Sajtóközlemény a Gfv.VII.30.078/2013 számú ügyről

Dátum

A Kúria 2013. július 4-én hirdetett ítéletet a Gfv.VII.30.078/2013. számú ügyben, melyben egy magánszemély annak megállapítását kérte, hogy az alperes bankokkal kötött deviza-alapú kölcsönszerződése semmis. Ezt – többek között - azzal indokolta, hogy a szerződés szerint a folyósításkor alkalmazott deviza vételi és a törlesztésekkor alkalmazott deviza eladási árfolyamok között szükségképpen keletkező különbség olyan költségnek minősül, amit a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján a szerződésnek külön is nevesítenie, tartalmaznia kellett volna.

Az alperesek vitatták mindezt, álláspontjuk szerint az eltérő  árfolyamszintek alkalmazása nem költség, hanem a felek közötti elszámolás része.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság  jogerős közbenső ítéletével megállapította a peres felek között létrejött szerződés érvénytelenségét és az eredeti állapot helyreállítását  találta indokoltnak. 

Az alperes bankok e jogerős közbenső ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben azt kérték a Kúriától, hogy helyezze hatályon kívül a másodfokú bíróság döntését és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben, vagy – az érvénytelenség megállapítása esetén – az eredeti állapot helyreállítása helyett alkalmazzon más jogkövetkezményt. Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a Hpt. 213. §-a alapján a kétnemű árfolyamszintek alkalmazása nem költség.

A Legfőbb Ügyész a Pp. 274. § /6/ bekezdése alapján kifejtett szakmai véleményének végkövetkeztetése az volt, hogy az eladási és vételi árfolyamok különbségéből eredő bevétel a devizaváltás díjának tekinthető, de az nem a kölcsönszerződés része.

A Kúria közbenső ítéletével a másodfokú bíróság közbenső ítéletét azzal tartotta fenn hatályában, hogy a perbeli kölcsönszerződést érvényessé nyilvánította akként, hogy a deviza eladási és vételi árfolyamok eltérését a szerződés részét képező költségnek minősítette, melynek mértékét 1 %-ban rögzítette. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a kétnemű árfolyamok alkalmazása a fogyasztó szempontjából költség. A Kúria utalt arra, hogy a vizsgált jogszabályok célja a fogyasztók védelme, ezért azok értelmezése során abból kellett kiindulni, hogy a bankokhoz képest kevesebb információval, tudással rendelkező fél számára a szerződésből egyértelműen megállapítható legyen a vállalt kötelezettségeinek terjedelme, azok mértékét az alperesi bankok csak az egyoldalú szerződésmódosítás szabályait betartva módosíthassák. A kétnemű árfolyamok alkalmazása szükségszerűen többletkiadást eredményez a fogyasztóknak, ezért azt költségként a szerződésnek is pontosan tartalmaznia kell.

A Kúria ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a szerződésnek az árfolyamrés, mint költség feltüntetésének hiányából eredő semmissége jogkövetkezményét a Hpt. 213. §-a nem szabályozza, ezért ebben a körben a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit kellett alkalmazni. Ez utóbbi jogszabály négy lehetséges jogkövetkezményt tartalmaz: az eredeti állapot helyreállítását, a szerződés hatályossá nyilvánítását a határozat hozatalig terjedő időre, a szerződés részbeni érvénytelenségének megállapítását, illetve az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítását, ha az érvénytelenség oka megszüntethető. E lehetséges jogkövetkezmények értelmezéséről, alkalmazásáról a Legfelsőbb Bíróság már korábban elfogadta az 1/2010.(VI.28.) PK véleményét. Ennek útmutatásai alapján a Kúria a konkrét perbeli szerződés esetében azt a jogkövetkezményt találta alkalmazhatónak, miszerint az érvénytelenség okát megszüntette azzal, hogy kifejezetten is a szerződés részévé tette a THM kiszámításakor, a szerződés megkötésekor fennállt vételi és eladási árfolyam eltérés százalékos mértékét és ezzel a tartalommal nyilvánította a perbeli szerződést érvényesnek.

Budapest, 2013. július 4.

A Kúria Sajtótitkársága

Megjelent tudósítások: