A munkaidő-beosztás módosítását a felek megállapodása alapján a 97. § (5) bekezdésében foglalt indokok és az ott meghatározott határidő vonatkozásában az Mt. 135. § rendelkezései nem zárják ki. Ez azonban nem jelenti a megállapodás „korlátlanságát”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. május 8.

A felperesi munkáltatónál a művezetők készítik, hathavi munkaidő-keret (októbertől-márciusig) figyelembevételével a munkaidő-beosztásokat, amelyek kihirdetése egy hétre előre a helyben szokásos módon, az üzemcsarnok faliújságára kifüggesztve történik. A változásokról is ilyen módon tájékoztatják, értesítik a munkavállalókat. Ha a munkaidő-beosztás módosításának szükségessége merül fel, a tárgynapot megelőző négy napon beül a művezetők szóban, személyesen tájékoztatják az érintett munkavállalókat, majd kölcsönös megállapodásukat írásba foglalják a módosítást megelőzően. Amennyiben az adott napra vonatkozóan módosítják a felek a munkaidő-beosztást, úgy a szóbeli tájékoztatás után az írásbeli megállapodást utólagosan írják alá. A munkaidő-beosztás módosítására a munkáltató formanyomtatványt rendszeresített, amely az eredeti munkaidő-beosztás mellett a kölcsönös megállapodással módosított munkaidő-beosztást is tartalmazza.

Az elsőfokú hatóság a munka- és pihenőidőre, a munkaviszonyra vonatkozó szabályban előírt rendelkezések foglalkoztató általi vizsgálata körében megállapította, hogy a felperesi munkáltató az Mt. 97. §-a, a munkaidő-beosztás szabályaira vonatkozó rendelkezéseit megsértette. A másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság határozatát azzal hagyta helyben, hogy az Mt. 135. § (2) bekezdés d) pontja a 97. § (1) bekezdéstől való eltérést kollektív szerződés hiányában nem enged, a munkáltató megszegte az Mt. 97. § (5) bekezdése munkaidő-beosztás módosítás szabályait.

A munkaügyi bíróság a hatóságok határozatait hatályon kívül helyezte megállapítva, hogy a négy napon belüli munkaidő-beosztás módosítására a munkavállalókkal való megbeszélést követően került sor. A váratlan megrendelés esetén lehetősége van a munkáltatónak a munkavállaló munkaidő-beosztásának négy napon belüli módosítására, amely munkáltatói intézkedés visszaéléshez nem vezethet. 2014-ben a megrendelések teljesítése érdekében szükség volt a műszakok átszervezésére, módosítására, amely megfelelt az Mt. 6. §-ában rögzített elveknek.

A bíróság érdemben helyes döntésében kifejtett jogértelmezésével a Kúria nem értett egyet.

A felek között a vita tárgyát mindenekelőtt az képezte, hogy az Mt. 97. § (5) bekezdésében foglalt, a munkaidő-beosztás módosítását korlátozó rendelkezésektől – mely szerint „a munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, a gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja” – a munkaviszonyban álló felek megállapodása alapján el lehetett-e térni. Az Mt. „A munka- és pihenőidő” cím alatti 86. §-134. §-aiban foglaltaktól való eltérést a törvényhozó az „Eltérő megállapodás” alcím alatti 135. §-ban szabályozta, melynek  (1) bekezdése a kogens szabályokat sorolja fel, amelyektől a felek megállapodása és kollektív szerződés sem térhet el, a (2) bekezdése pedig azokat a szabályokat, amelyektől kollektív szerződésben és kizárólag a munkavállaló javára lehet eltérni. A 135. § (2) bekezdés szerinti korlátozás a munkaidő-beosztásra vonatkozó szabályok közül a közigazgatási határozatban felhívott 97. § (1) bekezdését – mely rendelkezés azokat a tényezőket határozza meg, amelyeket a munkáltató a munkaidő-beosztása során köteles figyelembe venni – érinti. E szabálytól a 135. § (2) bekezdés d) pontja szerinti eltérés lehetősége azt jelenti, hogy a munkaidő-beosztásnak kollektív szerződésben történő szabályozása esetén – figyelemmel arra, hogy a munkaidő-beosztás jogával a 96. § (2) bekezdés szerinti átengedés esetén a munkavállaló is élhet, illetve ettől függetlenül is –, a munkaidő-beosztás meghatározásakor a munkavállalókra kedvezőbb további szempontok is érvényre juttathatók. Az Mt. 97. § (5) bekezdése a (4) bekezdés szerint már közölt munkaidő-beosztás utólagos módosításának feltételeit határozza meg akként, hogy a munkáltatónak az adott napra vonatkozó beosztás (legalább 4 nappal korábban történő) módosítására ad lehetőséget, ha a gazdálkodásban vagy a működésben előre nem látható körülmény merül fel. A fenti rendelkezést tartalmazó 97. § (5) bekezdése a 135. §-ban felsorolt rendelkezések között nem szerepel, ami azt jelenti, hogy a felek eltérő megállapodását a törvényhozó a 135. §-ban nem zárta ki és nem korlátozta. A 97. § (1) bekezdése a munkaidő-beosztás alapvető elveit tartalmazó, a munkavállalók lényeges jogai (egészséges és biztonságos munkavégzés) védelmét és a munkáltató gazdasági érdekeit érvényre juttató szabályát – az alperes jogértelmezésével szemben – nem lehet kiterjesztően, a 97. § (5) bekezdésére is kiterjedően értelmezni. A törvényhozó azokon a területeken, ahol a kollektív szerződésben vagy a munkavállalóval történő megállapodástól való eltérés lehetőségét korlátozni akarta, ott pontosan – szakasz és bekezdés megjelölésével – meghatározta az adott szabályt, amelyek között a 97. § (5) bekezdése nem szerepel. Mindebből az következik, hogy a munkaidő-beosztás módosítását a felek megállapodása alapján a 97. § (5) bekezdésében foglalt indokok és az ott meghatározott határidő vonatkozásában az Mt. 135. § rendelkezései nem zárják ki. Ez azonban nem jelenti a megállapodás „korlátlanságát”, az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítására irányuló, a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályokban írt kötelezettségeit a munkáltató az ilyen tartalmú megállapodások megkötésekor is köteles betartani, a megállapodások nem sérthetik az Mt. más, a munkavállalók szabad rendelkezési jogát biztosító, vagy a munka díjazására vonatkozó szabályokat sem. A tanúvallomások alátámasztották, hogy a munkáltató által kezdeményezett, a hatóságok által vizsgált az előzetes beosztástól eltérő munkavégzés minden esetben, az erről szóló megállapodások utólagos írásba foglalása esetén is a felek megállapodásán alapult. Az érintetteknek lehetőségük volt arra, hogy azt visszautasítsák, arra nézve, hogy a felperes ezen munkavállalókkal szemben szankciókat alkalmazott volna vagy retorziót helyezett volna kilátásba, nem merült fel adat. A munkaidő-beosztás módosításához kapcsolódó díjazás jogszerűsége nem volt az ellenőrzés tárgya, ezért ezt a munkaügyi bíróság sem vizsgálta és a felülvizsgálati eljárásnak sem képezhette a tárgyát.

A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. hatályában fenntartotta. (Mfv.III.10.300/2017/6.)
  

Budapest, 2018. május 8.

A Kúria Sajtótitkárság