A Legfelsőbb Bíróság K.B.K. felperesnek a S. M. Területi Államháztartási Hivatal alperes ellen jövedelempótlék iránti igényt elbíráló közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben 2003. június hó 25. napján kihirdetett ítélete

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2003. szeptember 1.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának

ítélete

A Magyar Köztársaság nevében!

 

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága K.B.K. felperesnek a S. M. Területi Államháztartási Hivatal alperes ellen jövedelempótlék tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálása során a 2003. évi június hó 25. napján megtartott nyilvános tárgyaláson a következo ítéletet hozta:

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és egyben az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg tizenöt nap alatt a felperesnek 15.000.- (tizenötezer) forint együttes első fokú és felülvizsgálati részperköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesnek 1998. évben H. L. nevű gyermeke született, aki után 1998. június 26-tól 1999. december 31-ig, majd 2000. január 10-től 2000. december 31-ig gyermekgondozási segélyben részesült, amelyet az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével azonos módon állapítottak meg és folyósítottak az 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 26. § (1) bekezdése alapján.

A felperes az alperes családtámogatási irodájába 2002. június 7-én érkezett kérelmében a gyermek születésétől, 1998. január 9-től a részére folyósított gyermekgondozási segélyen felül a 26/1979.(VII.21.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) alapján havi 6.700.- Ft jövedelempótlék kifizetését kérte annak kamataival együtt. Kérelmét azzal indokolta, hogy a R. 22. §-a arról rendelkezik, hogy a jövedelempótlék címén folyósítandó összeget külön határozat, (értesítés) nélkül ki kell fizetni.

A K. M. Megyei Kórház Családtámogatási Kifizetőhelye a 2002. július 17-én kelt határozatával a felperes "gyermekgondozási segélyen felül járó" jövedelempótlék igényét elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes részére megállapított gyermekgondozási segély után havonta jövedelempótlék nem állapítható meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2002. szeptember 6-án kelt határozatával a kifizetőhely határozatát helybenhagyta. Megállapította, hogy az elmúlt években a gyermekgondozási segély címszó alatt biztosított ellátások különböző jogszabályokon alapultak, amelyeket nem lehet utólag vegyesen alkalmazni, aszerint, hogy mi az igénylőnek a kedvezőbb. A gyermekgondozási segély címén járt ellátás 1982. április 30-a előtt a 3/1967.(I.29.) Korm. rendeleten 1982. május 1-től a 10/1982.(IV.16.) MT rendeleten és a hozzá kapcsolódó 22/1989.(VII.31.) SzeM rendelet szerint járt. Ezekhez a jogszabályokhoz kapcsolt gyermekgondozási segély havi fix összegben volt meghatározva, amely nem emelkedett. A jogalkotó 1979-ben akként rendelkezett, hogy a havonta folyósítandó segélyhez az ún. jövedelempótlékot kapcsolta. Mivel a felperes az új típusú gyermekgondozási segélyt igényelte, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény (a továbbiakban: T.) és az 1999. január 1-től hatályos Cst. alapján ezekhez az ellátásokhoz jövedelempótlék nem kapcsolódik, mert az ellátás összege nem rögzített, hanem változó, a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez igazodik.

A felperes az elsőfokú bírósághoz határidőben benyújtott keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, a havi 6.700.- Ft jövedelempótlék és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja az volt, hogy valóban nem lehet a jövedelempótlékot önállóan megállapítani, azonban egyértelmű, hogy a jövedelempótlékra való jogosultságot a gyermekgondozási segélyre való jogosultság határozza meg, amely pótlékot a R. 22. §-a szerint külön határozat (értesítés) hozatala nélkül, hivatalból kell végrehajtani. A rendeletet a 22/2002.(II.27.) Korm. rendelet 2002. március 7. napjától hatályon kívül helyezte, azonban a jövedelempótlék az ezt megelőző időre is megilleti az öt év elévülési időn belül.

Az alperes a határozatok indokai alapján kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és a felperes részére az 1998. évben született gyermeke után a gyermekgondozási segély teljes időtartamára havi 6.700.- Ft jövedelempótlékot állapított meg. Ennek megfelelően kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 201.000.- Ft-ot és ennek 1999. április 1-től 2001. december 31-ig évi 20 %, 2002. január 1-től 2002. december 31-ig évi 11 %, míg 2003. januártól a kifizetés napjáig a mindenkori költségvetési törvény szerinti mértékű kamatát. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az 1999. január 1-től hatályos Cst. 26. §-a szerint a gyermekgondozási támogatás, így a gyermekgondozási segély havi összege is, függetlenül a gyermekek számától, azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével. Ezt megelőzően már az 1996. április 15-től kezdődően ugyanígy rendelkezett az 1996. évi XXII. törvény 4. §-ával módosított T. 13/E. §-a is. Az 1996. április 14-ig hatályos rendeletek, így a 22/1989.(VII.31.) SzeM rendelet 12. §-a havi meghatározott (fix) összegben állapította meg a gyermekgondozási segély címén kifizethető összeget. Az R. 20. §-ának 1994. szeptember 1-től 2002. március 7-ig hatályos szövege szerint a gyermekgondozási segélyre jogosultak részére a gyermekek számától függetlenül 1994. szeptember 1-től havi 6.700.- Ft jövedelempótlék járt. A fenti jogszabályok összevetése alapján azt állapította meg, hogy ugyan 1996. április 15-ét követően a gyermekgondozási segély az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével volt azonos, azonban ezzel párhuzamosan a havi 6.700.- Ft jövedelempótlék is megillette a gyermekgondozási segélyre jogosultakat. Miután a felperes gyermekgondozási segélyre jogosultságát megállapították, a jövedelempótlékot számára folyósítani kellett volna. Mindezekre figyelemmel az alperes határozatát a Pp. 339. § (2) bekezdésének n/ pontja alapján megváltoztatta.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy az ítélet elvi jelentőségű jogkérdést is érintően jogszabálysértő. Eljárásjogi jogszabálysértésként jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, holott az adott esetben a Pp. 339. § (1) bekezdése és a Cst. 44. §-a alapján csak a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére és az eljáró közigazgatási szerv új eljárásra kötelezésére terjedt volna ki a hatásköre. Jogszabálysértőnek ítélte meg a kamatfizetési kötelezettség megállapítását, mert a gyermekgondozási segéllyel kapcsolatos jogszabályok kamatfizetési kötelezettséget az államháztartási hivatalok terhére nem írnak elő, közigazgatási perben a Ptk. alapján nem állapítható meg kamat. Törvénysértő volt az ötéves elévülési időre alapított ítéleti rendelkezés is, mert a Cst. 38. § (1) bekezdése alapján csak 3 évre visszamenően lett volna teljesíthető a felperes igénye.

Az ügy érdemi elbírálásához kapcsolódó elvi jelentőségű jogkérdésben az volt az álláspontja, hogy a jövedelempótlékot az R. vezette be - a gyermekek számától függetlenül - havi 290.- Ft-os összegben. A támogatás összege folyamatosan emelkedett 1994. szeptember 1-ig, amikor annak összegét a 111/1994.(VIII.6.) Korm. rendelet 6.700.- Ft-ban állapította meg. Az 1996. április 15-e előtt a 10/1982.(IV.16.) rendeletben és az azt megelőzően a 3/1967.(I.29.) Korm. rendeletben szabályozott gyermekgondozási segély kételemű volt, a havi fix összegű gyermekgondozási segélyből és a változó összegű jövedelempótlék támogatásból állt. A gyermekgondozási segély rendszere 1996. április 15-től egészében átalakításra került, az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvény a gyermekgondozási segély szabályait a családi pótlékról és a családi támogatásokról szóló 1990. évi XXV. törvényben elhelyezve, mértékét a mindenkori minimális öregségi nyugdíj összegében határozta meg, ezzel egyeleművé tette a gyermekgondozási segély intézményét. Az 1996. évi XXII. törvény 36. § (5) bekezdésében írt átmeneti szabályozás szerint a törvény hatálybalépésétől a régi és az új gyermekgondozási segély szabályait párhuzamosan alkalmazták.

A Cst. 1999. január 1. napján történt hatálybalépésével a családtámogatások újraszabályozása történt meg, azonban a jogalkotó a jövedelempótlékot a törvényben nem említette. Az ismét alanyi jogúvá tett gyermekgondozási segély mértéke a mindenkori minimális öregségi nyugdíj összegével volt azonos. A törvény hatálybalépésével a szülő csak az új rendeletben megállapított gyermekgondozási segélyre tarthatott igényt, jövedelempótlékra nem. A gyermekgondozási segélyhez kapcsolódó jövedelempótló támogatás 1996. április 15. napját követően csak azok számára járt, akik 1996. április 15. napja előtt született gyermekük után választásuk szerint a korábbi jogszabályok alapján igényeltek gyermekgondozási segélyt.

Az alperes álláspontja szerint a kételemű gyermekgondozási segélyről az egyeleműre való áttéréssel a jövedelempótlékról szóló jogszabály alkalmazhatósága annak (formális)hatályon kívül helyezése nélkül is megszűnt. A Cst. hatálybalépésével az alacsonyabb szintű jogszabály, az R. összeütközésbe került a törvénnyel, így annak alkalmazása az Alkotmány 35. § (2) és 37. § (3) bekezdésébe ütközően is jogszabálysértő.

A családtámogatási jog területén a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását igénylő elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg, hogy a jogszabály hatálya és alkalmazhatósága szoros egységet képez-e, azaz az alkalmazhatóság és a jogszabály hatálya minden esetben kötelezően és szükségszerűen egybeesik-e.

A felülvizsgálati eljárásban előterjesztett ellenkérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt az R. 20. §-ában foglaltakra, amely szerint a gyermekgondozási segélyre jogosultnak a gyermekek számától függetlenül 1994. szeptember 1-től havi 6.700.- Ft jövedelempótlék járt, a 22. § értelmében pedig a rendelet rendelkezéseit külön határozat (értesítés) hozatala nélkül kell végrehajtani. A jövedelempótlékra vonatkozóan a jogszabály nem tett különbséget a régi, az új, vagy a méltányossági alapon folyósítandó gyermekgondozási segély között. A jogalkotó feladata lett volna a jogszabály alkalmazásának hatását feltárni és szükség esetén azt 1996. április 15. és 2002. március 7. napja között dereguláció keretében hatályon kívül helyezni. Ennek elmaradása csak azzal magyarázható, hogy a rendelet 20. §-a nem volt ellentétes az adott jogterületen alkalmazott jogszabályokkal. A hatályos jogszabály alkalmazásának mellőzése a jogbiztonság súlyos sérelmével járna.

Az alperes a felperes ellenkérelmében foglaltakkal kapcsolatban benyújtott észrevételében vázolta a régi és az új típusú gyermekgondozási segély kialakulását, rendszerét, alkalmazása körét. Ennek történeti áttekintéséből arra következtetett, hogy a régi kételemű gyermekgondozási segélyt felváltó új ellátáshoz a jogalkotónak nem állt szándékában jövedelempótlékot rendelni. Az új rendszer a törvényesen garantált nyugdíjszabályokhoz kötődött. Az R. 20. §-ának továbbélésével elvileg még 1996. április 15-től 10 évig számolni lehetett, azonban a tényállás időközben kiüresedett (okafogyottá vált).

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.

A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet ellen benyújtható felülvizsgálati kérelem olyan rendkívüli jogorvoslat, amelynek előterjesztése szigorú feltételekhez kötött. A Pp. 270. § (2) bekezdésének b/ és ba/ pontjai értelmében a jogerős ítélet ellen a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására is kihatóan jogszabálysértő, és ennek felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merült fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően - a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon - még nem hozott döntést.

A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása után a Pp. 273. §-ában foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság bírája a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.

A felülvizsgálati kérelem elbírálása során elsődlegesen azt az elvi jelentőségű kérdést kellett eldönteni, hogy a jogszabály hatálya és alkalmazhatósága szoros egységet képez-e, és az minden esetben kötelezően egybeesik-e, azaz a perbeli esetben az R. 2002. március 7-ig hatályban lévő 20. §-ának jövedelempótlékot előíró rendelkezése a Cst. hatálybalépése után a törvény alapján megállapított gyermekgondozási segély mellett alkalmazható-e a jogszabályi környezet megváltozása ellenére.

A gyermekgondozási segélyt a 3/1967.(I.29.) Korm. rendelet vezette be. Megállapítása és folyósítása a társadalombiztosítási szervek által a társadalombiztosítás költségvetése terhére történt. A havi 600.- Ft összegben meghatározott ellátás kiegészítése első ízben a 32/1974.(VII.15.) MT rendelettel történt meg, amelyet újabbak követtek. A R. 20. §-a a korábbi 110.- Ft helyett havi 290.- Ft jövedelempótlékot állapított meg a gyermekgondozási segélyre jogosultak részére. A gyermekgondozási segélyről szóló 10/1982.(IV.10.) MT rendelet 1982. május 1. napjával a 3/1967.(I.29.) Korm. rendeletet hatályon kívül helyezte. A 10/1982.(IV.10.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 4/1982.(IV.16.) EüM rendelet a gyermekgondozási segélyt változatlanul meghatározott összegben állapította meg. Ezt módosította az 1/1987.(II.27.) EüM és a 22/1989.(VII.31.) SzeM rendelet.

Az R. 20. §-ában megállapított jövedelempótlék összege folyamatosan emelkedett, és a többszöri módosítás után azt a 111/1994.(VIII.6.) Korm. rendelet 6.700.- Ft-ban állapította meg. Végül a 22/2002.(II.27.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése az R. 20. §-át hatályon kívül helyezte 2002. március 7. napjától.

A T. az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvénnyel beiktatott 13/A.-13/H. §-ai szabályozták a gyermekgondozási segélyt és az anyasági támogatást. A 13/E. § szerint a gyermekgondozási segély havi összege - függetlenül a gyermekek számától - azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, töredékhónap esetén egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár. A gyermekgondozási segélyben részesülő személy nyugdíjjárulék fizetésére is kötelezett azért, hogy a gyermekgondozási segély időtartama szolgálati időként figyelembe vehető legyen.

Az 1996. évi XXII. törvény 36. § (1) bekezdésében arról rendelkezett, hogy a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - 1996. április 15-én lép hatályba. A 36. § (2) bekezdés a/-d/ pontjaiban sorolta fel a hatályát vesztett jogszabályi rendelkezéseket. Az (5) bekezdés a gyermekgondozási segélyre vonatkozott. E szerint e törvény hatálybalépését megelőzően született gyermek után a gyermekgondozási segélyt a szülő választása szerint az e törvény vagy az e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályban lévő szabályok szerint lehetett megállapítani. Aki az e törvény hatálybalépését megelőző napon gyermekgondozási segélyben részesült, kérhette a T. szerinti gyermekgondozási segélynek a megállapítását, ha a 13/A. § (1) bekezdése szerinti jövedelmi feltételeknek megfelelt.

A törvényhelyhez fűzött indokolás szerint hogy "a javaslat átmeneti rendelkezései lehetővé teszik, hogy az 1996. április 15. előtt született gyermekek esetén a családok a jelenleg hatályos szabályok alapján részesüljenek szociális ellátásban, figyelemmel arra, hogy az új GYES összege magasabb a jelenleg hatályos GYES összegénél, a GYES-en lévő szülők választhatnak, hogy a régi szabályok szerint fennálló jogosultságuk esetén az új gyermekgondozási segélyt, vagy a régi GYES-t veszik igénybe. Ha a szülő a jelenleg hatályos szabályok alapján gyermekgondozási segélyre nem jogosult, de a javaslat szerinti jövedelmi feltételeknek megfelel, kérheti az új szabályok szerinti gyermekgondozási segély megállapítását".

A T. végrehajtása tárgyában kiadott 68/1995.(VI.17.) Korm. rendelet módosításáról szóló 49/1996.(IV.10.) Korm. rendelet, amelyet a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvények módosításáról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 69. §-ában foglalt felhatalmazás alapján adtak ki és amely 1996. április 15-én lépett hatályba, a 11. § (3) bekezdésének a/ pontjában megállapította, hogy e rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a gyermekgondozási segélyről szóló 10/1982.(IV.16.) MT rendelet, valamint az ezt módosító 6/1985.(I.17.) MT rendelet és a 88/1989.(I.17.) MT rendelet. A 11. § (3) bekezdésének c/ pontja pedig a gyermekgondozási segélyről szóló 10/1982.(IV.16.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 22/1982.(VII.31.) SzeM rendelet hatályvesztését állapította meg.

Az 1996. április 15-től hatályos törvényszintű szabályozás és a Korm. rendelet nem érintette, és nem helyezte hatályon kívül az R. 20. §-ában szabályozott jövedelempótlékra vonatkozó rendelkezést, és annak alkalmazhatóságát sem zárta ki.

A Cst. 1999. január 1. napjától hatályosan szabályozta a gyermekgondozási segélyt a gyermekgondozási támogatások között. A Cst. 19. §-a szerint a gyermeket nevelő szülő, a nevelőszülő, a gyám megélhetése alapjául gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra (a továbbiakban együtt: gyermekgondozási támogatásra) jogosult. A 26. § szerint pedig a gyermekgondozási támogatás havi összege - függetlenül a gyermekek számától - azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.

A Cst. 50. § (3)-(8) bekezdésében sorolta fel az alkalmazásával kapcsolatos átmeneti szabályokat. A Cst. 51. §-a pedig tartalmazta a Kormány részére a törvény végrehajtásával kapcsolatos felhatalmazást, valamint a Szociális és Családügyi Minisztérium részére adott felhatalmazásokat. Az 52-53. §-aiban sorolta fel mindazon jogszabályokat, amelyek a törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztették vagy vesztik.

A Cst. végrehajtásáról szóló 223/1998.(XII.30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1999. január 1-jén lépett hatályba.

Az ismertetett jogszabályok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy 1996. április 15-től a korábbi fix összegű gyermekgondozási segélyt a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegével azonos és így fokozatosan növekvő gyermekgondozási támogatás (segély) váltotta fel, azonban sem a T. és végrehajtása tárgyában kiadott kormányrendeletek, sem pedig a Cst. és végrehajtásáról szóló jogszabályok, a jövedelempótlékot megállapító R. 20. §-át nem helyezték hatályon kívül, és hatályvesztését sem állapították meg. Erről csak 2002. március 7. napjától hatályos 22/2002.(II.27.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése rendelkezett.

A Cst. átmeneti és záró rendelkezéseiről szóló 50. § (3) és (4) bekezdésében nem tartalmaz olyan kizáró rendelkezést, hogy a törvényben szabályozott gyermekgondozási segély mellett a jövedelempótló támogatás már nem alkalmazható, a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez igazodó gyermekgondozási segély mellett további pótlék, jövedelempótló támogatás nem jár, illetőleg csak akkor, ha az átmeneti szabályozás folytán a jogosult a hatályon kívül helyezett törvény alapján folyósítható gyermekgondozási segélyt választotta.

Mindebből következik az is, hogy a hatályon kívül helyező és az átmeneti szabályok kizáró rendelkezése hiányában a jövedelempótlékról szóló jogszabály hatálya nem szűnt meg 2002. március 7. napja előtt.

Eldöntendő kérdés volt az is, hogy a jövedelempótlékot megállapító R. 20. §-a a hatályon kívül helyezéséig, 2002. március 7-ig alkalmazható volt-e, azaz, hogy az alperes álláspontja szerinti kételemű gyermekgondozási segélyről a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez igazodó gyermekgondozási segélyre való áttérés a jövedelempótlékra vonatkozó R. 20. §-ának alkalmazhatóságát megszüntette-e.

További kérdésként merült fel, hogy a később hatályba lépett magasabb szintű jogszabály a korábbi alacsonyabb szintű jogszabály alkalmazhatóságát kizárta-e annak formális hatályon kívül helyezése nélkül is.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. Ezzel összhangban állóan a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987.(XII.29.) IM rendelet (a továbbiakban: IM r.) 9. §-a akként rendelkezik, hogy a hatályukat vesztő jogszabályokat, illetőleg a jogszabályoknak a hatályukat vesztő rendelkezéseit az újonnan hatályba lépő jogszabályokban kifejezetten fel kell sorolni.

A jogszabály időbeni hatálya akkor szűnik meg, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. Az IM r. 7. §-ában foglaltak szerint az új jogszabály záró rendelkezéseiben kell szabályozni a jogszabály visszaható hatályát, más jogszabály módosítását, hatályon kívül helyezését is. Ezenkívül az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. §-a alapján hatályát veszti az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabály is. Ebből következően a jogszabály alkalmazhatósága annak hatályon kívül helyezése nélkül nem szűnhet meg, a hatályos jogszabály alkalmazhatóságát csak az adott rendelkezés hatályon kívül helyezése szüntetheti meg, más jogi tény erre nem alkalmas.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság elve, a jogszabály visszaható hatályú hatálybalépésnek a Jat. 12. § (2) bekezdése szerinti korlátozása is megköveteli, hogy a jogalkalmazók a hatályos jogszabályokat alkalmazzák, az állampolgárok pedig azokat betartsák, magatartásukat a hatályos jogszabályokhoz igazítsák az Alkotmány 77. § (2) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel.

Az Alkotmánybíróság a 11/1994.(III.2.) AB határozatában kifejtette a lex posterior derogat legi priori elvének alkalmazhatóságával összefüggésben, hogy a "jogelméleti állítás helyessége ellenére az a jogalkotói gyakorlat, amely nem gondoskodik az új jogszabállyal ellentétes rendelkezések kifejezett hatályon kívül helyezéséről vagy módosításáról, nem elégíti ki az Alkotmány 2. §-ában megfogalmazott jogbiztonság követelményét. A jogbiztonság megköveteli ugyanis, hogy mind a jogalkalmazó, mind pedig az állampolgár mindenkor ismerhesse a hatályos jogot. Nem elfogadható, ha valamely rendelkezés hatályos szövegét csak a teljes hatályos joganyag sokrétű egybevetése alapján lehet megállapítani". Ebből pedig csak az a következtetés vonható le, hogy a későbbi jogszabálynak a vele ellentétes jogszabályt kifejezetten hatályon kívül kell helyeznie.

A magyar jogrend szerint valamely jogszabály alkotmányellenességének megállapítása az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, nem pedig jogalkalmazói feladat- és hatáskör. Az R. 20. §-ában szabályozott jövedelempótlékról szóló rendelkezés azonban nem állt ellentétben az 1996. április 15-től hatályos T. és 1999. január 1-től hatályos Cst. és Vhr. gyermekgondozási segélyre vonatkozó rendelkezéseivel, az abban foglaltakat csak kiegészítette annyiban, hogy a külön jogszabály szerint gyermekgondozási segélyre jogosultnak jövedelempótlék is jár.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállam fogalmába beletartozó jogbiztonság súlyos és fel nem oldható sérelmét jelentené a hatályos jogszabály alkalmazásának a jogalkotó feltehető szándékán és az új jogszabályok célján alapuló jogszabály-értelmezéssel történő kizárása. Ilyen módon nem orvosolható az a jogalkotói magatartás (mulasztás), amely elmulasztotta a korábbi jogszabály hatályon kívül helyezését a gyermekgondozási segély új törvényben foglalt szabályozásával egyidejűleg.

Nem volt megalapozott az alperesnek az az érvelése sem, hogy a jövedelempótlékot megállapító jogszabály az ismert módosítások miatt kiüresedett (okafogyottá) vált, mert a régi típusú és az új típusú gyermekgondozási segély közötti és az átmeneti szabályozás szerinti választási lehetőség automatikusan megszűnt. Az új típusú gyermekgondozási segélyt megállapító jogszabályok olyan rendelkezést nem tartalmaztak, hogy a jövedelempótlék csak a régi típusú választása esetében vehető igénybe, az átmeneti szabályok alkalmazásával. A jogalkotói szándék, a korábbi jogszabályalkotás indokának megszűnése azonban a jogszabály alkalmazhatóságát nem zárja ki, hatályát nem szünteti meg. A jogszabály akkor válik okafogyottá, ha nincs olyan tényállás, jogviszony, amelyre alkalmazható. Az adott esetben viszont a gyermekgondozási segély jogi intézménye fennmaradt, a gyermekgondozási segélyre jogosult személyi kör a Cst. alapján egyértelműen megállapítható volt, ily módon a hatályos törvény alkalmazása mellett a tényállás kiüresedése nem állapítható meg.

Összefoglalva: a minisztertanácsi (kormány) rendeleten és miniszteri rendeleten alapuló meghatározott összegű gyermekgondozási segélyre vonatkozó szabályozást 1996. április 15-től törvényi és kormányrendeleti szintű szabályozás váltotta fel, a gyermekgondozási segély összegét a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez igazodóan megállapítva. Az új szabályozás azonban a jövedelempótlékot megállapító R-t nem érintette, azt nem helyezte hatályon kívül.

Az 1996. április 15-től hatályos jogszabályok átmeneti és hatályba léptető rendelkezései csak a gyermekgondozási segélyre jogosultak körének változása miatti átmeneti rendelkezéseket állapították meg, az R. 20. §-át nem helyezték hatályon kívül, és azt sem tartalmazták, hogy az új jogszabállyal megállapított gyermekgondozási segély mellett jövedelempótlék már nem jár. Ebből következően a 2002. március 7-ig hatályos R. és a Cst. között összeütközés nem volt kimutatható.

A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdésének b/ és ba/ pontja alapján a perben felmerült elvi jelentőségű jogkérdést az elsőfokú bíróság helytállóan a jogszabályok helyes alkalmazásával döntötte el.

További eldöntendő kérdésként merült fel, hogy mely időpontra visszamenően járt a felperesnek jövedelempótlék, és megillette-e késedelmi kamat is.

Az R. 22. §-a kimondta, hogy a rendelet rendelkezéseit - így annak jövedelempótlékot megállapító 20. §-át is - külön határozat, értesítés hozatala nélkül, hivatalból kell végrehajtani. Miután ez nem történt meg, a felperesnek az elévülési időn belül esedékessé vált igénye megalapozott. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes által megjelölt időszakban, az általános öt éves elévülési időn belül állapította meg a jövedelempótlék támogatást. A perbeli közigazgatási jogviszonyban azonban a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerinti elévülés alkalmazására lehetőség nincs. Miután az R. 20. §-ában meghatározott jövedelempótlék az egyébként megállapítható gyermekgondozási segély kiegészítésére szolgál, az azzal kapcsolatos igény érvényesítésére a Cst. 1. §-ban foglaltakra figyelemmel a Cst. szabályai alkalmazandók.

A Cst. V. fejezete rendelkezik a családtámogatási ellátásokra vonatkozó hatásköri és eljárási szabályokról és igényelbírálás rendjéről. A jelen ügyben ezért a jövedelempótlékra vonatkozó igény elévülésére a Cst. 38. § (1) bekezdés rendelkezését kellett alkalmazni.

Ennek alapján a jogszabálysértés megállapításától, azaz az első fokú ítélet meghozatalától visszafelé számított három éven belül járó összeget kell a felperes részére kifizetni.

Megalapozott volt a felülvizsgálati kérelem atekintetben, hogy tévesen kötelezte az elsőfokú bíróság a felperes javára megállapított összeg után az alperest késedelmi kamat megfizetésére a Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján. A felek között nem a Ptk. 1. §-a alá tartozó polgári jogi jogviszony, hanem az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (3) bekezdés és (6) bekezdés c/ pontja szerint értékelendő közigazgatási jogviszony jött létre. Ebben a jogviszonyban a kamat, késedelmi pótlék a Ptk. általános szabályai szerint nem állapítható meg, arra csak akkor kerülhet sor, ha arra a közigazgatási jogviszony elbírálására irányadó jogszabály kifejezetten lehetőséget biztosít. A Cst. azonban kamat, késedelmi pótlék fizetésére vonatkozó rendelkezéseket nem tartalmaz.

A bíróság a Pp. 339. §-a alapján a közigazgatási perben - ha a per érdemében dönt - a közigazgatási határozatot a jogszabálysértés megállapítása esetén hatályon kívül helyezi és szükség esetén a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi, illetve a törvényben meghatározott esetekben a közigazgatási határozatot megváltoztatja, jogszabálysértés hiányában pedig a keresetet elutasítja. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 339. § (2) bekezdésének n/ pontját, mert az csak a Cst. II. fejezetében szabályozott családi pótlékról rendelkező és a társadalombiztosítási ügyben hozott közigazgatási határozat megváltoztatására ad lehetőséget. Sem a Pp. 339. § (2) bekezdése, sem a bírósági felülvizsgálatról szóló Cst. 44. §-a nem rendelkezik gyermekgondozási segéllyel kapcsolatos közigazgatási határozatot illetően a bíróság megváltoztató hatásköréről. Következésképp az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az alperes határozatát hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte volna.

Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Pp. 270. § (2) bekezdésének b/ és ba/ pontja szerinti elvi jelentőségű jogkérdés helyes eldöntése mellett a per érdemi elbírálásra is kihatóan a fenti okokból jogszabálysértő volt, ezért az ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és egyben az első- és másodfokú közigazgatási határozatot is hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte. (Pp. 339. § (1) bekezdés).

A lefolytatandó új eljárásban az alperesnek 2003. január 28-ától, a jogszabálysértés megállapításától visszafelé számított 3 éven belül a felperesnek a 2002. március 7-ig járó jövedelempótlék kifizetéséről kell rendelkeznie.

Az eljárás a Cst. 40. §-a alapján illeték- és költségmentes, ezért a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről rendelkezni nem kellett.

A felülvizsgálati kérelem nagyobb részben, az ügy érdemét képező elvi jelentőségű jogkérdést illetően sikertelen, egyéb részben sikeres volt. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/B. § alapján alkalmazandó 81. § (1) bekezdésének megfelelően az alperest kötelezte a felperes jogi képviseletével arányban álló részperköltség megfizetésére.

Budapest, 2003. évi június hó 25. napján