Köf.5.036/2015/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5036/2015/4.
A tanács tagja: Dr. Kozma György, a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
             (Veszprém, Vár u. 19.)
Az érintett önkormányzat: Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata
                (Veszprém, Óváros tér 9.)
Az ügy tárgya: telekadó rendelet törvényességi felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a telekadóról szóló 44/2011. (XII. 16.) számú önkormányzati rendelete 2. § (2) bekezdés ab) pontja törvényellenességének megállapítására irányuló bírói indítványt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adózó ½ tulajdoni hányadát képezi a Veszprém 2181/36. helyrajzi számú, „kivett beépítetlen terület” megjelölésű, 8251 m2 térmértékű telek, amelyen az adózó vállalkozói tevékenységet folytat. Az adóhatóság 2012., 2013., 2014. adóévekben az adózó tulajdonát képező 4126,5 m2 alapterület után, jogerősen évente 825.300 forint telekadót vetett ki az adózóra. Az adókötelezettség alapját a 2012. január 1-jén hatályba lépett, többször módosított, a telekadó fizetésének kötelezettségéről szóló Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 44/2011. (XII. 16.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdés ab) pontja képezte. Az adózó keresete folytán eljáró indítványozó bíróság a per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt kezdeményezte az Ör. 2. § (2) bekezdés ab) pontjának törvényességi felülvizsgálatát. 

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[2] Az indítványozó bíróság szerint az Ör. adómértéket megállapító 2. § (2) bekezdés ab) pontja nincs tekintettel a Helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjában foglaltakra. Bár az Ör. hivatkozott rendelkezése formálisan nem lépte túl a törvényi adómaximumot, sem az adóévekben megadott valorizált értéket, mégis figyelmen kívül hagyta az adómérték meghatározásakor a helyi sajátosságokat, valamint a perbeli adózó teljesítőképességét. A perbeli esetben az Ör. szerinti adómérték meghaladta az adótárgy értékének 20 %-át, ezért az belátható időn belül felemészti a telek értékét. A telek értéke kapcsán utalt arra, hogy az adózó 2004-ben 8.500.000 forint vételár fejében jutott annak tulajdonába.

[3] Az önkormányzat, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 52. §-a alapján részére megküldött állásfoglalásában az indítvány elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Ör. differenciált adómértékeket tartalmaz annak megfelelően, hogy a telek a település melyik részén fekszik. A kialakított övezet egyikében sem haladja meg az adó mértéke a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti valorizált éves mértéket, a külterületi telkek esetében pedig az éves adómérték 0 forint. Az adózó vállalkozási célú telke a II., iparterületi övezetbe tartozik, ahol az adó éves mértéke 200 forint/m2. Utalt arra is, hogy a telek értéke 2004-hez, a vásárlás évéhez képest növekedett. Figyelemmel továbbá az Ör.-ben kialakított mentességi szabályokra is, a II. övezetben az 576 telek közül mindösszesen 76 vált adófizetővé. Az Ör. adómértékekre vonatkozó szabályai egyebekben 2012. januárja óta nem módosultak.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[4] Az indítvány nem megalapozott.

[5] Az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes – egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.

[6] Figyelemmel a Bszi. 48. § (3) bekezdésére („… egyedi ügy elbírálása során önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia ...”), a Kúria bírói kezdeményezés esetén annak az önkormányzati rendeleti rendelkezésnek a törvényességi vizsgálatát végzi el, amely a perben alkalmazandó jognak minősül. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az adóhatóság az adózót a 2012., 2013., 2014. adóévekre kötelezte telekadó megfizetésére. A bíróság által vitatott adómértéket az Ör. 2. § (2) bekezdés ab) pontja rögzítette, és az a marasztalás teljes időszakában változatlan maradt.

[7] Mindezek előrebocsátása után a Kúria döntését az alábbi indokokra alapozta:
A Helyi adó tv. 6. § c) pontja értelmében „[a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: (...) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa (...)”. A valorizált mértékmaximum a Helyi adó tv. 22. §-a szerinti 200 forint/m² értékállóságát célozza.

[8] A Helyi adó tv. 6. § c) – és d) – pontjai az Alaptörvény XV. és XXX. cikkei szerinti, az adózók közötti egyenlőség elvét és a teherbíró képességhez kötött adókötelezettség követelményét közvetítik a vagyoni típusú helyi adó fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok megalkotásakor. A vagyoni típusú helyi adók esetében az adókötelezettség alapját a vagyontárgy és annak értéke jelenti. Az adó mértékének vizsgálatakor az adókötelezettség akkor minősül arányosnak – tesz eleget az Alaptörvény egyenlőségi és teherbíró képességhez kötöttség követelményének –, amennyiben az nem oldódik el számottevően az adóztatott vagyon értékétől.

[9] Az önkormányzat végrehajtási jellegű jogszabályban, az absztrakció meghatározott szintjén alkotja meg a helyi adófizetés kötelezettségének szabályait. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja alapján a települési önkormányzat az adózók teherbíró képességére, a helyi sajátosságokra és az önkormányzat gazdaságpolitikai érdekeinek részeként az önkormányzat gazdálkodási követelményeire is figyelemmel kell lennie. Ezért az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. 

[10] A Kúria eddigi gyakorlatában - a perbeli tényállást mindig szem előtt tartva – vizsgálta azt, hogy az érintett önkormányzat elvégezte-e a szabályozás kialakításakor azt az értékelő tevékenységet, amelyet az Alaptörvény közvetítő szabálya, a Helyi adó tv. 6. § c) pontja és egyéb rendelkezései róttak rá. Az indítvány elutasításával, azaz a helyi rendeletbeli mérték törvényességének megállapításával végződő döntéseiben (Köf.5001/2013., az „ecseri-ügy”, Köf.5038/2013., a „szabadbattyáni-ügy”, legutóbb: Köf.5021/2015. „taksonyi-ügy”) arra a következtetésre jutott, hogy az önkormányzatok az absztrakció meghatározott szintjén álló rendeletükben teljesítették a Helyi adó tv. rendelkezéseinek kritériumait. Ezért az egyedi esethez köthető tényállási elemek nem tehették törvénysértővé az önkormányzati rendeletet.

[11] Ezzel szemben a Köf.5081/2012. számon elbírált „zalaszentiváni-ügyben” avagy a Köf. 5020/2015. számú, „lipóti-ügyben” a korlátozott bizonyítási lehetőséget kínáló normakontroll eljárás keretei között is egyértelmű telekérték és az egyedi esetre alkotott rendeleti szabály miatt a Kúria az adómérték konfiskáló jellegét aggály nélkül megállapíthatta.

[12] A bíróság indítványát arra alapította, hogy az önkormányzat az adó mértékében nem érvényesítette a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti szempontokat.
A Kúria ebben az esetben is rögzíti azt, hogy a minden telekre kiterjedő, négyzetméterben megállapított, tételes adó miatt az önkormányzatokat fokozottan terheli az adómérték meghatározásakor a mérlegelés kötelezettsége, amelynek azonban a jelen indítvánnyal érintett önkormányzat eleget tett.

[13] Az Ör. az indítvánnyal érintett 2012., 2013., és 2014. adóévek mindegyikében változatlanul szabályozta a telekadó alapját és mértékét. A 2. § (1) bekezdése értelmében „[a] telekadó alapja a telek négyzetméterben számított hasznos alapterülete”. A (2) bekezdése szerint „[a]z adó mértéke:  ….
A 2. § (3) bekezdése rögzíti a település illetékességi területén lévő telkek ….

[14] Az Ör. a peresített időszakokban a telekadó mértékét a telkek fekvéséhez és  hasznosításuk szerint differenciálta. Az adó mértéke a 0 forint/m2/év és a 300 forint/m2/év között mozog. Az adózót érintő II. övezetben az adómérték a telkek gazdasági funkciójához igazodik. Megállapítható azonban, hogy a 200 forint/m2/év adómérték a Helyi adó tv. 22. §-a szerinti statikus adómaximumot éveken keresztül  nem haladta meg, és meg sem közelítette a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti, a peresített adóévek mindegyikében a 300 forint/m2/év felett meghatározott valorizált adómértéket. Az adott ügyben megállapíthatóan a telekméret és a telek funkciójának függvényében (hulladéklerakóként hasznosított telek) az adókötelezettség abszolút értéken sem minősíthető kirívóan magasnak (az adózó esetében a 4126,5 m2 alapterületű hulladéklerakóként hasznosított telek esetében a 2012., 2013., és a 2014. évben kivetett telekadó mértéke: 825.300 Ft).

[15] A Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti mérlegelendő szempontok közül az adózó teljesítőképessége körében vette figyelembe a perbeli telek értékét. Ebben a tekintetben a Kúria eljárásában irányadóként a telek 2004-es vételára állt rendelkezésre, amely szerint az adózó az ingatlant 8.500.000 forintért vásárolta meg. Szemben a bírói indítványban foglaltakkal, a telekadó éves mértéke nem haladja meg a vételár 10 %-át.  A peres iratok között fellelhető okirat szerint egyebekben a helyi hatáskörrel rendelkező hatóság az adózó „nem veszélyes hulladék gyűjtésére, hasznosítására, ártalmatlanítására” irányuló tevékenységét 2013. október 11-én kelt határozatával nyilvántartásba vette. Az iratokból megállapíthatóan az adózó telke -több hatósági és azzal összefüggő bírósági eljárás megállapításai szerint – nem tartozik az Ör. mentességi szabályainak hatálya alá.

[16] A kifejtettek értelmében a Kúria az Ör. telekadó mértékét meghatározó rendelkezéseit törvényesnek ítélte, ezért az indítványt elutasította.

A döntés elvi tartalma

[17] Nem válik kirívóan eltúlzottá, azaz törvénysértővé az adómérték, amennyiben az eléri a Helyi adó tv. 22. §-a szerinti mértéket, azonban a 6. § c) pontja szerinti valorizált érték alatt marad.

Alkalmazott jogszabályok

[18] 1990. évi C. törvény 6. § c) pont, 22. §

Záró rész

[19] A  Bszi. (3) bekezdés értelmében „[h]a a (2) bekezdésben foglalt feltételek nem állnak fenn, az önkormányzati tanács az indítványt elutasítja”. Mivel a Kúria Önkormányzati Tanácsa a bírói kezdeményezésben foglaltakat nem látta megalapozottnak, ezért azt a Bszi. 55. § (3) bekezdése alapján elutasította.

[20] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárta ki.

Budapest, 2015. október 20.

Dr. Kozma György sk.  a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró