közzétételről a Kúria a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontjai alapján rendelkezett.

Budapest, 2015. szeptember 22.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt  sk. bíró