Tájékoztató a KfvI.35.358/2017/7 számú ügyben, az Art. 109. § (1) bekezdésének 2016. január 1-ji módosítását, csak a 2016. január 1. napját követően indult személyi jövedelem adónembe indult bevallások utólagos ellenőrzése során kell figyelembe venni

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. december 11.

A felperesnél az adóhatóság 2015. augusztus 5. napján közölt megbízólevéllel személyi jövedelem adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a 2016. január 13-i közlés alapján becsléssel állapították meg a felperes adófizetési kötelezettségét. A felperes keresetében többek között arra hivatkozott, hogy nem volt helye becslés alkalmazásának, mert az egyes törvényeknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakításával, valamint a költségvetési tervezéssel és gazdálkodással kapcsolatos módosításáról szóló 2015. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mód.tv.) 89. § (3) bekezdése szerint 2016. január 1-jével módosult az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art) 109. § (1) bekezdése. E módosítás értelmében kizárólag  a Btk. XXXVI., XXXVIII., XXXIX., XL. és XLI. Fejezetében szabályozott bűncselekmény nyomozó hatóság részéről fennálló gyanúja esetén lehetséges az adó alapjának becslés útján történő megállapítására. Miután vele szemben a fent említett bűncselekmények elkövetése miatt gyanú nem merült fel, így az eljárás megszüntetésének volna helye.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy a személyi jövedelemadó vizsgálat elrendelésére már 2015 augusztusában sor került, ezért a 2016. január 1-jével hatályba lépett módosítás felperesre nem alkalmazható. A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság 2016. január 13.-án értesítette a becslési eljárás lefolytatásáról, ebből következően alkalmazni kell a 2016. január 1-jével hatályba léptetett módosításokat.

A Kúria nem találta alaposnak a felperes felülvizsgálati kérelmét. Kifejtette, hogy nem tévedett az elsőfokú bíróság mikor a 2016. január 1-jei jogszabály módosítást nem értékelte a felperes javára. A felperes által sem vitatottan a személyi jövedelem adó vizsgálata 2015 augusztusában közölt megbízólevéllel kezdődött, így az eljárásra az ekkor irányadó Art. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az Art. 108.§ (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ebből következően az nem egy ellenőrzés fajta, hanem a személyi jövedelem adó bevallás utólagos vizsgálata során a valós adó alapjának valószínűsítésére alkalmas módszer. A becslésnek mint módszernek alkalmazásáról való tájékoztatásnak a bizonyítási teher szempontjából van jelentősége, hiszen a becslés megindulásáig a bizonyítási teher az adóhatóságon nyugszik, becslés alkalmazása esetén azonban az Art. 108.§(1) bekezdéséből fakadóan már csak valószínűsítenie kell a tényállást, azaz nem bizonyított, vagy nem is bizonyítható, csupán csak valószínűsíthető tények, és körülmények is szólhatnak az adózó terhére. Az általános szabályokhoz képest speciális, tartalmában a teher megfordulását jelentő normák alkalmazása esetén indokolt annak elvárása, hogy az érintetteket erről jogilag szabályozott módon értesítsék. Ennek közlésére került sor 2016. január 13-án, de ez nem azt jelentette, hogy nem kerülhetett sor a becslésnek mint bizonyítási módszernek a lefolytatására a 2015. augusztus 5-én megindult utólagos ellenőrzés során. Tévesen értelmezte a felperes a 2016. január 1-jével hatályba lépett módosítást, az alkalmazási tilalom csak a 2016. január 1-jével indult utólagos szja vizsgálat esetén állhatna be a törvényben megkívánt feltételek fennállása esetén.

Budapest, 2017. december 11.                         

A Kúria Sajtótitkársága