Köf.5.023/2015/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
önkormányzati tanácsa

Az ügy száma: Köf.5023/2015/5.szám
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó bíró; dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
              (Budapest, Tölgyfa u. 1-3.)
Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata
    (Budapest, Grassalkovich út 162.)
Az ügy tárgya: építményadó mentesség törvényes feltételei

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

megállapítja, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának, a helyi adókról szóló 38/2002. (XII. 20.) Ök. rendelete 2009. január 1-től 2011. február 25-ig hatályos 7. § (1) bekezdés b) pontja törvényellenes volt;
megállapítja, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának, a helyi adókról szóló 38/2002. (XII. 20.) Ök. rendelete 2009. január 1-től 2011. február 25-ig hatályos 7. § (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.31.142/2014. számú folyamatban lévő perében, valamint valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;
megállapítja, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának, a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) önkormányzati rendelete 4. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.31.142/2014. számú folyamatban lévő perében;
elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

1. Az elsőfokú adóhatóság a 2009-2012. évekre a felperest 248.750 forint adóhiánynak minősülő építményadó-különbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az adóhiány megállapításának jogalapját a 2011. február 25-ig hatályos, a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának, a helyi adókról szóló 38/2002. (XII. 20.) Ök. rendelete (a továbbiakban: régi Ör.) 7. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a 2011. február 26-ától hatályos, a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzatának, a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: új Ör.) képezte. A másodfokú adóhatóság az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

2. Az adózó keresete folytán eljáró indítványozó bíróság az 5.K.31.147/2014. számon folyamatban lévő per tárgyalásának felfüggesztése mellett kezdeményezte annak megállapítását, hogy a régi Ör. 2009. január 1. és 2011. február 25. között hatályos 7. § (1) bekezdés b) pontjának „abban lakóhelyet létesít és” szövegrész törvényellenes és kérte a perbeli alkalmazhatóság kizárását.  Emellett indítványozta az új Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontja „abban lakóhelyet létesít és” szövegfordulat perbeli alkalmazhatóságának kizárását is. Utóbbi esetben az indítványozó bíróság arra hivatkozott, hogy a támadott szövegfordulatot annak törvényellenességére tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5076/2012/4. számú határozatában 2013. január 1-jével megsemmisítette. Mivel az új Ör. szövegfordulatának törvényellenessége megállapítást nyert, de a Kúria döntésének hatálya nem terjedt ki a perbeli időszakra, ezért a bíróság az új Ör. esetében csupán alkalmazási tilalom kimondását kérte.

3. Az indítvány értelmében a támadott rendelkezések ellentétesek a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § d) pontjában foglaltakkal.

4. Az önkormányzat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján benyújtott állásfoglalásában az indítvány elutasítását kérte.

5. Érvelése szerint az adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor adóhiányt állapított meg az adózó terhére. A régi és az új Ör. támadott szövegfordulata ugyanis az építményadó alóli mentességet  konjunktív feltételhez, az életvitelszerű használathoz és a lakóhely létesítéshez kötötte. Az önkormányzati szabályozás a tényszerű életvitel mellett azt várta el az adózóktól, hogy a lakcímnyilvántartás adatai is igazolják vissza az életvitelszerű tartózkodást. Az önkormányzat szerint a régi Ör. és az új Ör. támadott fordulatai figyelemmel az 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Szltv.) rendelkezéseire is, valamint a Helyi adó tv. 2004 óta hatályos 14/A. § (1) bekezdésére is, nem törvénysértőek.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

6. Az indítvány megalapozott.

7. Az érintett önkormányzat jogalkotási jogköre az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésén alapul. A megalkotott rendelet a T) cikk értelmében jogszabály, amely a 32. cikk (3) bekezdése szerint nem lehet ellentétes más jogszabállyal. A helyi önkormányzat adókivetési joga a Helyi adó tv. 1. § (1) bekezdése értelmében a Helyi adó tv. rendelkezésein alapul, azaz végrehajtási jellegű. Következésképpen a helyi önkormányzat adórendelete tartalmában nem lehet ellentétes törvénnyel, így a Helyi adó tv. rendelkezéseivel sem. A Kúria Önkormányzati Tanácsának a Bszi. rendelkezésein alapuló felülvizsgálati jogköre nem az érintett önkormányzat adópolitikáját értékeli, hanem a törvényi keretek megtartására terjed ki. Következésképpen az nem célszerűségi, hanem törvényességi kontrollt jelent.

8. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az eddigiekben a vagyoni típusú helyi adókkal összefüggésben azt a gyakorlatot folytatta, hogy az önkormányzati szabályozást az arányos közteherviselés kötelezettségéhez és a Helyi adó tv.-ben meghatározott kritériumok teljesüléséhez mérte. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja „az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodó” fordulatának értelmezése kapcsán a Kúria megállapította, hogy az a Helyi adó tv. jogegyenlőségi szabálya: az önkormányzati jogalkotó a rendelet hatálya alá tartozó valamennyi adóalany esetében a kötelezettség mértékét a vagyontömegben megtestesülő értékhez kötheti.

9. Ehhez képest vizsgálta azt a helyzetet, hogy az adókötelezettség alóli mentesülés a rendeletből felismerhető milyen okokra vezethető vissza. Ennek fényében a Kúria a Köf.5017/2012., a Köf.5076/2012., valamint legutóbb a Köf.5025/2014. számú határozataiban azt vizsgálta, hogy támaszthat-e a helyi önkormányzat olyan többletfeltételt az adókötelezettség alóli mentesüléshez, amely nem áll összefüggésben az adó tárgyával.

10. A Helyi adó tv. 6. § d) pontjának értelmezése körében a Kúria megállapította, hogy a törvényi rendelkezés szélesre nyitotta ugyan a helyi jogalkotó jogkörét, ám az építményadó esetében a mentesség a lehetséges adótárgyak közül elsődlegesen a lakásingatlanokat érinti, azon belül pedig a lakhatás – a tényszerű, életvitelszerű lakás – biztonságát, a lakásingatlan szociális funkcióit helyezi előtérbe.

11. A hivatkozott eljárásaiban a Helyi adó tv. 6. § c)  és d) pontja kapcsán a Kúria megállapította, hogy az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesülő jogegyenlőségre [a Helyi adó tv. 6. § c) pontjára] és a Helyi adó tv. mentességekre vonatkozó, a lakhatás biztonságát különösen preferáló rendelkezésére [Helyi adó tv. 6. § d) pont] akkor, ha a vagyontömeg értékében megtestesülő teherbíró képességen túli, a tényleges lakhatáshoz nem kapcsolódó szempontokat is értékel. Másképpen megfogalmazva: az adókötelezettség alóli mentesülés törvényesen nem lehet függvénye a népességnyilvántartás adatainak.

12. A Kúria nem látott indokot arra, hogy a fentiekben ismertetett gyakorlatától a jelen eljárásában eltérjen.

13. A régi Ör. 2009. január 1. és 2011. február 25. között hatályos 7. § (1) bekezdés b) pontja értelmében „[m] entes az adó alól: (…) a magánszemély tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakás, ha abban lakóhelyet létesít és azt saját maga vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja”. Az új Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint „[a] Htv. 13. §-ában foglaltakon túl, mentes az adó alól: a magánszemély tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakás, ha abban lakóhelyet létesít és azt saját maga vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja”.

14. Ahogy arra az önkormányzat állásfoglalásában hivatkozott, a szabályozás az építési adó alóli mentességet konjunktív feltételhez, a bejelentkezés tényéhez és a lakásingatlanban való életvitelszerű tartózkodáshoz kötötte. 

15. Megfelel a Helyi adó tv. 6. § d) pontjában foglalt célnak, ezért nem kifogásolható az a jogalkotói szándék, amely a mentesség szabályozásakor figyelemmel van a tényleges, életvitelszerű lakáshasználat tényére. Ugyanakkor a támadott szabályozás értelmében az életvitelszerű lakáshasználat ténye a bejelentkezés igazgatási aktusával együttesen, ezzel a többletfeltétellel együtt jelent az adókötelezettség alóli mentességet, amely ebben a formában túllép a Helyi adó tv. mentességi keretszabályain: az adóalany nem csak azt köteles igazolni, hogy a tulajdonában álló adótárgy maga vagy családja életvitelszerű tartózkodására szolgál, hanem azt is, hogy oda a tulajdonos adóalanyként igazgatásilag bejelentkezett. Ilyen körülmények között az adókötelezettség és az az alóli mentesülés az adótárgyhoz – annak értékéhez – nem köthető, attól független tényhez, egy igazgatási aktushoz kapcsolódik. A Kúria a bejelentkezés tényéhez kapcsolódó mentességi szabályt vagyoni típusú helyi adók esetében nem tartja olyan ésszerű indoknak, amely a 6. § d) pontból levezethetően igazolná a 6. § c) pont szerinti egyenlőségi szabály megbontását.

16. Ezért a Kúria a jelen eljárásában is megállapította, hogy a régi Ör. 7. § (1) bekezdés b) pontjának, valamint az új Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontjának „lakóhelyet létesít és” fordulata a Helyi adó tv. 6. § c) és d) pontjaiba ütközően törvénysértő.

17. Az önkormányzat állásfoglalásában utalt a Helyi adó tv. 14/A. § (1) bekezdésében foglaltakra is. A Helyi adó tv. 14/A. § (1) bekezdésében a törvényalkotó tulajdonított jelentőséget a lakcímnyilvántartás adatainak. Azonban meg kell állapítani azt, hogy ebben az esetben az igazgatási aktus jelentősége nem az adókötelezettség fennállta, fenn nem állta, mértéke, hanem az adófelfüggesztés szempontjából releváns. Az adófelfüggesztés késleltetett adókönnyítés, amely nem érinti az adómértéket, viszont az időtényező függvényében kamatfizetési kötelezettséget jelent.

18. Az érintett önkormányzat hivatkozott továbbá az Szltv. célját, hatályát és egyes fogalomhasználatát szabályozó rendelkezéseire. E törvényi szabályok nem hozhatók összefüggésbe az adókötelezettséget megállapító rendeleti szabályokkal. A Kúria álláspontja értelmében a vagyoni típusú adókötelezettség fennálltát, fenn nem álltát, mértékét nem lehet a lakcímnyilvántartás adataitól függővé tenni, mert ezen adatok nem állnak összefüggésben az adó tárgyával, bizonyos körülmények esetén az adóalany sem tudja befolyásolni azokat. Ugyanakkor nem tagadható, hogy az önkormányzati adóhatóság az ellenőrzés, illetve adóigazgatási eljárása során – az életvitelszerű lakhatás bizonyítékaként – figyelemmel lehet a lakcímnyilvántartás adataira.

19. A Kúria a döntés jogkövetkezményeit az alábbiak szerint vonta le:
A per során már nem hatályos régi Ör. esetében a törvénysértés megállapítása mellett [Bszi. 56. § (5) bekezdése] kizárta a törvényellenesnek minősített szövegfordulat perbeli alkalmazását, amely a jelen esetben általános alkalmazási tilalmat is jelent.

20. A peres eljárásban a bíró számára a törvénysértőnek minősített szabályozás a 2011. és a 2012. adóévekre nézve „alkalmazandó jogszabály”. Az új Ör. esetében azonban figyelemmel kellett lenni arra, hogy a Kúria a Köf.5076/2012. számú határozatában a jelen eljárásban is vizsgált szövegfordulat törvényellenességét már megállapította és ex nunc hatállyal, 2013. január 1-jével megsemmisítette. Ezért az új Ör. esetében a Kúria csupán az alkalmazási tilalom kimondására szorítkozott.

A döntés elvi tartalma

21. Törvényellenes az, ha az önkormányzati jogalkotó az építményadó kötelezettség fennálltát, fenn nem álltát, mértékét a lakcímnyilvántartás adataitól teszi függővé, ugyanakkor az önkormányzati adóhatóság ellenőrzési, illetve adóigazgatási eljárása során – az életvitelszerű lakhatás bizonyítékaként – figyelemmel lehet a lakcímnyilvántartás adataira.

Alkalmazott jogszabályok

22. Alaptörvény T) cikk (1) bekezdés; 1990. évi C. tv. 6. §, 14/A. §, 1992. évi LXVI. törvény 3. §, 4. §, 5. §

Záró rész

23. A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor.

24. A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2015. október 6.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró

 

 

 

 

K Ú R I A

Köf.5023/2015/7.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5023/2015/5.számú határozata hivatalból történő kijavítás tárgyában meghozta az alábbi:

végzést:

A Köf.5023/2015/5.számú határozat rendelkező rész első három bekezdésének szövege helyesen a következő:

„A Kúria Önkormányzati Tanácsa

–     megállapítja, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület  Soroksár Önkormányzatának, a helyi adókról szóló 38/2012. (XII.20.) Ök. rendelete 2009. január 1-től 2011. február 25-ig hatályos 7.§ (1) bekezdés b) pontjának "abban lakóhelyet létesít és" szövegrész törvényellenes volt;
–      megállapítja, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület  Soroksár Önkormányzatának, a helyi adókról szóló 38/2012. (XII.20.) Ök. rendelete 2009. január 1-től 2011. február 25-ig hatályos 7.§ (1) bekezdés b) pontjának "abban lakóhelyet létesít és" szövegrésze nem alkalmazható a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.31.142/2014. számú folyamatban lévő perében, valamint valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;
–      megállapítja, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület  Soroksár Önkormányzatának, a helyi adókról szóló 5/2011. (II.25.) Ök. rendelete 4.§ (1) bekezdés a) pontjának "abban lakóhelyet létesít és" szövegrésze nem alkalmazható a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.31.142/2014. számú folyamatban lévő perében;”

A Kúria elrendeli végzésének a Magyar Közlönyben való közzétételét.

Indokolás

A Kúria észlelte, hogy a 2015. november 3-án a Magyar Közlöny 166. számában megjelent a Kúria Önkormányzati Tanácsa által meghozott Köf.5023/2015/5.számú határozat rendelkező részében elírás történt. Az elírási hibára tekintettel a Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 224. § (1) bekezdés alapján a elírási hiba kijavítását hivatalból elrendelte.

A Kúria ezen határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét a kijavított határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2016. május hó 03.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró