Köf.5.050/2015/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5050/2015/4.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
           dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró
Az indítványozó: Alapvető Jogok Biztosa
              (1051 Budapest, Nádor u. 22.)
Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros III. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata                    (Budapest, Fő tér 3.)
Az érintett önkormányzat képviselője: dr. Biczi Tamás ügyvéd (Biczi és Turi Ügyvédi Iroda                           (1088 Budapest, Rákóczi út 11.)
Az ügy tárgya: helyi zajrendelet törvényessége

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

-    megállapítja, hogy Budapest Főváros III. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata által alkotott a zajvédelem helyi szabályozásáról szóló 24/2005. (VI.13.) rendelet 1. § (4) bekezdés b) és c) pontja, 2. § (4) bekezdése törvénysértő, ezért e rendelkezéseket megsemmisíti;
-    Budapest Főváros III. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata által alkotott a zajvédelem helyi szabályozásáról szóló 24/2005. (VI.13.) rendelet 1. § (2) bekezdése 1. § (3) bekezdés a) és b) pontja, 1. § (4) bekezdés e) pontja, 2. § (1a)-(5) bekezdés és 4. § (5) bekezdése törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja;
–     elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
–     elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[1] 1. Az Alapvető Jogok Biztosa (a továbbiakban: indítványozó) a 2011. évi CXI. törvény 34/A. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testületének a zajvédelem helyi szabályozásáról szóló 24/2005. (VI.13.) rendelet (a továbbiakban: Ör.) 1. §-a és 2. §-a, továbbá a 4. § (5) bekezdésének törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések ellentétesek a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.), a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.), a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Hatásköri tv.), valamint a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X.29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: ZajKr.) több rendelkezésével.

[2] Az indítványozó szerint mivel a Kvt. 110. § (7) bekezdése a Kormánynak ad felhatalmazást, hogy rendeletben szabályozza a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzőjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét, így az érintett önkormányzat túlterjeszkedett a rendelet bevezetőjében kapott felhatalmazáson, amikor a települési önkormányzat polgármesterének állapít meg részletes környezetvédelmi hatáskört. Az Ör. 2. § (1a) – (5) bekezdésében, valamint a 4. § (5) bekezdésében foglalt ezen rendelkezések egyébként a ZajKr. 4. § (1) bekezdésével és 10-11. §-aiban foglaltakkal ellentétes.

[3] Az indítványozó kifejtette, hogy az Ör. 1. § (2) bekezdése a Kvt. 48. § (1) bekezdésével, valamint a ZajKr. 1. § (2) bekezdésével ellentétesen állapítja meg a rendelet tárgyi hatályát.

[4] Az Ör. 1. § (3) bekezdés a) és b) pontja indokolatlanul ismétli meg a ZajKr. 1. § (2) bekezdés a) és f) pontjában foglalt rendelkezéseket, így az a Jat. 3. §-ával ellentétes.

[5] Az Ör. 1. § (4) bekezdés e) pontja a Jat. 2. § (1) bekezdésében foglalt normavilágosság követelményébe ütközik, mert nem állapítható meg, hogy mely háztartási berendezésekre vonatkozik.

[6] Az indítványozó szerint az Ör. 1. § (4) bekezdés b) pontja ellentétes a Kvt. 4. § 20. pontjával és a ZajKr. 5-6. §-aiban foglalt, a hatásterület meghatározására vonatkozó rendelkezésekkel, ezen túl – az Ör. 2. § (4) bekezdés utolsó mondatával együtt – az önkormányzat túlterjeszkedett a Hatásköri tv. 85. § (1) bekezdés f) pontja és a Kvt. 46. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 48. § (1) bekezdése szerinti felhatalmazáson, mert a kérdés szabályozására a Kormánynak ad felhatalmazást a Kvt. 110. § (7) bekezdés 9. pontja.

[7] Az Ör. 2. § (4) bekezdése a ZajKr. hatálya alá tartozó üzemi, illetve sport, szórakoztató, szabadidős tevékenységre a környezeti zaj- és rezgésterhelési határérték megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendeletben (a továbbiakban: Határérték R.) szabályozottakkal azonos mértékben, továbbá kisebb mértékben korlátozó határértékeket állapít meg, így az a Kvt. 48. § (1) bekezdésébe ütközik.

[8] Az Ör. 1. § (4) bekezdésének c) pontja nem hatályos jogszabályi rendelkezésre hivatkozik, így sérti a Jat. 2. § (4) bekezdés b) pontját, az Ör. 1. § (4) bekezdésébe foglalt közterületi rendezvény fogalmának meghatározására az önkormányzatnak felhatalmazása nincs.

[9] 2. A Kúria a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján megküldte az indítványt az érintett önkormányzatnak állásfoglalása megismerése céljából. Az érintett önkormányzat először arra utalt, hogy az indítványban az Ör. 1. § (3) bekezdés c) pontja, illetve 1. § (4) bekezdés b), c) és e) pontja, valamint az Ör. 2. § (1) bekezdése törvényellenességével kapcsolatos érvelés nem szerepel, így kéri az indítványt e vonatkozásban elutasítani.

[10] Az Ör. 2. § (1a) – (5) bekezdései, valamint a 4. § (5) bekezdéseivel kapcsolatban az érintett önkormányzat kifejtette, hogy a központi szabályozás helyi közügynek tekinti a zaj- és rezgésvédelmet, a Hatásköri tv. és a Kvt. felhatalmazása alapján a helyi képviselő-testület a szabályozásra hatáskörrel rendelkezik. Az Ör. 1. § (1) bekezdése alapján az Ör. hatálya a közterületi rendezvényekre terjed ki. A Kvt. felhatalmazása alapján alkotott ZajKr. hatálya azonban nem terjed ki a közterületi rendezvényekre.
Amikor az Ör. 2. § (1a) bekezdése, illetve az Ör. 4. § (5) bekezdése a polgármestert hatalmazza fel a közterületi rendezvényen hangosító berendezés üzemeltetésének engedélyezésére, akkor önkormányzati hatósági hatáskört delegál a polgármesterre. Véleménye szerint így nem áll fenn az a helyzet, hogy az Mötv. és a Ket. felhatalmazása és keretei között államigazgatási hatáskör átruházása történt. A 41/2000. (XI. 8.) AB határozat a közterületi rendezvényekről való döntést önkormányzati hatósági ügyként definiálta. Az önkormányzat álláspontja szerint, amíg nincs olyan kormányrendelet, amely a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzőjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét határozná meg, úgy az önkormányzat szabályszerűen járt el, amikor a polgármester számára környezetvédelmi államigazgatási hatásköröket állapított meg.

[11] Azzal összefüggésben, hogy az Ör. 1. § (2) bekezdése ellentétes a Kvt. 48. § (1) bekezdésével, valamint a ZajKr. 1. § (2) bekezdésével, az érintett önkormányzat utalt a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.019/2014. számú határozatára. Véleménye szerint az indítványozó helytelenül értelmezte a Kvt. 48. § (1) bekezdését, mert ez csak arra vonatkozik, hogy az önkormányzatok a környezeti zajszabályozással összefüggésben a központi jogszabályokban foglaltaktól nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozhatnak meg.

[12] Az indítványozónak az Ör. 1. § (3) bekezdés a) és b) pontjaival kapcsolatban felvetett érveire vonatkozóan (amely szerint e szabályok megegyeznek a ZajKr. 1. § (2) bekezdés a) és f) pontjaiban foglaltakkal) az önkormányzat kifejtette, hogy nem azonosan vagy hasonló módon szabályozott életviszonyokról van szó, hanem épp ellenkezőleg, azt rögzíti, hogy mely életviszonyok szabályozására nem terjed ki az adott jogszabály. E körben a Kúria Köf.5.039/2013/4., Köf.5.057/2013/8., Köf.5.042/2013/5., számú határozataira hivatkozott, amelyek szerint az önkormányzati rendeletek koherencia zavarának elkerülése érdekében nem törvénysértő bizonyos körben az ismétlés.

[13] Arra a felvetésre, hogy az Ör. 1. § (4) bekezdése e) pontja nem tartalmazza pontosan a háztartási berendezés fogalmát, az érintett önkormányzat kifejtette, hogy attól még e fogalom a normavilágosság követelményét nem sérti.

[14] Az érintett önkormányzat egyetértett az indítványozóval abban, hogy az Ör. 1. § (4) bekezdés b) pontja ellentétes a Kvt. 4. § 20. pontjával, valamint a ZajKr. 5-6. §-aiban foglalt, hatásterület meghatározására vonatkozó rendelkezésekkel, kifejtette, hogy azt az érintett önkormányzat hatályon kívül fogja helyezni.

[15] Az indítványozó szerint az Ör. 2. § (4) bekezdése azzal, hogy a közterületi rendezvények során üzemeltetett hangosító berendezésekre a Határérték R. rendelkezéseit rendeli alkalmazni, nem törvénysértő.

[16] Az érintett önkormányzat egyetértett az indítványozóval a tekintetben is, hogy az Ör. 1. § (4) bekezdése nem hatályos rendelkezésre utal, ezért előadása szerint az érintett önkormányzat azt hatályon kívül fogja helyezni.

[17] Mindezek alapján kérte az indítvány elutasítását.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[18] 1. Az indítványozó az Ör. 2. § (1a) – (5) bekezdésében és 4. § (5) bekezdésében foglaltak vizsgálatát azért kezdeményezi, mert álláspontja szerint a Kvt. 110. § (7) bekezdése a Kormánynak ad e körben felhatalmazást, valamint e szabályok szemben állnak a ZajKr. 4. § (1) bekezdésével és 10-11. §-aival.

[19] Az Ör. 2. § (1) bekezdése engedélyhez köti a nappali (06 és 22 óra közötti) időszakban 1 órát meghaladó időtartamú, valamint éjszakai (22 és 06 óra közötti) időszakban bármilyen időtartalmú közterületi rendezvényen hangosító berendezés üzemeltetését. A támadott 2. § (1a)-(5) bekezdései az engedélyezési eljárást szabályozzák, az Ör. kimondja, hogy az engedély elbírálásáról és a hangosító berendezés használatának feltételeiről első fokon, önkormányzati hatósági jogkörben a polgármester dönt. E rendelkezések értelmében ha a kérelemben közölt adatokból az állapítható meg, hogy szabadidős zajforrásból származó környezeti zaj a környéken élők nyugalmát indokolatlanul zavarná, a polgármester a rendezvény időtartamára
- zajkibocsátásra vonatkozó korlátozást,
– hangárnyékoló eszköz alkalmazását írhatja elő,
– vagy a kérelmet elutasíthatja.
Az Ör. 4. § (5) bekezdés alapján a polgármester a hangosító berendezés üzemeltetésének folytatását a helyszínen felfüggesztheti az Ör.-ben foglaltak be nem tartása esetén.

[20] Az ügy irataiból megállapítható, hogy az Ör.-beli szabályok megalkotására – többek között – a „Sziget Fesztivál” zajkibocsátása kapcsán került sor.

[21] A Kvt. 110. § (7) bekezdése alapján felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
1. a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzőjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét;
(…)
6. a környezetvédelmi bírságok fajtáit és mértékét, megállapításának módját;
(…)
9. a hatásterület meghatározásának szabályait;
(…)
23. a zaj és rezgés elleni védelem szabályait;

[22] Az Ör. bevezetője szerint az érintett önkormányzat a Hatásköri tv. 85. § (1) bekezdése e) pontjában kapott felhatalmazás alapján, valamint a Kvt. 46. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint hozta meg a rendeleti szabályokat. A Hatásköri tv. 85. § (1) bekezdés e) pontja a rendelet megalkotásakor úgy szólt, hogy a települési önkormányzat képviselő-testületének feladat- és hatáskörébe tartozik a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítása. A Hatásköri tv. e szabályát a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosításáról rendelkező 2015. évi CCXXX. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 8. §-a hatályon kívül helyezte. A Mód.tv. a Kvt. 48. § (4) bekezdését új d)-e)-f) pontokkal egészítette ki, valamint megállapította a 48. § (5) bekezdés új szövegét. A Kvt. 48. § (4) bekezdésének jelenleg hatályos szövege szerint:
(4) A települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozik:
a) a füstködriadó terv,
b) a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésre vonatkozó egyes sajátos, valamint az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok rendelettel történő megállapítása,
c) a légszennyezettség szempontjából ökológiailag sérülékeny területek kijelölésével kapcsolatos eljárásban való közreműködés,
d) területek zajvédelmi szempontból fokozottan védetté nyilvánítása,
e) csendes övezet kijelölése, valamint
f) a helyi zajvédelmi szabályok megállapítása.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtására a fővárosban
a) az a) és a b) pont tekintetében a fővárosi közgyűlés,
b) a d)–f) pont tekintetében
ba) a fővárosi kerületi képviselő-testület,
bb) a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi közgyűlés
alkothat rendeletet.

[23] Megállapítható tehát, hogy a Kvt. 2016. január 6-tól hatályos szabályai, a 48. § (4) bekezdés f) pontja és (5) bekezdés b) ba) pontja alapján a fővárosi kerületi képviselő-testület felhatalmazással rendelkezik – ahogy az az Ör. címében is szerepel – a helyi zajvédelmi szabályok megalkotására. Megjegyzést érdemel, hogy korábban hasonló szabályt a Hatásköri tv. 85. § (1) bekezdése tartalmazott.

[24] A Kúria megítélése szerint a Kvt. 110. § (7) bekezdésében az a Kormánynak adott felhatalmazás, hogy szabályozza a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzőjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét, az államigazgatási hatósági ügyekre vonatkozik, amíg – jelenleg – a Kvt. 48. § (4) bekezdés f) és (5) bekezdés b) ba) pontjában adott felhatalmazás az önkormányzati hatósági ügyekre irányadó. Annak eldöntése érdekében, hogy az Ör. vonatkozásában a Kvt. fent jelölt rendelkezései közül melyik alkalmazható (államigazgatási hatósági ügyet vagy önkormányzati hatósági ügyet szabályoz), figyelembe kell venni a következőket:

[25] A Kvt. 110. § (7) bekezdésébe foglalt, a Kormánynak adott felhatalmazást a Kormány a ZajKr.-vel teljesítette. A ZajKr. 1. § (2) bekezdés a) pontja szerint a ZajKr. hatálya nem terjed ki a közterületi rendezvényre. A ZajKr. ezáltal „helyet adott” a helyi zajvédelmi szabályok megalkotására – korábban a Hatásköri tv. jelenleg – a Kvt. 48. § (4) bekezdés f) pontjába foglalt felhatalmazás tartalommal való kitöltésére. Az Ör. 1. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Ör. hatálya a közterületi rendezvényekre terjed ki. Tehát ebből a szempontból az Ör. nem állhat ellentétben a ZajKr.-vel. Ettől különálló kérdés az, hogy az Ör. valamely tételes szabálya más jogszabállyal esetleges ellentétes.

[26] A Kúria észlelte, hogy a ZajKr. 1. § (2) bekezdés a) pontja 2016. február 1-jei hatállyal akként módosult, hogy a rendelet hatálya nem terjed ki „a kizárólag közterületen megtartott, alkalmi rendezvényekre”. A Kúria megítélése szerint az indítványozó által felvetett törvényességi probléma lényegének megítélésére e módosítás nem hat ki, az Ör. a helyi zajvédelmi követelményeket egyrészt a hangosító berendezések használatára terjeszti ki (ami értelemszerűen az alkalmi rendezvényekre jellemző), másrészt a háztartási igényeket kielégítő tevékenységre, amelyre a ZajKr. 1. § (2) bekezdés c pontja értelmében a ZajKr. hatálya szintén nem terjed ki.

[27] A Kúria tehát megállapította, hogy az érintett önkormányzat korábban a Hatásköri tv., jelenleg hatályosan a Kvt. fenti rendelkezései értelmében felhatalmazással rendelkezett önkormányzati hatósági ügyként szabályozni a helyi érdekeltségű közterületi rendezvényekre vonatkozó zajvédelmi szabályokat. A Kúria erre tekintettel törvénysértést az Ör. 2. § (1a)-(5) bekezdés és 4. § (5) bekezdés vonatkozásában nem állapított meg, ezért az erre vonatkozó indítványt elutasította.

[28] 2. Az indítványozó szerint az Ör. 1. § (2) bekezdése a Kvt. 48. § (1) bekezdésével, valamint a ZajKr. 1. § (2) bekezdésével ellentétesen állapítja meg a rendelet tárgyi hatályát. Az Ör. 1. § (2) bekezdése értelmében a rendelet hatálya a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel azokra a közterületi rendezvényekre, valamint egyes magánszemélyek háztartási igényeit kielégítő tevékenységekre terjed ki, amelyek környezeti zajt, illetve rezgést okoznak, vagy okozhatnak. Az Ör. 1. § (3) bekezdés értelmében: A rendelet hatálya nem terjed ki
a) a gyülekezési jogról szóló, valamint a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gyűlések során végzett tevékenységre, továbbá
b) a vallási tevékenység végzésére,
c) az állami, valamint az önkormányzat által szervezett ünnepségekre.

[29] A Kvt. 48. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete, illetve a fővárosi önkormányzat esetén a fővárosi közgyűlés önkormányzati rendeletben – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben – illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozhat meg.

[30] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványozó által hivatkozott 2012. június 4-én meghozott Köf.5025/2012/5. számú határozatában – a Kvt. 110. § (8) és (13) bekezdése, valamint a 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet és a 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendeletet alapján – megállapította, hogy „a környezet zaj és rezgésterheléssel összefüggő védelme törvényi, kormányrendeleti és miniszteri jogalkotás szintjén szabályozott, az önkormányzati jogalkotásnak tehát a szabályozott kérdésekben csupán kiegészítő, végrehajtó jellegű rendelkezések megalkotására van módja.”

[31] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a 2014. szeptember 9-én meghozott Köf.I.5019/2014/4. számú határozatában – a jogszabályi változásokra is tekintettel – a Kvt. 46. § (1) bekezdés c) pontját, 48. § (1) bekezdését és a Hatásköri tv. akkor még hatályos 85. § (1) bekezdés c) pontját értelmezve – a kiegészítő jellegű jogalkotás lehetőségét megerősítve – rámutatott, hogy „az önkormányzatok általános törvényi szabályok szerint rendelkeznek felhatalmazással rendeletalkotásra zajhatással járó környezeti terhelést illetően. Az önkormányzati rendeletalkotás korlátja a központi jogszabályok által már rendezett társadalmi viszony: az Alaptörvény fentebb idézett 32. cikk (2) bekezdéséből, valamint a (3) bekezdéséből következően az önkormányzat rendeletalkotási joga központi jogszabályok által rendezett társadalmi viszonyra nem terjed ki.”

[32] Jelen ügyben az Ör. 1. § (2) bekezdése tartalma szerint arról szól, hogy - a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény hatálya alá tartozó, továbbá a vallási rendezvények és az állami vagy önkormányzati ünnepek kivételével - hatálya a közterületi rendezvényekre és az ún. „háztartási tevékenységekre” terjed ki. A Kúria álláspontja szerint az Ör. egy speciális helyzetre tekintettel – az 1. pontban ismertetett felhatalmazást is figyelembe véve – alkotott rendeletet. A rendelet hatályát meghatározó 1. § (2) bekezdése a Kvt. 48. § (1) bekezdésével (a Kvt. más rendelkezéseit is figyelembe véve) nem áll ellentétben, de az Ör. hatályát megállapító 1. § (2) bekezdés a ZajKr. indítványozó által jelölt 1. § (2) bekezdés a) és c) pontját sem sérti, mivel a ZajKr. hatálya az Ör. által lefedett tevékenységekre nem terjed ki, így értelemszerűen azzal nem is került ellentétbe.

3. Az Ör. 1. § (3) bekezdése értelmében: „A rendelet hatálya nem terjed ki
a) gyülekezési jogról szóló, valamint a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gyűlések során végzett tevékenységre, továbbá
(…)
b) a vallási tevékenység végzésére.”

[33] A ZajKr. 1. § (2) bekezdés a) és f) pontja szerint Nem terjed ki a rendelet hatálya:
a) közterületi rendezvényre [2016. február 1-től „a kizárólag közterületen megtartott, alkalmi rendezvényekre
(…)
f) a vallási tevékenység végzésére.

[34] A Kúria álláspontja szerint az Ör. 1. § (3) bekezdése nem sérti a Jat. 3. §-át. A Jat. e rendelkezése értelmében „az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.”

[35] Mint fentebb a Kúria már utalt rá, a ZajKr. a Kvt. 110. § (7) bekezdés alapján került megalkotásra, amíg az Ör. a helyi zajvédelmi szabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazás alapján. Míg egyik körben az államigazgatási hatósági ügyek, úgy a másik körben az önkormányzati hatósági ügyek kerültek szabályozásra. Nem beszélhetünk így indokolatlan párhuzamos szabályozásról, vagy olyan jellegű ismétlésről, amit a Jat. 3. §-a tilt. Az érintett önkormányzat egyébiránt helyesen hivatkozott a Kúria azon gyakorlatára, amely az önkormányzati rendelet koherenciájának fenntartásához fűződő érdeket is figyelembe veszi a Jat. 3. §-a érvényesítésénél.

[36] Az indítvány alapján a Kúria rámutat: közterületi rendezvény nemcsak a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvény lehet. Maga az Ör. 1. § (3) bekezdés a) pontja veszi ki hatálya alól a Gytv. alá tartozó rendezvényeket, holott általános hatályát az 1. § (2) bekezdésben a közterületi rendezvényekre terjeszti ki. Önmagában az, hogy az Ör. a Gytv. vonatkozásában „gyűlés” és nem „rendezvény” kifejezést használ, még nem törvénysértő. E körben maga az Alkotmánybíróság 75/2008. (V. 29.) AB határozata is „gyűlés” fogalmat használt, amikor megkülönböztette a spontán tüntetést és a sürgős gyűlést.

[37] 4. Az indítványozó szerint az Ör. 1. § (4) bekezdés e) pontja a Jat. 2. § (1) bekezdésében foglalt normavilágosság követelményébe ütközik, mert nem állapítható meg, hogy mely további háztartási berendezésekre vonatkozik, s melyekre nem.

[38] A Jat. 2. § (1) bekezdése szerint a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. Az Ör. 1. § (4) bekezdés e) pontja értelmében „magánszemélyek által üzemeltetett háztartási berendezés: különösen motoros fűnyíró, motoros fűrész, kerti traktor.”

[39] Az érthető és megfelelően értelmezhető jogszabályszöveg elengedhetetlen feltétele a jogkövető magatartásnak. Az Ör. 1. § (2) bekezdése a rendelet hatályát többek között a „magánszemélyek háztartási igényeit kielégítő tevékenység”-re terjeszti ki. Ezt a fogalmat a ZajKr. 1. § (2) bekezdés c) pontja is tartalmazza (úgy, mint amire a rendelet hatálya nem terjed ki). Az Ör. 1. § (4) bekezdés e) pontja példálózó felsorolást ad arra vonatkozóan, hogy helyben milyen háztartási igényt kielégítő tevékenység minősülhet olyannak, ami az Ör. hatálya alá tartozhat. A jogrendszerben valamely fogalom tartalmának megvilágítására szolgáló példálózó felsorolás nem ismeretlen. Önmagában az, hogy az Ör. 1. § (4) bekezdése e körben – nem lezárt felsorolásban –  megjelöli a motoros fűnyírót, motoros fűrészt, és a kerti traktort, nem jelenti a normavilágosság követelményének sérelmét. Az Ör. 1. § (4) bekezdése az 1. § (2) bekezdésében használt fogalom („magánszemélyek által üzemeltetett háztartási berendezés”) megértéséhez, azaz a jogkövető magatartás előmozdításához nyújt segítséget, a Jat. 2. § (1) bekezdésével ezért nem áll ellentétben.

[40] 5. Az indítványozó szerint az Ör. 1. § (4) bekezdés b) pontja ellentétes a Kvt. 4. § 20. pontjával és a ZajKr. 5-6. §-aiban foglalt, a hatásterület meghatározására vonatkozó rendelkezésekkel, ezen túl a szabályozás az Ör. 2. § (4) bekezdés utolsó mondatával együtt a Kormány hatáskörébe tartozik. A hatásterület fogalmát illetően az érintett önkormányzat jelezte, hogy az indítványozóval egyetért, a kifogásolt szabályozást hatályon kívül fogja helyezni. Ezen rendelkezések hatályon kívül helyezésre a mai napig nem került sor.

[41] Az Ör. 1. § (4) bekezdés b) pontja szerint „hatásterület: a környezeti zajforrástól számított 100 méteres távolságon belüli terület, de legfeljebb a III. kerület illetékességi területéig terjedő terület.” Az Ör. 2. § (4) bekezdés utolsó mondata szerint: „Ha két – hangosító berendezést is működtető – közterületi rendezvény hatásterülete fedésben áll, a környezetvédelmi és vízügyi miniszteri rendelet 1. melléklet 3. pontjában meghatározott zajkibocsátási határértéket kell alkalmazni.”

[42] A Kvt. 4. § 20. pontja a következő definíciót adja: „hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol jogszabályban meghatározott mértékű környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat során bekövetkezett vagy bekövetkezhet;”

[43] Megállapítható tehát, hogy ugyan abban a tárgyban, ugyan annak a fogalomnak más-más tartalmat ad a Kvt. és az Ör. A ZajKr. 5.-8. §-ai a hatásterület megállapításának szabályairól szólnak, ami teljesen eltérő attól, amit az Ör. 1. § (4) bekezdés b) pontja és 2. § (4) bekezdés utolsó mondata meghatároz. Az eltérő szabályok a jogalkalmazásban a Jat. 2. § (1) bekezdését sértő jogbizonytalanságot eredményeznek. Így az Ör. ezen rendelkezései az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésébe ütköznek. Erre tekintettel a Kúria az Ör. 1. § (4) bekezdés b) pontját és 2. § (4) bekezdés utolsó mondatát a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette.

[44] 6. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 2. § (4) bekezdése a Kvt. 48. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a ZajKr. hatálya alá tartozó üzemi, illetve sport, szórakoztató, szabadidős tevékenységre a környezeti zaj- és rezgésterhelési határérték megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendeletben (a továbbiakban: Határérték R.) szabályozottakkal azonos mértékben, továbbá kisebb mértékben korlátozó határértékeket állapít meg.

[45] A Kúria a fentiekben megállapította, hogy az Ör. 2. § (4) bekezdése második mondata törvénysértő, s annak megsemmisítéséről határozott. A megsemmisítés miatt ezen új problémakörben a 2. § (4) bekezdés második mondatával a Kúria már nem foglalkozott.

[46] Az Ör. 2. § (4) bekezdés első mondata a következőkről rendelkezik: „A közterületi rendezvények során üzemeltetett hangosító berendezésekre a környezetvédelemért felelős miniszter rendeletében a szabadidős zajforrásokra megállapított zajkibocsátási határértékeket kell alkalmazni. ...” Ez a jogszabály a Határérték R.

[47] A Kvt. – e határozatban már többször idézett – 48. § (1) bekezdése alapján az önkormányzat illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozhat meg. Megállapítható, hogy az Ör. 2. § (4) bekezdés első mondata a Határérték R.-el azonos szabályok alkalmazását rendeli, s nem pedig nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi szabályokat állapít meg. A Kvt. 48. § (1) bekezdésnek helyes tartalma, hogy az önkormányzat a környezetvédelem más jogszabályok által már elért védelmi szintjét nem csökkentheti, a helyi önkormányzatok is kötelesek a környezetvédelmi status quo megtartására. Jogalkotási felhatalmazásuk van viszont a környezet védelmének szintjét emelni, akár a központi jogszabályban meghatározottakhoz képest is. A Kúria Önkormányzati Tanácsa e döntésében megállapította, hogy az Ör. 1. § (2) bekezdése a Kvt. 48. § (1) bekezdését nem sérti a magasabb jogszabállyal nem ellentétes kiegészítő szabályok megalkotásával.

[48] Az Ör. most vizsgált 2. § (4) bekezdés első mondata nem állapít meg a Határérték R.-ben meghatározottaktól szigorúbb előírásokat, így formálisan a kiegészítő szabályozás ezen a ponton a Kvt. 48. § (1) bekezdésével ellentétessé vált. Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati tanácsa az Ör. 2. § (4) bekezdés első mondatát is megsemmisítette.

[49] 7. Az Ör. 1. § (4) bekezdés c) pontja értelmében „közterület: az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 30/2004. (VII. 1.) önkormányzati rendelet 1. § (2) bekezdésében meghatározott terület.” Az indítványozó szerint e rendelkezés már nem hatályos önkormányzati rendeletre utal, a 30/2004. (VII. 1.) önkormányzati rendeletet hatályon kívül helyezte az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 10/2014. (II.28.) önkormányzati rendelet. Az Ör. 1. § (4) bekezdés c) pontja sérti a Jat. 2. § (4) bekezdés b) pontját, mert a nem hatályos jogszabályi rendelkezésre hivatkozás nem biztosítja, hogy az Ör. illeszkedjen a jogrendszerbe. Az érintett önkormányzat e tekintetben is egyetértett az indítványozóval.

[50] A Kúria a Köf.5040/2014/4. számú határozatában már rámutatott, hogy az önkormányzati rendeletbe foglalt más jogszabályokra utaló rendelkezések pontossága a jogbiztonság szempontjából elsőrendű fontossággal bír. Így nemcsak a Jat. 4. § (4) bekezdésének b) pontját sérti a már nem hatályos jogszabályi (önkormányzati rendeleti) rendelkezésre hivatkozó szabály, hanem a Jat. 2. § (1) bekezdését is. Erre tekintettel a Kúria az Ör. 1. § (4) bekezdés c) pontját a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette.

A döntés elvi tartalma:

[51] A helyi önkormányzatok a környezetvédelmi törvény felhatalmazása alapján alkothatnak – alkalmi rendezvényeket is érintő – helyi zajvédelmi szabályokat

Alkalmazott jogszabályok:

[52] 1995. évi LIII. törvény 48. § 110. § (7) bekezdés
2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b) pont, 3. §
284/2007. (X.29.) Korm. rendelet
27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet

Záró rész

[53] A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor. Az általános alkalmazási tilalom a Bszi. 56. § (5) bekezdése alapján került elrendelésre.

[54] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2016. február 2.

dr. Kozma György sk. a tanács elnöke;
dr. Balogh Zsolt sk.  előadó bíró,
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró