A hivatásos szolgálati viszonyban állt felperes jogviszonyát az alperes a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 56. § (2) bekezdés b) pontja és ba) alpontja alapján – hivatásos szolgálatra alkalmatlansága, nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményeinek – alapján felmentési idő nélkül megszüntette.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes szolgálati viszonyát megszüntető parancsot hatályon kívül helyezte és az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeiben marasztalta.
Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati kérelme és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a törvényszék ítéletének az alperest végkielégítésben, valamint átalány-kártérítés összegében marasztaló rendelkezését hatályon kívül helyezte és – a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak elfogadva – az alperest kötelezte a felperes eredeti beosztásba való visszahelyezésére. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes kifogásolható életvitele – különös tekintettel – anyagi, jövedelmi viszonyaira tekintettel került megállapításra, melyet az életvitelt vizsgáló szerv határozatának az indokolása összefüggésbe hozta a felperessel szemben vesztegetés alapos gyanúja miatt megindult büntetőeljárással. A határozat azt értékelte, hogy a felperes büntetőeljárás hatálya alatt áll, alacsony beosztással és fizetési fokozattal rendelkezik, és kiemelkedő anyagi körülmények él, amelyek alapján „törvénytelen és jogellenes vagyongyarapodás” került megállapításra.
A Kúria jogi álláspontja szerint tévedett a közigazgatási és munkaügyi bíróság, amikor az általa megfogalmazott feltételezést, mely szerint „kétséges, hogy a megállapított életszínvonal a felperes által megjelölt jövedelemből megteremthető, fenntartható” – a bizonyítási teher szabályát megfordítva – a felperes terhére értékelte. A „törvénytelen és jogellenes” felperesi „vagyongyarapodást” a perben az alperesnek ítéleti bizonyossággal kellett igazolnia, melyre a jogerős ítélet által levezettek szerint nem került sor [Pp. 164. § (1) bekezdés, Pp. 206. § (1) bekezdés].
A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes fellebbezését, melyben eredeti beosztásba való visszahelyezését kérte. E körben a felperessel szemben megindított és bűncselekmény hiányában megszüntetett büntetőeljárást értékelte. Büntetőjogi felelősség megállapításának hiányában és az eljárás jogerős megszüntetése mellett azonban a gyanúsítás szerinti bűncselekmény tárgyi súlyának értékelése a felperes helytálló érvelése szerint sérti Magyarország Alaptörvényének XXVIII. Cikk (2) bekezdésében rögzített alapjogát. Mivel a felperes szolgálati viszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszonya meg sem szűnt volna.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek az alperest végkielégítés és átalány-kártérítés összegében marasztaló rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Hszt. 197. § (4) és (6) bekezdésének alkalmazása helyett – a felperes megalapozott csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán – a Hszt. 197. § (3) bekezdésének alkalmazásával az alperest a felperes eredeti beosztásban való továbbfoglalkoztatására kötelezte.
Budapest, 2015. szeptember 29.
A Kúria Sajtótitkársága