Köf.5.065/2015/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
önkormányzati tanácsának
határozata

Az ügy száma:     Köf.5065/2015/4.szám

A tanács tagjai:     Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró
   
Az indítványozó: Budapest II-III. kerületi Bíróság    

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros Közgyűlése
   
Az érintett önkormányzat képviselője: dr. Marczinka Péter jogtanácsos
   
Az ügy tárgya:     csatornadíj

Rendelkező rész

A Kúria
–     megállapítja, hogy az önkormányzati tulajdonú vízi-közműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú vízi-közmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás további feltételeiről szóló 4/1995.(II.13.) Főv. Kgy. rendelet 2. § (2) bekezdés második mondata más jogszabállyal ellentétes, ezért azt megsemmisíti;
–     megállapítja, hogy az önkormányzati tulajdonú vízi-közműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú vízi-közmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás további feltételeiről szóló 4/1995.(II.13.) Főv. Kgy. rendelet 2. § (2) bekezdés második mondata nem alkalmazható a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 1.G.22.796/2014. számú ügyben, valamint a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;
–     elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
–     elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Budapest II. és III. kerület Bíróság előtt folyamatban lévő perben a F. Cs. M. Zrt. felperes kérte a bíróságtól 49.206 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezését a K. Kereskedelmi és Szolgáltatási Kft. alperesnek. Hivatkozott arra, hogy a felek között a Budapest Gy út 2.,valamint a Budapest, P. u. 40. szám alatti ingatlanok kapcsán szennyvízelvezetés tárgyában közüzemi szerződés jött létre. Az alperes 2009. július 30. napjától 2013. november 29. napjáig terjedő időszakban a felperes által elvezetett, 2009. július 30. napjától 2013. december 19. napjáig esedékessé vált szennyvíz díját nem fizette meg a felperes részére.

[2] Az alperes ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a Budapest Gy. út 2. szám alatti fogyasztási hely tekintetében a felperesnek nem tartozik, mert a vízvezeték meghibásodása miatt csőtörés következett be és a víz a környezetbe elszivárgott. A csőtörést 2010 szeptemberében javíttatta ki. Álláspontja szerint a csőtörést megelőző időszakra csupán átalány fizetési kötelezettség terheli. Az önkormányzati tulajdonú vízi-közműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú vízi-közmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás további feltételeiről szóló 4/1995.(II.13.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgyr.) 2. § (1) és (2) bekezdései szerint az ivóvízdíj fizetésének alapjául szolgáló ivóvíz mennyiséget vízmérővel, vízmérő hiányában a melléklet szerinti átalánnyal kell meghatározni. A kivételeket a Főv.Kgyr. 2. § (3), (4) és (5) bekezdései tartalmazzák. A Főv.Kgyr. 2. § (2) bekezdése értelmében a csatornadíj számításának alapját képező, a mért szennyvízmennyiség szivárgás, elfolyás miatt nem csökkenthető.

[3] Ilyen tényállás és jogszabályi környezet alapján a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság az 1.G.22.796/2014. számú ügy tárgyalását felfüggesztette és a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
[4] A Budapest II. és III. kerületi Bíróság (a továbbiakban: indítványozó) álláspontja szerint a Főv.Kgyr. 2. § (2) bekezdésének az a szabálya, mely szerint a csatornadíj nem csökkenthető szivárgás, vagy elfolyás miatt, ellentétes a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló – már nem hatályos, azonban a perben alkalmazandó – 38/1995.(IV.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 1.Korm. rendelet) 24.§ (4) bekezdésével. E szabály 2000. január 1-jétől hatályos c) pontja szerint nem vehető figyelembe a szennyvíz mennyiségének meghatározásánál az a vízmennyiség, amely az ivóvízvezeték meghibásodása következtében a környezetben elszivárgott. A bíróság utalt arra is, hogy a jelenleg is hatályos, a vízi-közmű szolgáltatásokról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II.27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 2.Korm. rendelet) a hatályon kívül helyezett 1.Korm. rendelet 24. § (4) bekezdés c) pontjában foglaltakkal egyező rendelkezést tartalmaz a 2.Korm. rendelet 63. § (6) bekezdés c) pontjában, azaz a hatályos szabályozás alapján sem kell csatornadíjat fizetni az ivóvízvezeték meghibásodása következtében a környezetben elszivárgott víz után.

[5] Az indítványozó bíróság utalt arra, hogy az 1.Korm. rendelet 2000. január 1-jétől hatályos módosítása alapján az elvezetett szennyvízmennyiség kapcsán a figyelembe vehető vízmennyiség alóli kivételek köre bővült, ezt a módosítást a vonatkozó hatályos Főv.Kgyr. nem követte, s továbbra sem teszi lehetővé a vízmennyiség csökkentését elszivárgás miatt. A Főv.Kgyr. vizsgálni kért rendelkezései ezért ellentétesek az 1.Korm. rendelet 24. § (4) bekezdésével és a 2.Korm. rendelet 63. § (6) bekezdés c)  pontjával.

[6] A bíróság utalt arra is, hogy más helyi önkormányzati rendeletek e körben az 1.Korm. rendelet 24.§ (4) bekezdés c) pontjában foglaltakkal egyező szabályokat tartalmaznak, szemben a Főv.Kgyr.-rel.

[7] A perben eldöntendő kérdés, hogy – alperesi bizonyítási kötelezettség teljesítése esetén – csökkenthető-e a mért vízmennyiség a környezetbe elszivárgott vízmennyiséggel, és ez utóbbi alapján határozható-e meg a szennyvíz-elvezetési díjfizetési kötelezettség.

[8] Az indítványozó kitért végül arra, hogy az 1.Korm. rendelet 17. § (5) bekezdései alapján a helyi vízvezeték – a fogyasztó által nem ellenőrizhető, vagy nem karbantartható helyen történő – rejtett meghibásodása esetén a vízfogyasztást az árjogszabályok szerinti átalány alapján kell megállapítani. Az adott esetben irányadó árjogszabály az 1990. évi LXXXVII. törvényben foglalt felhatalmazás alapján született Főv.Kgyr. azonban nem tartalmaz a helyi vízvezeték rejtett meghibásodása esetén a vízfogyasztás megállapítása alapját képező egyértelmű átalányszámítási szabályt.

[9] A Kúria a Bszi. 52. §-a alapján az indítványt megküldte az érintett önkormányzatnak állásfoglalása beszerzése végett. Az érintett önkormányzat kifejtette, hogy 2000. január 1-je óta valóban fennáll a kollízió a Főv.Kgyr. és a felsőbb szintű jogszabályok, az 1.Korm. rendelet, illetve az ezt felváltó 2.Korm. rendelet hivatkozott rendelkezései között. Mivel a fővárosi önkormányzat rendelete magasabb jogszabállyal nem lehet ellentétes, ezért a Főv.Kgyr. 2.§ (2) bekezdés második mondatának, amelynek értelmében „a vízmennyiség (3), (4), (5) bekezdésben foglaltakon túl egyéb címen (bedolgozás, szivárgás, elfolyás stb.) nem csökkenthető” megfelelő módosítására, vagy törlésére lenne szükség.

[10] A Fővárosi Önkormányzat a Főv.Kgyr.-t az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: ártörvény) 7. §-ában kapott felhatalmazás alapján a törvény mellékletében felsorolt tárgykörben alkotta meg. Az ártörvény 2011. december 31-től hatályos módosítása folytán azonban az önkormányzatnak már nincs felhatalmazása e tárgykörben rendeletalkotásra, mivel ennek a szolgáltatásnak a hatósági ármegállapítási joga a vízi-közmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 65. § (1) bekezdése értelmében miniszteri hatáskörbe került. A törvény rendelkezése több módosításon is átesett, melynek következtében 2013. május 10-étől az a szabály az irányadó, mely szerint a vonatkozó miniszteri rendelet hatálybalépéséig a nem lakossági felhasználók vonatkozásában a vízi-közmű szolgáltató a 2013. január 31-én jogszerűen alkalmazott díjakat alkalmazhatja. A miniszteri rendelet azonban nem került megalkotásra, hiányában a fővárosi vízi-közmű szolgáltatók számára a hivatkozott törvények átmeneti rendelkezései csak a fizetendő díj mértékét állapították meg, de a hatósági díj alkalmazásának egyéb feltételeit a Főv.Kgyr.-en kívül semmilyen más felsőbb szintű jogszabály nem szabályozza, sőt a 2011. évi CCIX. törvény 74. § (2) bekezdés 3. pontja is csak a díj és a díjalkalmazás kezdő időpontjának rendeleti megállapítására ad felhatalmazást a miniszternek.

[11] Minderre tekintettel a fővárosi önkormányzat – a fővárosi vízi-közmű szolgáltatás zavartalan működésének biztosítása érdekében – a fogyasztó és a szolgáltató közti jogviszony fontos részét képező díjalkalmazási feltételeket tartalmazó Főv.Kgyr.-t mindaddig hatályban kell, hogy tartsa, amíg a felsőbb szintű jogszabályok ezeket a kérdéseket nem rendezik. Ugyanakkor a jelenleg még hatályos Főv.Kgyr. szabályozási tárgyára a Fővárosi Önkormányzatnak már nincs rendeletalkotási felhatalmazása, így annak módosítására, vagy pontosítására sincs lehetősége.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] Az indítvány az alábbiak miatt megalapozott.

[13] Az 1.Korm. rendelet 24. § (4) bekezdés c) pontja szerint „nem vehető figyelembe a szennyvíz mennyiségének meghatározásánál az a vízmennyiség, amely az ivóvízvezeték meghibásodása következtében a környezetben elszivárgott;”

[14] A Főv.Kgy.r. indítvánnyal támadott 2. § (2) bekezdés értelmében:
[15] „(2) A csatornadíj alapja a mért szennyvízmennyiség, mérés hiányában a csatornaműbe bekötött ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiség, függetlenül attól, hogy annak beszerzése honnan történt.
A vízmennyiség (3), (4), (5) bekezdésben foglaltakon túl egyéb címen (bedolgozás, szivárgás,
elfolyás stb.) nem csökkenthető.”

[16] A Főv.Kgy.r. 2. § (3) bekezdése a saját szennyvízelvezető művel rendelkezőknek, a (4) bekezdése a gazdasági tevékenységhez felhasznált szennyvizet illetően, az (5) bekezdés a közszolgáltatási szerződéssel rendelkező közfürdőknek biztosít az ott meghatározott módon díjkedvezményt. Megállapítható tehát, hogy a Főv.Kgy.r. 2. § (2) bekezdés második mondata nem teszi lehetővé a csatornaműbe bekötött ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiség szivárgás miatti csökkentését a csatornadíj alapjának meghatározásakor, holott az 1.Korm. rendelet – perben alkalmazható – 24. § (4) bekezdés c) pontja szerint az elszivárgott víz nem vehető figyelembe a szennyvíz mennyiségének megállapításánál. Maga az érintett önkormányzat sem vitatta, hogy a Főv.Kgyr. 2. § (2) bekezdés második mondata az 1.Korm. rendelet fenti szabályával kollízióba áll, sőt arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1.Korm. rendelet helyébe lépő, 2.Korm. rendelet  jelenleg is hatályosan tartalmazza a korábbi szabályt. A 2.Korm. rendelet 63. § (6) bekezdés c) pontja szerint nem vehető figyelembe a szennyvíz mennyiségének meghatározásánál az a vízmennyiség, amely a házi ivóvízhálózat, illetve a csatlakozó hálózat meghibásodása következtében a környezetben elszivárgott.

[17] Tehát a Főv.Kgyr. 2. § (2) bekezdés második mondata az 1.Korm. rendelet 24. § (4) bekezdés c) pontjával, illetve jelenleg a 2.Korm. rendelet 63. § (6) bekezdés c) pontjával ellentétes. Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése értelmében „[a]z önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.” A Bszi. 24. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a Kúria dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, az 55. § (2) bekezdés a) pontja szerint a Kúria a más jogszabállyal ellentétes önkormányzati rendeletet megsemmisíti.

[18] A fentiekre tekintettel a Kúria a Főv.Kgyr. 2. § (2) bekezdés második mondatát megsemmisítette. Mivel a jelen eljárás bírói kezdeményezésre indult, ezért a Kúria megállapította, hogy a Bszi. 56. § (5) bekezdés alapján a Főv.Kgyr. 2. § (2) bekezdés második mondata nem alkalmazható a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 1.G.22.796/2014. számú ügyben, valamint a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.
Az döntés elvi tartalma
[19] Az ivóvízvezeték meghibásodásából eredő szivárgás miatt elfolyt vízmennyiség nem számítható be a csatornadíj alapjába.

Alkalmazott jogszabályok

[20] 38/1995.(IV.5.) Korm. rendelet 24.§ (4) bekezdés c) pontja
58/2013. (II.27.) Korm. rendelet 63. § (6) bekezdés c) pontja

Záró rész

[21] A Magyar Közlönyben és az önkormányzati rendelettel azonos módon való közzététel elrendelésére a Bszi 57. §-a folytán alkalmazandó Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján került sor. Az általános alkalmazási tilalom a Bszi. 56. § (5) bekezdése alapján került elrendelésre.

[22] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2016. április 12.

dr. Kozma György sk. a tanács elnöke;
dr. Balogh Zsolt sk. előadó bíró,
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró