Köf.5.055/2014/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf. 5055/2014/2.

A tanács tagjai: Dr. Kozma György a tanács elnöke,
            Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Alapvető Jogok Biztosa
              (Budapest, Nádor u. 22.)

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros Önkormányzata
                 (Budapest, Városház u. 9-11.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Dauner János jogtanácsos

Az ügy tárgya: közterületi tartózkodás jogellenessége

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy a Budapest Főváros „a Budapest főváros közigazgatási területén a közterületek azon részének kijelöléséről, ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül” megnevezésű, 77/2013. (XII. 3.) Főv. Kgy. rendelet 2. melléklet 1., 2., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 13., és 14. pontjai törvénysértőek;
- a Budapest Főváros „a Budapest főváros közigazgatási területén a közterületek azon részének kijelöléséről, ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül” megnevezésű 77/2013. (XII. 3.) Főv.Kgy. rendelet 2. melléklet 1., 2., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 13., és 14. pontjait 2015. május 31. napjával megsemmisíti;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

1. Az Alapvető Jogok Biztosa a Kúria normakontroll eljárását kezdeményezte „a Budapest főváros közigazgatási területén a közterületek azon részének kijelöléséről, ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül” megnevezésű, 77/2013. (XII. 3.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Kgyr.) törvényességi felülvizsgálatát és több rendelkezésének megsemmisítését.

2. Az indítvány értelmében a Kgyr. 1. mellékletének egyes pontjai, valamint a 2. melléklet 4. pont 4.1. és 4.3. alpontjai, a 7. pont 7.1.-7.4. alpontjai, a 8. pont 8.4. alpontja, a 13. pont 13.1. alpontja, valamint a 14. pont 14.1. és 14.3. alpontjai  ellentétesek a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) 179/A. § (2) bekezdésével, illetve a 250. § (4) bekezdésével. A Kgyr. megjelölt rendelkezései az Alapvető Jogok Biztosának értelmezése szerint szabályozási tartalmukban túlterjeszkednek a törvényi felhatalmazás keretein.

3. Az Alapvető Jogok Biztosának álláspontja értelmében a törvényi felhatalmazás korlátját jelenti az, hogy a tiltott zónák kijelölésére kizárólag a Szabs.tv.-ben meghatározott védendő értékekhez, célokhoz kötötten, azaz a közrend, a közbiztonság a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében van lehetőség. További korlátként jelentkezik az a törvényi kritérium, hogy az önkormányzati jogalkotó nem az egész közterületen, hanem a közterület meghatározott részén tilalmazhatja csupán az életvitelszerű tartózkodást.

4. Az indítvány értelmében a Szabs.tv. felhatalmazó rendelkezéseit az Alkotmánybíróság 38/2012. (XI. 14.) AB határozata fényében, megszorítóan kell értelmezni. Mindezek alapján az Alapvető Jogok Biztosa a Kgyr. azon rendelkezéseit ítélte aggályosnak, amelyek jelentős nagyságú, esetenként eltérő mértékű védőzónákkal körülhatárolt területeket minősítenek tilalmazottnak - ezáltal az életvitelszerű tartózkodást szankcionálhatónak –, így az adott közterületen a  tilalmazást téve főszabállyá legitim cél, érdemi indok nélkül. Az alapvető jogok  biztosa külön is kiemelte a védőzónák alkalmazásának következetlenségét, bizonytalanságát és indokolatlanságát.

5. A Kúria a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján 30 napos határidő tűzésével az indítványt megküldte az érintett önkormányzatnak állásfoglalás benyújtása céljából.

6. Az érintett önkormányzat állásfoglalásában megalapozatlannak ítélte a indítványt és kérte annak elutasítását. A lakhatás jogának alkotmánybírósági értelmezésére alapozva [42/2000. (XI. 8.) AB határozat] rögzítette, hogy a közterület „közérdekű lakóssági igényeket elégít ki” [46/B/1996. AB határozat], ezért annak fenntartása és kezelése körében az önkormányzatoknak számos szempontot figyelembe kell venni.

7. Értelmezve a Szabs.tv. 179/A. § (1) bekezdését, jogalkotási jogkörének terjedelmét azon területek kijelölésében határozta meg, amelyeken a Szabs.tv. törvényi tényállása – jogsértő magatartás tanúsítása esetén – megvalósulhat. A Szabs.tv. tehát a közterületek rendeltetésszerű használatát védi, a Kgyr. pedig csupán a szabálysértési tényállás érvényesülési területét jelöli ki.

8. Az érintett önkormányzat a Kgyr. 2. mellékletével összefüggésben részben utalt arra, hogy a Szabs.tv. felhatalmazó rendelkezése – az érintett önkormányzat jogalkotói jogkörének megjelölése ellenére – a fővárosi kerületek területkijelölése és annak mikéntje tekintetében nem ad az érintett önkormányzat számára mérlegelései jogot. Részben pedig a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 23. §-ában foglaltak alapján arra hivatkozott, hogy az 1. és 2. mellékletben lehatárolt közterületek aránya a főváros közterületeinek egészéhez viszonyítva nem minősíthető eltúlzottnak. A védőtávolság kijelölését a közterület meghatározott részének – a helyrajzi szám megjelölésével avagy a közterületi elnevezésével azonos értékű -  lehatárolási technikájaként értékelte, amelyet a Szabs.tv. nem tilalmazott.  

9. Végül az érintett önkormányzat érdemi állásfoglalásában kitért arra a ténybeli adatra is, hogy a fővárosban fővárosi és a civil szervezetek fenntartásában összességében 6500 férőhelyes kapacitás áll rendelkezésre annak érdekében, hogy az arra rászoruló embereknek ne kelljen a közterületeken életvitelszerűen tartózkodni. Ez a kapacitás az aktualizált adatok szerint 2013-2014 telén 85 %-os kihasználtsággal működött.

10. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5020/2014. számú határozata (a továbbiakban: Köf.h.) 13-14. pontjaiban utalt a Szabs.tv.-beli felhatalmazó rendelkezéssel kapcsolatos alkotmányossági aggályaira. A Kúria a Kgyr. támadott 1. és 2. mellékletére vonatkozó indítványok elkülönítése mellett megfontolta, hogy a kérdésben az Alkotmánybírósághoz forduljon. A Fővárosi Közgyűlés összetételében – és ezzel a Fővárosi Közgyűlés jogalkotói akaratkifejezésében - időközben bekövetkezett törvényi és tényszerű változások azonban a Kúriát arra késztették, hogy a jogi kötőerővel nem bíró felfüggesztő végzését hatályon kívül helyezve folytassa normakontroll eljárását.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

11. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontja a rendeletalkotási jogkört a települési önkormányzatok alkotmányos jogköreként fogalmazza meg. A jogalkotói jogkör az  Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése értelmében eredeti, illetve származékos jellegű lehet: „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”. Az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése szerint „[a]z önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.”

12. A Kúria megállapította, hogy a Kgyr. támadott 2. melléklete is a Szabs.tv. felhatalmazásán alapul, ezért végrehajtó jellegű normaként annak keretei között állapíthat meg magatartási szabályokat. A törvényi felhatalmazó rendelkezés kereteit túllépő önkormányzati szabályozás formai törvénysértésre vezet és a norma megsemmisítésének jogkövetkezményét maga után vonó érvénytelenséget eredményez.

13. A Kúria a Köf.h.-ban a Szabs.tv. felhatalmazó rendelkezéseinek - az Alkotmánybíróság 42/2000. (XI. 8.) AB határozatán, a 176/2011. (XII. 29.) AB határozatán, valamint a 38/2012. (XI. 14.) AB határozatán alapuló - értelmezésével meghatározta azokat a szempontokat, amelyek mentén lefolytatta normakontroll eljárását.

14. A Kúria megállapította, hogy az Alaptörvény rendelkezésére visszavezethető Szabs.tv. és annak felhatalmazó rendelkezései a jog kriminális eszközével alanyi jogokat nem érintő, elvont értékeket védenek (közrend, közbiztonság, közegészségügy, és a kulturális értékek védelme), ezért a felhatalmazás kereteit megszorítóan kell értelmezni: egy közterület csak akkor, és abban a mértékben jelölhető ki tilalmazott közterületként, ahol a Szabs.tv.-ben megjelölt értékek védelme és az életvitelszerű tartózkodással szükségképpen együtt járó körülmények kifejezetten összeegyeztethetetlenek.

15. Összefoglalva: a szabályozásból minden kizárt közterület esetén egyértelműen ki kell tűnjön a védett közérdek mibenléte, ezért a Szabs.tv. felhatalmazásának kereteit meghaladja az a szabályozás, amely az önkormányzat illetékességi területének egészéről, avagy annak jelentős, összefüggő területeiről kizárja a hajléktalan embert, az életvitelszerű tartózkodás lehetőségét. A kizárttá tett közterület lehatárolásának mindig egyértelműnek kell lennie, úgy a szabályozással megcélzott személyi kör, mint a szabálysértési hatóság számára.

16. Az Alapvető Jogok Biztosának indítványa a bírói vizsgálat tárgyává tette a Kgyr.-beli védőtávolságok kérdését. Ebben a körben figyelemmel kell lenni arra, hogy a Szabs.tv. felhatalmazó rendelkezése „a közterület meghatározott azon részei”-nek kijelölhetőségéről szól. A védőtávolság is a közterület meghatározott része, ezért a Szabs.tv.-ben meghatározott értékek védelme indokolhatja a közterület tágabb, mégis jól körülhatárolt részének kijelölését is.
 
17. A jogrend több összefüggésben ismeri a védőtávolságok, védőzónák intézményét. Az ilyenként kijelölt területek funkciója változatos képet mutat: az élet- és testi épség, valamint a vagyonbiztonság (egyebek mellett pl. 2007. évi LXXXVI. törvény) mellett, az adott szabályozási koncepcióba illeszkedően szolgálják a szabályozási cél környezetvédelmi [1996. évi LIII. törvény 18. § (3) bekezdés], kiskorúak erkölcsi fejlődése [1999. évi LXXV. törvény 4. § i) pont, 8. § (1) bekezdése], avagy éppenséggel a választási versengésbeli esélyegyenlőség [2013. XXXVI. törvény 143. §] megvalósulását. A Köf.h. 28. pontjában foglaltak is azt tükrözik, hogy a közúti közlekezdéssel összefüggő közrendvédelmi – valamint a Szabs.tv. szerinti egyéb védendő - érdekek indokolhatják védőzónák szabályozását akkor, amikor a települési önkormányzat mérlegeli az életvitelszerű tartózkodás körülményeivel össze nem egyeztethető közterület kijelölését.

18. A védőzónák mérete is a Szabs.tv. felhatalmazó rendelkezésének megszorító értelmezéséhez kell igazodjon: kellő indokoltság esetén a 200 méteres távolság is lehet törvényes (pl. szűk, egyirányú utcáról megközelíthető és a közterülettel csupán egy oldalon kapcsolatos oktatási intézmény), ugyanakkor annak hiányában az 50 méteres védőterület is törvénysértő (pl. nagy kiterjedésű közlekedési csomópontként funkcionáló tér esetén megjelölt védőtávolság). A védőzónák méretének törvényessége tehát mindig a konkrét közterülethez és a védeni szándékozott érték mibenlétéhez igazodóan ítélhető meg.

19. Mindezen indokok alapján – és figyelemmel a Kgyr. 2. mellékletének a kúriai elbírálásig elfogadott módosításaira is - a Kúria az Alapvető Jogok Biztosának indítványa alapján a Kgyr. 2. melléklete egyes pontjait az alábbi indokok alapján minősítette törvénysértőnek.

20. Rögzíti a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt, hogy élve a Bszi. 55. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazással, valamint figyelemmel az indítványban megjelölt rendelkezések és a 2. melléklet egészének szabályozási tartalma közötti szoros összefüggésre is, a törvényességi vizsgálatot kiterjesztette az indítványban kifejezetten és tételesen nem támadott rendelkezésekre is. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kgyr. 2. mellékletét egészében tette vizsgálat tárgyává.

21. Az érintett önkormányzat a Kgyr. 2. mellékletét a Szabs.tv. 250. § (4) bekezdése, konkrétan – és az érintett önkormányzat állásfoglalásában foglaltak alapján - a 179/A. § (3) bekezdés a) pontja alapján fogadta el. Ebből következőleg a vizsgált melléklet 14 pontját a kerületi önkormányzatok „javasolták”, amely „javaslatokat” az érintett önkormányzat mérlegelés, illetve az 1. melléklet tartalmának kialakításakor érvényesített szempontok megfontolása nélkül, a felhatalmazás keretei közötti jogalkotói szabadság, valamint az összfővárosi érdekek érvényesítésének lehetősége nélkül, a Szabs.tv. szerinti kötelezettségének eleget téve [Szabs.tv. 179/A. § (3) bekezdés a) pont] tette a Kgyr. részévé.

22. Ehhez képest – és szemben a Kgyr. 1. melléklete szerinti, a Köf.h.-ban foglalt megállapításokkal együtt is értelmezhető, a célzott alanyi kör számára követhető szabályozási móddal – a kerületi önkormányzatok „javaslatai” nem csak a kizárt közterületek típusai, hanem a kizárást meghatározó módok, jelölések, a közterületek körülírása és lehatárolása, illetve az alkalmazott védőtávolságok mérete tekintetében is rendkívül színes képet mutatnak.

23. A 2. melléklet első csoportjába azok a fővárosi kerületi önkormányzatok tartoznak, amelyek számos közterületet „javasoltak” kizárásra, és a közterületeket alapvetően utcanévvel, valamint helyrajzi számmal azonosították.
 
24. A 2. melléklet 1. pontjában a Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzata a tulajdonában álló közterületek közül főszabályként az utcanévvel és helyrajzi számmal azonosított, közel negyven parkban és „zöldfelületen” zárta ki a közterületi életvitelszerű tartózkodást.

25. A 2. pontban Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata utca és helyrajzi szám megjelöléssel több mint húsz teret, közel húsz parkot, közel tíz utcát, valamint „Újpest Városkapu metrómegálló környezetét” és a „Váci út közterület Hajóállomást” zárta ki.

26. Hasonló megoldással élt az 5. pontban a Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat, amely más kerületekkel ellentétben viszonylag csekély számú közterület kizárását „javasolta” azzal azonban, hogy azokba „beleértette a felsorolt határoló utcákat és tereket is”.

27. A 8. pontban Budapest Főváros XIV. kerület Zugló Önkormányzata – a kerületi önkormányzatok közül egyedüliként, a felhatalmazó törvényi rendelkezéssel összhangban – „védendő területként” névvel és helyrajzi számmal jelölt meg két közterületet, valamint „kiemelt csomópontként” további három közterületet, ugyanakkor a 8.4. pontban „egyéb területként” kizárta valamennyi, a tulajdonában lévő közterületen az életvitelszerű tartózkodást („Egyéb területként: a 8.1.-8.3. pontok alá nem tartozó, egyéb kerületi tulajdonú közterületek.”).

28. A 9. pontban Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzata táblázatba foglaltan, harminchárom közterületet jelölt ki olyanként, amelyeken tilalmazni „javasolta” az életvitelszerű tartózkodást. A közterületeket helyrajzi számmal és néhány, de nem minden esetben utca megnevezéssel azonosította.

29. A 10. pontban a Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata tulajdonában lévő közterületek közül 17 teret, valamint parkokat zárt ki az életvitelszerű tartózkodásból, emellett pedig helyrajzi számmal megjelölve a „Pesti úti Penny Market mögötti területet”, és a „Vigyázó Ferenc Művelődési Ház rákoskerti tagintézményének környékét”.

30. A 13. pontban Budapest Főváros XXI. kerület Csepel Önkormányzata a megjelölt tizenhét közterület „által határolt területen belül a kerületi önkormányzati tulajdonban álló területek és azok külső határvonalától számított 50 méteres távolságon belüli, kerületi önkormányzati tulajdonban álló terület” megjelöléssel zárta ki az életvitelszerű tartózkodás lehetőségét. Emellett a 13.2. pontban a helyrajzi számmal és utcanévvel is azonosított lakótelep esetében 50 méteres védőtávolságot jelölt meg.

31. A fővárosi kerületek második csoportjába azok sorolhatók, amelyek a közterületeket általánosságban határozták meg: a 4. pontban Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzata kizárta az egészségügyi intézmények, a „közparkok”, a „zöldterületek”, a „zöldfelületek” környezetét, valamint minden „átjáró és azok ki- és bejáratát” az életvitelszerű tartózkodás lehetőségéből. Minden közterület esetében 50, illetve 200 méteres védőtávolságot „javasolt”.

32. A 7. pontban Budapest Főváros XIII. kerület Önkormányzata a sportlétesítményeket, valamennyi közparkot, közteret és közkertet, valamint a szociális, a kulturális, az egészségügyi és a közhatalmi vagy államigazgatási szervek elhelyezését szolgáló telekhatártól számított 100 méteres védőtávolságot jelölte meg kizártként.

33. A 14. pontban Budapest Főváros XXII. kerület Budafok-Tétény Önkormányzata valamennyi „lépcsőt, közparkot, és valamennyi aluljáró, szociális, kulturális, sport intézmény, templom elhelyezésére szolgáló ingatlan határvonalától számított 50 méteres területen kizárta az életvitelszerű tartózkodást.

34. Végül a kerületi önkormányzatok harmadik csoportját azok alkotják, amelyek elhanyagolható számú, és konkrétan azonosított közterületet jelöltek meg (3. pont – Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata - két közlekedési csomópont; 6. pont – Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata - négy közterület; 11. pont Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata – két park; 12. pont Budapest Főváros XX. kerület Önkormányzata - három közterület).

35. A Kúria jelen határozatában a Szabs.tv. értelmezése révén felállított szempontrendszer alapján megállapította, hogy a kerületi „javaslatok” első csoportja esetén a megjelölt számos közterület esetében nem kereshető vissza, nem állapítható meg, hogy azok a Szabs.tv. szerinti mely védett érték mentén kerültek kijelölése olyanként, mint amelyeken az életvitelszerű tartózkodás összeegyeztethetetlen a közterületi jelleggel. A köztudomású tényként közlekedési csomópontként funkcionáló közterületeket (pl. 8.2.1. pontban Örs vezér tere, avagy 8.2.2. pont alatt Bosnyák tér) kivéve nem visszakereshető a kivett közterületek mindegyikén a védeni rendelt érték.

36. A közterület egyértelmű lehatárolása mint kritérium nem érvényesül a fővárosi kerületi önkormányzatok második csoportja esetében akkor, amikor kivett területként szabályozták a tulajdonukat képező minden közparkot, minden lépcsőt, aluljárót, és azokhoz – helyi sajátosságra utalás nélkül – eltérő védőtávolságot jelöltek meg. A szabályozás ezen módjából szintén nem lehet következtetni minden esetben arra a védett közérdekre, amelyet a Szabs.tv. az Alaptörvényre visszavezethetően tartalmaz. Itt szükséges utalni arra, hogy a Kúria a Köf.h.-ban kifejezetten értékelte a Kgyr. 1. mellékletének vizsgálata kapcsán azt, hogy az érintett önkormányzat nem mindegyik, hanem csak a legforgalmasabb aluljáróit minősítette a közlekedés biztonságához fűződő ésszerű és ezért a védett közrendre visszavezethető okból kizártnak.

37. Túlterjeszkedett a törvényi felhatalmazáson a kerületi önkormányzat „javaslata” azon esetekben is, amikor „Újpest Városkapu metrómegálló környezete”-ként azonosította a kizárt közterületet (2.1. pont, 10. pont), amikor fogalom-meghatározás nélkül különböztette meg a „közparkot” a „zöldterületet” és a „zöldfelületet” (4. pont), az utcanevekkel azonosított közterületek után pedig egyéb, „határoló utcákról és terekről” rendelkezett (5.1. pont).

38. Kirívó törvénysértést eredményezett a 8. pontban az a megfogalmazás, amely a névvel, helyrajzi számmal azonosított közterületek mellett kizárttá minősített minden egyéb, fel nem sorolt kerületi tulajdonú közterületet. Ezzel részben  kizárólag az érintett önkormányzat – a Fővárosi Közgyűlés – problémájává minősítette a hajléktalanság kezelését, ugyanakkor lényegében kirekesztette a XIV. kerületi tulajdonú közterületekről a kényszerű lakhatási szegényeket.

39. Megjegyzendő továbbá az is, hogy általánosságban a közterület helyrajzi számmal történő megjelölése egyértelmű. Ugyanakkor a Kgyr. esetében a közterület lehatárolásának egyértelműségére vonatkozó kritérium elsődlegesen a szabályozással megcélzott személyi kör viszonylatában vizsgálandó: a közterületen életvitelszerűen tartózkodó emberek számára az ingatlan-nyilvántartás ingatlanokat jellemző adata - szemben a normakövető magatartás kikényszerítésére feljogosított szabálysértési hatósággal - nem hordoz releváns információt. Ezért a Kúria törvénysértőnek minősítette a közterület olyan meghatározását is, amelyből az életvitelszerű tartózkodásból kizárt közterületre csak az ingatlannyilvántartáson keresztül lehet következtetni (9. pont).

40. Végül ismételten utal arra a Kúria, hogy a védőtávolságok meghatározása nem önmagában, hanem felismerhető alkalmazási sajátosságok hiányában válnak törvénysértővé.

41. A kifejtett indokok alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy a 3., 6., 11. és 12. pontokat leszámítva - az azokban megjelölt köztudomásúan közlekedési útvonalakra, terekre tekintettel - a 2. melléklet minden további pontjában felfedezhetőek olyan elemek, amelyekkel az adott kerületi önkormányzat „javaslata” - törvénysértést előidézve - túllépett a Szabs. tv. 179/A. § (2) és (3) bekezdés a) pontjában foglalt felhatalmazáson. Ezért a Kúria megállapította, hogy a 2. melléklet 1., 2., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 13., és 14. pontjai törvénysértőek.

42. A Kúria a Bszi. 56. § (2) és (3) bekezdése alapján pro futuro, hosszabb – 2015. május 31-éig terjedő - határidő megállapításával adott lehetőséget az érintett önkormányzat számára az új rendelkezések megalkotására. A hosszabb határidő megállapítását a jogalkotás időigénye, az előkészítés során lefolytatandó egyeztetések indokolták. Mivel a tárgykörben nincs az érintett önkormányzatnak végrehajtó jellegű jogalkotási kötelezettsége, ezért a határidő eredménytelen elteltét követően Budapesten, a Kgyr. 2. mellékletében jelenleg törvénysértőnek minősített közterületeken, a Szabs.tv. 179/A. § (1) bekezdése szerinti szabálysértés miatt nem lehet senkit felelősségre vonni.

A döntés elvi tartalma

43. A szabályozásból minden kizárt közterület esetén egyértelműen ki kell tűnjön a védett közérdek mibenléte, ezért a Szabs.tv. felhatalmazásának kereteit meghaladja az az önkormányzati rendeleti rendelkezés, amely az önkormányzat illetékességi területének egészéről, avagy annak jelentős, összefüggő területeiről kizárja a hajléktalan embert. A kizárttá tett közterület lehatárolásának mindig egyértelműnek kell lennie úgy a szabályozással megcélzott személyi kör, mint a szabálysértési hatóság számára.

Az alkalmazott jogszabályok és az irányadó joggyakorlat

44. Alaptörvény XXII. cikk, 2012. évi II. tv. 179/A. §, 250. § (4) bekezdés.

Záró rész

45. A határozat Magyar Közlönyben való közzétételének elrendelése a Bszi. 55. (2) bekezdésén alapul.

46. A jogorvoslat lehetőségét a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2014. december 2.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró