Köf.5.028/2015/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5028/2015/7.
A tanács tagja: dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró;
           dr. Kozma György bíró
Az indítványozó: Pest Megyei Kormányhivatal
               (1052 Budapest, Városház u. 7.)
Az indítványozó képviselője: dr. Tarnai Richárd kormánymegbízott
Az érintett önkormányzat: Budaörs Város Önkormányzata (Budaörs, Szabadság út 134.)
Az érintett önkormányzat képviselője: dr. Buglos Katalin ügyvéd
Az ügy tárgya: építési engedély feltétele a teljes közművesítettség

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

– megállapítja, hogy Budaörs Város Önkormányzat Képviselő-testületének a Merengő utca környéke Településrendezési Terve III. Szabályozási Szakasz Szabályozási Terv és Helyi Építési Szabályzatról szóló – a 33/2014. (X.29.) önkormányzati rendelet 1. § (2) bekezdésével és 2. § (1)-(7) bekezdésével módosított –  44/2000. (XII.01.) ÖKT. számú rendelet 2. § (9) bekezdés g) pontja, 3. § (1) bekezdés l) és k) pontja, 3. § (2) bekezdés i) és j) pontja, 3. § (3) bekezdés i) pontja, 3. § (4) bekezdés m) pontja és 3. § (5) bekezdés j) pontja törvényellenes ezért azt megsemmisíti.
– elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
– elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Pest Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (1) bekezdés a) pontja alapján törvényességi felhívással élt Budaörs Város Önkormányzata Képviselő-testületének a Merengő utca környéke Településrendezési Terve III. Szabályozási Szakasz Szabályozási Terv és Helyi Építési Szabályzatról szóló 44/2000. (XII.01.) ÖKT. számú rendeletével (a továbbiakban: Ör.1.) kapcsolatban. A törvényességi felhívást a képviselő-testület 2014. május 21-ei ülésén megtárgyalta és arról a 132/2014. (V.21.) számú határozatot hozta. A Kormányhivatal értékelése szerint a helyi önkormányzat a törvényességi felhívásban foglaltaknak nem tett eleget, a jogszabálysértést nem szüntette meg, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult az Ör.1. törvényességi vizsgálatát kezdeményezve.

[2] Ezt követően Budaörs Város Önkormányzata megalkotta a Budaörs Város Önkormányzat Képviselő-testületének a Merengő utca környéke Településrendezési Terve III. Szabályozási Szakasz Szabályozási Terv és Helyi Építési Szabályzatról szóló 44/2000. (XII.01.) ÖKT. számú rendelet módosításáról szóló 33/2014. (X.29.) önkormányzati rendeletét (a továbbiakban: Ör.2.), amelynek 4. §-a hatályon kívül helyezte az Ör.1. kormányhivatal által kifogásolt rendelkezéseit. Az Ör.2.-re tekintettel a kormányhivatal indítványát visszavonta, erre tekintettel a Kúria a Köf.5038/2014. számú határozatában az eljárást megszüntette.

[3] Ugyanakkor a kormányhivatal az Ör.2.-vel szemben is – hasonló okok miatt – törvényességi felhívással élt. A képviselő-testület a törvényességi felhívásban foglaltakat a 2015. május 20-ai ülésén a 110/2015. (V.20.) számú határozatában nem fogadta el. Mivel a kormányhivatal szerint a jogszabálysértés fennáll, ezért a kormányhivatal (a továbbiakban: indítványozó) a Kúriához fordult.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] Az indítványozó az Ör.2. 1. § (2) bekezdése által megállapított Ör.1. 2. § (9) bekezdés g) pontja, az Ör.2. 2. § (1)-(7) bekezdéseivel megállapított Ör.1. 3. § (1) bekezdés l) és k) pontja, 3. § (2) bekezdés i) j) pontja, 3. § (3) bekezdés i) pontja, 3. § (4) bekezdés m) pontja és 3. § (5) bekezdés j) pontja törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte.

[5] A vizsgálni kért rendelkezések a jelölt építési övezetekbe az építési engedély kiadását közműellátottsághoz (teljes közművesítettséghez) kötik. Az indítványozó kifejtette, hogy az önkormányzatok az Alaptörvény 32. § (2) bekezdése alapján törvény – az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. § (6) bekezdés 6. pontjában kapott – felhatalmazás alapján jogosultak a helyi építési szabályzatról szóló rendelet megalkotására. Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése szerint a helyi építési szabályzat más jogszabállyal nem lehet ellentétes. Az indítványozó az Étv. 2. § 36. pontját, 34. § (1) bekezdését, valamint az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI.8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 17. § (1) bekezdését idézi, amely előírások szerint építési tevékenység végzésére főszabályként építési engedélyt kell kérni.
Az Ör.2. az építési engedély kiadásához ír elő a jogszabályokban foglalt további feltételt, amelyre nincs felhatalmazása, így az Alaptörvény 32. § (2) bekezdésben foglaltak nem teljesültek. Az indítványozó kifejtette, hogy a Korm. rendelet 18. § (1) bekezdés e) pont ec) alpontja szerint a telek közművekkel történő ellátásának lehetőségét legkésőbb a használatbavételi engedély megkéréséig kell biztosítani.

[6] Az indítványozó hivatkozott a Kúria hasonló ügyben született Köf.5.031/2012/11. számú határozatára. Kifejtette, hogy a Kúria ezen döntését követően a tárgykörben jogszabályváltozásra került sor, azonban a Korm. rendelet szabályai szerint sem köthető az építési engedély a közműellátás meglétéhez.

[7] Az indítványozó hivatkozott az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 7. § (3) bekezdés 5. pontjára, valamint 8. § (1) és (2) bekezdésére, amiből azt a következtetést vonta le, hogy az önkormányzat szabályozási jogosultsága pusztán a közművesítettség mértékének teljes, részleges, hiányos, illetve közművesítetlen kategóriák építési övezetenként történő megállapítására terjed ki, arra azonban nem, hogy az építési engedély kiadását a teljes közművesítettséghez kösse.

[8] Az indítványozó hivatkozott a Kúria Köf.5.031/2012/11. számú határozatára, amely az Önkormányzati Tanács absztrakt normakontroll hatáskörben történő eljárása során alkalmazható jogot értelmezi. Kifejtette, hogy az önkormányzatoknak sem a korábbi sem a hatályos szabályozás alapján nem volt jogosultságuk az Ör.2. támadott rendelkezései szerinti norma megalkotására.

[9] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján felhívta az érintett önkormányzatot az üggyel kapcsolatos állásfoglalása beszerzése céljából. Az önkormányzat előadta, hogy a belterületbe vont Frankhegy szőlő és gyümölcsös vízmosásokkal teli, rendezetlen közterület (szűkös terület, kiépített út- és közműhálózat részleges hiánya), s mint ilyen alkalmatlan ingatlanokkal való beépítésre és rendeltetésszerű használatra. Az ingatlanfejlesztések beláthatatlan következményekkel járnának. Az adott területen egyébként sem teljesíthető a Korm. rendelet 18. § (1) bekezdés ec) pontjában foglalt feltétel.
Az érintett önkormányzat továbbá az indítványozóhoz hasonlóan az OTÉK 7. §-ára hivatkozott azzal, hogy ha az önkormányzat a törvényességi felhívásnak eleget tett volna, akkor most a rendelet nem tartalmazná a beépítés feltételének közművesítettségi mértéke előírásait, azaz az OTÉK-kal ellentétessé vált volna.

[10] Az érintett önkormányzat előadta továbbá, hogy az az adott tárgykör komplex felülvizsgálata folyamatban van, az egyeztetési eljárás során a különböző szervezetek a közművesítettség szükségességére hívták fel a figyelmet.

[11] Az érintett önkormányzat kifejtette: az Ör.2. nincs ellentétben az indítványozó által felhívott jogszabályokkal. A Mötv. 13. § (1) bekezdés 1. pontját, az Étv. 13. § (1) bekezdését és 62. § (6) bekezdés 6. pontját idézte, amelyek szerint az önkormányzatnak felhatalmazása volt az Ör.2. megalkotására. Érvelése között az ügyben alkalmazandó jog problémájára is kitért. Ebben hivatkozott a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 45. § (1) és (2) bekezdéseire, amely az OTÉK korábban hatályos azon szövegét – 2. § (1) bekezdését, 7. § (3) bekezdését és 8. § (1) bekezdését – rendeli alkalmazni, amely a beépítés feltételének a közművesítettség mértékének meghatározását írják elő.

[12] Az érintett önkormányzat később állásfoglalás-kiegészítést és kérelmet nyújtott be. Ebben kifejtette, hogy az Ör.2. az OTÉK – 2018. december 31-ig alkalmazható – 7. § (3) bekezdés 5. pontjának megfelelő szabályozási tartalmat hordoz, ezért annak megfelel. Az érintett önkormányzat kérelmet is megfogalmazott: kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsát, hogy eljárását függessze fel és kezdeményezze a Korm. rendelet 8. melléklet 1.1.10. pontja alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróságnál, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésben meghatározott jogállamiság sérelme miatt. Az érintett önkormányzat később újabb kiegészítést nyújtott be.

[13] Az ügyben a Budaörs Frankhegy-i tulajdonosok képviseletében is érkezett beadvány, amely az indítványozó álláspontjával értett egyet, véleménye (véleményük) szerint az érintett önkormányzat által előadott tényállás pontosításra szorul.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[14] A Kúria elsőként az alkalmazandó jog kérdésében foglalt állást. Az Önkormányzati Tanács a Köf.5031/2012/11. számú határozata óta követett gyakorlata szerint az önkormányzati rendeletek absztrakt törvényességi vizsgálata során (amilyen a kormányhivatali kezdeményezés is) az önkormányzati rendeletet (vizsgált rendelkezését) mindig a hatályos törvényekhez és a hatályos más jogszabályokhoz kell mérni. A Kúria Önkormányzati Tanácsának – az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontjában és a Bszi. 24. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt hatáskörében eljárva – az Alaptörvényből és törvényből eredő feladata, hogy az önkormányzati normákat a törvényekkel összhangba hozza, illetőleg – az új jogalkotást tekintve – összhangban tartsa. Az önkormányzati rendszer hatályos szabályainak a mindenkor hatályos törvényekkel és más jogszabályokkal kell összhangban állni.
Ugyanakkor az Önkormányzati Tanács gyakorlata szerint – lásd legutóbb a Köf.5027/2015. számú határozatot – az önkormányzati rendeletet a megalkotásakor (és nem az elbíráláskor) hatályos magasabb jogszabályoz méri ha a rendeletalkotási szabályok megsértése az ügy tárgya.

[15] Jelen esetben kormányhivatali kezdeményezés alapján az Ör.2. vizsgálatának nem a rendeletalkotási szabályok megsértése a tárgya, azaz nem azt kell vizsgálni, hogy a rendelet megalkotásakor az érintett önkormányzat lefolytatta-e a vonatkozó jogszabályok alapján a véleményeztetési eljárást, hanem az eljárás tartalmi vizsgálatra irányul: köthető-e az építési engedély megadásának feltételévé a teljes közművesítettség megléte. Így jelen eljárásban a Kúria Önkormányzati Tanácsa a hatályos Ör.2. szövegét a hatályos Étv. és OTÉK előírásaival veti össze azzal, hogy tekintettel van a 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet hatályos 45. § (1) és (2) bekezdéseire is.

[16] A Mötv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja szerint a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladat a településfejlesztés, településrendezés. Az Étv. 13. § (1) bekezdése értelmében „Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.” Ennek megfelelően az Étv. 62. § (6) bekezdés 6. pontja felhatalmazást ad az önkormányzatoknak, hogy rendeletben állapítsa meg a helyi építési szabályzatát.

[17] A fenti törvényi szabályok alapján a települési önkormányzatoknak joga, de egyben kötelezettsége is a helyi építési szabályzat megalkotása. Az önkormányzatok e tárgyban az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése szerint törvényben kapott felhatalmazás alapján alkotnak rendeletet, ami azt is jelenti, hogy a helyi építési szabályzatot a központi jogszabályoknak megfelelően kötelesek megalkotni, a központi szabályoktól csak erre vonatkozó felhatalmazás esetén térhetnek el.

[18] Jelen ügyben felmerült kérdés, hogy a hatályos szabályok alapján jogszerű-e helyi építési szabályzatban az építési engedély kiadásának feltételéül szabni a teljes közművesítettséget. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fentebb már jelölt Köf.5031/2012/11. számú – 2012. június 11-én meghozott – határozatában az Étv. akkor hatályos 36. § (1) bekezdése alapján az alábbi következtetésre jutott: „Megállapítható, hogy e törvényi szabály [az Étv. 36.§ (1) bekezdése] az utak, a közművek, a közlekedési hálózathoz való csatlakozás, illetve a közmű és energiaellátás meglétét a használatbavételi engedély megkéréséhez, illetve az engedély megadásához köti. Az Ör. vizsgált szabályai ezzel szemben a feltételek közül a „teljes, önálló rákötésű közművesítettséget” Makkosmária területén az építéshez, illetve az építési engedély kiadásához kötik. Az Ör. tehát az építési engedélyről, míg az Étv. a használatbavételi engedélyről szól a közművesítettség és energiaellátás meglétét illetően, amelyek nyilvánvalóan az építés más-más fázisait jelentik az Ör. és az Étv. alkalmazásban.”

[19] Az Étv. egykori szabályai alapján tehát nem lehetett az építési engedély kiadásának feltételéül előírni a teljes közművesítettséget.

[20] Az Ör.2. 1. § (2) bekezdése által megállapított Ör.1. 2. § (9) bekezdés g) pontja szerint „[a]z építési övezetekben meghatározott közművesítettség együttes megléte” szükséges új épület építéséhez, bővítéséhez, átalakításához szükséges építési engedély kiadásához. A kormányhivatal által vizsgálni kért további rendelkezések – az Ör.2. 2. § (1)-(7) bekezdései – a következőket tartalmazzák:
Az ÜÜ-1, ÜÜ-2 jelű építési övezetekben: „Az építési övezetben új épület építésének, meglévő épület bővítésének, átalakításának feltétele a teljes közművesítettség (közüzemi villamos energia- és vezetékes gáz-, közüzemi ivóvíz szolgáltatások, közüzemi szennyvíz-elvezetés és -tisztítás, a közterületi nyílt vagy zárt rendszerű csapadékvíz elvezetés) együttes megléte.”
A HÜ/I-1, HÜ/I-2, HÜ/I-K, HÜ/II-1, HÜ/II-K jelű építési övezetekben: „Az építési övezetben új épület építésének, meglévő épület bővítésének, átalakításának feltétele a teljes közművesítettség (közüzemi villamos energia-, közüzemi ivóvíz szolgáltatások, közüzemi szennyvíz-elvezetés és -tisztítás, a közterületi nyílt vagy zárt rendszerű csapadékvíz elvezetés) együttes megléte.”

[21] A fentiek alapján vizsgálandó, hogy a hatályos szabályok szerint az érintett önkormányzat meghozhatta-e a fenti tartalmú rendeletét. Az Étv. hatályos 36. § (1) bekezdése alapján  „Építésügyi hatósági engedély törvényben, kormányrendeletben meghatározottak szerint akkor adható, ha a kérelem és mellékletei, valamint a kérelmezett tevékenység megfelel a jogszabályokban meghatározott szakszerűségi követelményeknek.” A Korm. rendelet 18. § (1) bekezdés e) pontja az építési engedély iránti kérelem elbírálásához kapcsolódó szabályok körében kimondja, hogy:
„Az építésügyi hatóság az építési engedély iránti kérelem elbírálása során, helyszíni szemle megtartása mellett vizsgálja, hogy
(...)
e) az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságához szükséges
ea) járulékos építmények telken belül,
eb) közlekedési hálózathoz való csatlakozás és
ec) a közműellátás
a használatbavételi engedély megkéréséig biztosítható-e,”

[22] E rendelkezésből következően az építési engedélyezési eljárásban a közművesítettség nem feltétele az engedély kiadásának, pusztán annak vizsgálata szükséges, hogy a közműellátás a használatbavételi engedélyig biztosítható-e. Ennek vizsgálata nem azonos azzal, amikor a szabályozás már eleve az építési engedély feltételévé írja elő a közműellátás (teljes közművesítettség) meglétét. Ilyen szabályozásra a Korm. rendelet 18. § (1) bekezdés e) ec) pontja alapján nincs lehetőség, sőt épp ellenkezőleg, egy ilyen tartalmú szabályozást nem tesz lehetővé. Az Étv. 28. § (1) bekezdés első mondatat értelmében „[a] helyi építési szabályzatban a területre előírt kiszolgáló utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, illetve a rehabilitációra kijelölt területeken legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani.” Mind ezen törvényi, mind a Korm. rendeleti szabályból következően a közművekkel történő ellátást nem az építési engedély, hanem a használatbavételi engedély megkéréséig kell biztosítani. Az új szabályozás tehát tartalmában nem tér el a Köf.5031/2012/11. számú döntésében viszonyított Étv. 36. § (1) bekezdésben foglaltaktól.

[23] A Kúria megjegyzi, hogy a Korm. rendelet 18. § (1) bekezdése e) ec) pontja alapján a hatóság az építési engedély iránti kérelmek elbírálása során – tehát az egyedi hatósági döntések meghozatala során – figyelemmel lehet arra, hogy a közműellátás a használatbavételi engedély megkéréséig biztosítható-e. Tehát a hatóság mérlegelheti ezt a szempontot, s egyedi döntését alapíthatja – más szempontok egyidejű figyelembe vételével – arra, hogy a közműellátás a használatbevételi engedély megkéréséig nem biztosítható. A Kúria jelen döntése nem erről szól, hanem arról, hogy az önkormányzat nem teheti a rendeletében (a rendeletben, mint jogszabályban) az építési engedély kiadásának feltételévé a közművesítettség meglétét.

[24] Mind az indítványozó, mind pedig az érintett önkormányzat hivatkozott a közműellátás építési övezetenkénti meghatározásának az OTÉK-ba foglalt követelményeire, az érintett önkormányzat szerint egyenesen az OTÉK rendelkezéseit sértette volna meg, ha teljesíti a törvényességi felhívásban foglaltakat. Az OTÉK 7. §-a az építési övetekkel kapcsolatos szabályokat fogalmazza meg, a 7. § (3) bekezdés 5. pontja szerint újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő területek építési övezeteire vonatkozóan meg kell határozni legalább a közműellátás mértékét és módját, a 8. § (1) bekezdése a közművesítettség mértéke körében határoz meg fogalmakat. A Kúria hangsúlyozza, hogy az OTÉK ezen előírásait az önkormányzatok a helyi építési szabályzat megalkotásakor kötelesek figyelembe venni. Ugyanakkor e szabályok nem arról szólnak, hogy az építési engedély megadásának a teljes közművesítettség meglétét feltételéül lehet szabni. Abból, hogy az önkormányzatoknak az egyes építési övetekben a közműellátás mértékét és módját a helyi építési szabályzatban meg kell állapítani az OTÉK vonatkozó szabályai szerint, még nem következik, hogy ezt az építési engedélyek kiadásának feltételéül lehet állítani. A két jogintézmény Ör.2. 1. § (2) bekezdésében és 2. § (1)-(7) bekezdéseiben való összekapcsolására a települési önkormányzatoknak nincs felhatalmazása. Így ebből a szempontból közömbös, hogy a 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 45. § (1)-(2) bekezdése az OTÉK 2012. augusztus 6. állapotának megfelelő szövegét rendeli figyelembe venni. Ez a szöveg sem az építési engedélyek kiadásának feltételeiről szól, hanem az egyes építési övezetek közművesítettségi módja és mértéke meghatározásának szükségességéről. Ezen szabályok módosulása nem változtatott azon a korábban is meglévő központi jogszabályi szabályozáson (ami most jelenleg az Étv. és a Korm. rendelet), amely nem az építési, hanem a használatbavételi engedély megadásához kapcsolja a közművesítettség meglétét.

[25] Az OTÉK érintett önkormányzat által hivatkozott 7. § (3) bekezdés 5. pont a következőképpen szól: „Újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő területek építési övezeteire vonatkozóan meg kell határozni legalább: (...) a közműellátás mértékét és módját,”. Az érintett önkormányzat szerint ennek megfelelő szabályozási tartalmat hordoz az Ör. Megállapítható, hogy az érintett önkormányzat ezen felvétése nem megalapozott. Az OTÉK 7. § (3) bekezdése „területek”-ről, újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő területekről rendelkezik, míg az Ör.2. 2. § (1)-(7) bekezdése „épület”-ről szól: „Az építési övezetben új épület építésének, meglévő épület bővítésének, átalakításának” feltételeiről. Tehát csak látszólagos a szabályozási tartalom átfedése, más kérdést szabályoz e helyen az Ör., és mást az OTÉK.

[26] A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az Ör.2. 1. § (2) bekezdése által megállapított Ör.1. 2. § (9) bekezdés g) pontja, az Ör.2. 2. § (1)-(7) bekezdéseivel megállapított Ör.1. 3. § (1) bekezdés l) és k) pontja, 3. § (2) bekezdés i) j) pontja, 3. § (3) bekezdés i) pontja, 3. § (4) bekezdés m) pontja és 3. § (5) bekezdés j) pontja ellentétben áll az Étv. 28. § (1) bekezdésével, 36. § (1) bekezdésével és a Korm. rendelet 18. § (1) bekezdés e) ec) pontjával, ezért azt megsemmisítette.

[27] Az érintett önkormányzat kérte, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa az eljárása felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Korm. rendelet 8. melléklet 1.1.10. pontja alkotmányossági vizsgálatát. A Korm. rendelet 8. melléklete az építési-műszaki dokumentáció tartalmát határozza meg, ennek keretében a 1.1.10. pont előírja, hogy az építészeti műszaki leírásnak tartalmaznia kell az érintett közműszolgáltatókkal történt egyeztetésre vonatkozó információkat is. Az érintett önkormányzat szerint ez a rendelkezés nehezen értelmezhető, ezért sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésben szereplő jogállamiságból fakadó normavilágosság követelményét.
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése szerint „Ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.” E rendelkezés alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának normakontroll eljárás során is van lehetősége az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni, ha az előtte lévő ügyben alkalmazandó jogszabályról van szó. Normakontroll esetén ez leginkább annak a magasabb jogszabálynak az alkotmányossági vizsgálata kezdeményezését jelenti, amelybe az önkormányzati rendelet ütközik (illetve azt állítja az indítványozó, hogy ütközik). Jelen esetben a Korm. rendelet 8. melléklet 1.1.10. pontja nem ilyen, e jogszabályi rendelkezést jelen ügy elbírálásához nem kell alkalmazni. Mivel az indítványozó által kért kezdeményezés eleve nem felel meg az Abtv. 25. § (1) bekezdésben foglaltaknak, ezért a Kúria az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését mellőzte.

A döntés elvi tartalma

[28] A települési önkormányzatnak nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy rendeletében az építési engedély kiadásának feltételéül a teljes közművesítettség meglétét írja elő. A központi jogszabályok a használatbavételi engedélyhez kötik a közművesítettség igazolását. Ugyanakkor a hatóság az építési engedély iránti egyedi kérelmek elbírálása során figyelemmel lehet arra, hogy a közműellátás a használatbavételi engedély megkéréséig biztosítható-e.

Alkalmazott jogszabályok

[29] 1997. évi LXXVIII. törvény 28. § (1) bekezdése, 36. § (1) bekezdése
312/2012. (XI.8.) Korm. rendelet 18. § (1) bekezdés e) ec) pont
253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet 7. § (3) bekezdés 5. pontja, valamint 8. § (1) és (2) bekezdése

Záró rész

[30] A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi 57. §-a folytán alkalmazandó Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor.

[31] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2015. november 3.

Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke;
Dr. Balogh Zsolt sk.előadó bíró,
Dr. Kozma György sk. bíró