A felperes az általános forgalmi adó (áfa) analitikájában és áfa bevallásaiban adómentes exportértékesítésnek tekintette azokat az ügyleteit is, amelyek esetében a termék Közösség területén kívülre történő kiléptetésének időpontja nem felelt meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (régi Áfa tv.) 11.§ (1) bekezdése, illetve az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (új Áfa tv.) 98.§ (1) bekezdése szerinti időpontoknak, ezeknél későbbi volt.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes megváltoztatta, és a felperes terhére 2007. I. és II. negyedévére, 2008. II. negyedévére áfa adónemben mindösszesen 253.964.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, ami után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes nem vitatta a termékek Közösség területén kívülre történő kiléptetését, kiszállítását, továbbá azt sem, hogy erre „Ex Works” Incoterms fuvarparitással került sor, mely értelmében az áruval való rendelkezés joga, a felelősség és a kárveszély a felperes telephelyének kapujánál, az árunak a vevő részére való átadása pillanatában száll át a vevőre. Az volt azonban a jogi álláspontja, hogy a termékekre vonatkozó értékesítési számlák alapjául szolgáló gazdasági események nem minősülnek adólevonásra jogosító adómentes exportértékesítésnek, mert a teljesítési időpontok és a kiléptetési dátumok között eltelt időtartam meghaladja a régi, illetve az új Áfa tv. 11.§ (1) bekezdésében, valamint 98.§ (1) bekezdésében szabályozott határidőket. A felperesnek - a határidő túllépés miatt – bevallásában eleget kellett volna tennie a termékértékesítésre irányadó általános rendelkezések alapján keletkező áfa megállapítási, bevallási és fizetési kötelezettségének, de nem így járt el, ezért terhére adókülönbözetet kellett előírni.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok teljes körű, javára történő megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését kérte, illetve a terhére előírt adóbírság, késedelmi pótlék mellőzését. Érvelése szerint az alperes adófizetési kötelezettségét a Tanács 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik irányelve a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás (régi HÉA irányelv) és a Tanács 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (új HÉA irányelv) rendelkezéseit megsértve állapította meg.
Az első fokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A régi HÉA irányelv 15. cikke és az új HÉA irányelv 131. cikke a IX. címben szabályozott „adómentesség” és az új HÉA irányelv 273. cikke felhatalmazást ad a tagállamoknak az irányelvektől való eltérésre, az ezekben foglaltakon kívüli további feltételek előírására, de csak meghatározott célok elérése érdekében. A régi Áfa tv. 11.§ (1) bekezdése és az új Áfa tv. 98.§ (2) bekezdése szerinti határidők a közösségi, Uniós jogszabályban meghatározott célokat (a jogbiztonság, az adókijátszás, az adókikerülés, a visszaélések és adócsalás elkerülését) szolgálták, illetve szolgálják, ezért nem kifogásolhatók, és nem tekinthetők Uniós előírásokkal ellentétesnek. Az EUB több ítéletéből megállapítható azonban, hogy a tagállami intézkedések nem haladhatják meg a célok eléréséhez szükséges mértéket, nem veszélyeztethetik a HÉA semlegességét. „Mindezek miatt a régi Áfa tv. 11.§ (1) bekezdése és az új Áfa tv. 98.§ (2) bekezdése szerinti kiléptetési határidők csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben nem állapítható meg, hogy a termékexport objektíve megvalósult”. A felperes esetében – az alperes által sem vitatottan – sor került a termékek Közösség területéről történő kiléptetésére, ezért az ügyletek megfelelnek az adómentes termékexport objektív feltételeinek. Az Uniós jog felhatalmazásán alapuló, de a felhatalmazás céljával össze nem egyeztethető, a HÉA semlegességét veszélyeztető módon alkalmazott kiléptetési határidő elteltére alapított alperesi döntés a közösségi, Uniós jogba ütközőnek minősül, ezért jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a régi és az új Áfa tv-ben négy együttes feltétele van annak, hogy egy termékértékesítés adómentes termékexportnak minősüljön. (1. a termék az értékesítés eredményeként harmadik ország területére kerüljön, 2. a termék az Áfa tv-ben meghatározott idő intervallumon belül hagyja el a Közösség területét, 3. az értékesítő rendelkezzen kiléptetést igazoló okmánnyal, igazolással, 4. a termék az értékesítés közvetlen következményeként lépjen ki harmadik ország területére, ide értve, hogy a termék használatára, hasznosítására az értékesítési és a kiléptetés között nem kerül sor). Hangsúlyozta, hogy az adólevonási joggal járó, de adómentes exportértékesítés a belföldi termékértékesítéshez képest nulla kulcsos értékesítést jelent, ezért, és amiatt, hogy a kedvező adójogi helyzet ne vezethessen kijátszáshoz, visszaélésszerű magatartáshoz, és az adókötelezettségek teljesítése ellenőrizhető, az adó pedig beszedhető legyen, a felperes által vitatott nemzeti jogszabályi rendelkezések, amelyek követelményeket támasztanak, megfelelnek a közösségi, az Uniós jognak, kiszámíthatóvá és egyértelművé teszik az adó megállapítást, az adóbevallási kötelezettséget.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Érvelése szerint a régi és az új HÉA irányelv sem tartalmaz olyan szabályozást, mely az adómentességi Uniós szabályt lerontva a termék adómentes termékexportkénti minősítését, vagyis a HÉA alóli mentességét a kiléptetés meghatározott határidőn belül való megtörténtétől tenné függővé. Az új HÉA irányelv 131. cikke, illetve 237. cikke nem értelmezhető az adómentes termékexport forgalmának megváltoztatására kapott felhatalmazásnak, és az arányosság és az adósemlegesség elvét egyaránt sérti, ha a tagállam a termék bizonyos határidőn belül történő kiszállításától teszi függővé az adómentesség alkalmazását.
A Kúria az ügy tárgyalását felfüggesztette, és az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte az alábbi kérdésekben:
1.
Értelmezhető-e úgy a régi HÉA irányelv 15. cikke és az új HÉA irányelv 146. cikke akként, hogy az exportra szánt termék Közösség területén kívülre történő kiszállításának meghatározott időn belül meg kell történnie ahhoz, hogy a gazdasági esemény adómentes exportértékesítésnek minősülhessen?
2.
Befolyásolja-e vagy sem az 1. pont alatti a kérdésre adandó választ a fuvarparitás, az eladó, a vevő, a fuvarozó jó-avagy rosszhiszemű, kellően gondos, esetleg felróható magatartása, a bevallási időszak, vagy az, hogy a termék határidőn túl ugyan, de még az adó megállapítására nyitva álló elévülési időn belül ténylegesen kiszállításra került?
3.
Összeegyeztethető-e az adósemlegesség, a jogbiztonság, az arányosság elvével, ha a tagállami szabályozás az irányelvi rendelkezéshez képest többletfeltételeket támaszt, és több együttes, irányelvekben nem szereplő objektív feltételtől teszi függővé az adómentes termékexport megállapítását?
4.
Értelmezhető-e a régi HÉA irányelv 15. cikke és az új HÉA irányelv 131.és 273 cikke akként, hogy az adókikerülés, az adó visszaélés, az adócsalás megakadályozása, az adó pontos megállapítása és beszedése érdekében a tagállam olyan feltételekhez is kötheti az adómentes termékexportot, mint amilyeneket a régi Áfa tv. 11.§ (1) bekezdése, illetve az új Áfa tv. 98.§ (1) bekezdése tartalmaz?
5.
Összhangban áll - e az uniós jog alapelveivel, az irányelvi rendelkezésekkel az, hogy az irányelvek 15. és 146. cikkében nem szereplő feltételek hiánya esetén az adóhatóság az adómentes termékexportot átminősíti, és az adózó terhére adófizetési kötelezettséget ír elő, ha igen, akkor az átminősítésre milyen keretek között kerülhet sor?
Budapest. 2012. november 18.
A Kúria Sajtótitkársága