Az adóhatóság a kiegészítő ellenőrzést elrendelő végzése tartalmi kereteihez kötve van.
Jogellenesen elrendelt kiegészítő ellenőrzés során végzett eljárási cselekmény nem eredményezi a határidő nyugvását.
A határidőn túl foganatosított cselekmény, az annak nyomán beszerzett bizonyíték a döntéshez nem használható fel.
Felperesnél az adóhatóság 2008-2010. évekre több adónemben ellenőrzést végzett, és határozatával az adózó terhére adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg. Az eljárás során a vizsgálati jegyzőkönyvre a felperes a hatósághoz 2013. március 1-jén érkezett észrevételt tett. Az elsőfokú hatóság 2013. március 12-én elrendelte az ellenőrzés további folytatását. Végzésében jogalapként az Art. 104.§ (4) bekezdését jelölte meg és rögzítette, hogy a kiegészítő ellenőrzésre az adózó észrevételében foglaltak miatt és a vizsgálat nemzetközi megkereséssel érintett részére vonatkozóan van szükség. Ezt követően azonban, még a törvényes 15 napon belül, március 14-én olyan kapcsolódó vizsgálatot rendelt el, mely tárgyánál fogva a végzésben foglaltaknak nem felelt meg. Az adóhatóság álláspontja szerint ugyanakkor ez az eljárási cselekmény a határidő nyugvását eredményezte, miáltal a 15 napon túl elküldött nemzetközi megkeresés sem késett el.
Az eljárás szabályszerűségét a felperes vitatta. Álláspontja szerint a kiegészítő ellenőrzés kereteit az észrevétel meghatározta, és ezt a végzés is tartalmazza. Nincs az eljárás tovább folytatására vonatkozó általános és korlátlan lehetőség. Azokban a kérdésekben, amelyekre nem került elrendelésre a kiegészítő ellenőrzés, megállapítást sem lehet tenni. Jelen ügyben a végzésben meghatározott cél az Art. 104.§ (4) bekezdés első mondatának felel meg, kizárja a második mondatban foglalt hivatalbóli ellenőrzés lehetőségét.
Felperes álláspontját sem az adóhatóság sem az elsőfokú bíróság nem osztotta, a bíróság szerint nincs jogszabályi korlát a kiegészítő ellenőrzés folytatására, arra hivatalból is sor kerülhet. A beszerzett bizonyítékok törvényesek.
A Kúria megállapította, hogy az ügyben az Art. 104.§ (4) bekezdése szorult értelmezésre, azon tényre tekintettel, hogy az adóhatóság a végzésében maga határozta meg a kiegészítő ellenőrzés tartalmi keretét, azaz az ügyfél észrevétele nyomán és a nemzetközi megkeresés tárgyában rendelte el a kiegészítő ellenőrzést.
A Kúria álláspontja szerint ha a hatóság a vizsgálódást más területekre is folytatni kívánta, akkor a hivatalból történő kiegészítő ellenőrzés elrendeléséről külön, vagy ezt is tartalmazó végzést kellett volna hoznia. Nem elég az Art. 104.§ (4) bekezdésére generálisan hivatkozni, mert e bekezdés első két mondata két eltérő okból történő ellenőrzést nevesít, és a jogszabályi hivatkozásnak a végzés rendelkező részével összhangban kell lennie.
Mivel az adóhatóság a kiegészítő ellenőrzésre nyitva álló határidőn belül olyan eljárási cselekményt foganatosított, melyre az általa hozott végzés tartalmi keretei nem terjedtek ki, így a határidő lejárt, miáltal a határidőn túl foganatosított, bár a végzésnek megfelelő eljárási cselekmény elkésett.
A Kúria ennél fogva a jogerős elsőfokú ítéletet és mindkét fokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Rögzítette, hogy a jogszerűen lefolytatott ellenőrzés során beszerzett, felhasználható bizonyítékok, adatok körét először a hatóságnak kell meghatároznia. A Kúria a tényállásban rögzített további felperesi eljárási és anyagi jogi kérelmet a tényállás tartalmát meghatározó bizonyítékok ismerete hiányában nem vizsgálhatta. Ezért a számos egyéb eljárási és anyagi jogi jogkérdésben érdemben nem foglalhatott állást.
Budapest, 2016. október 19.
A Kúria Sajtótitkársága