Az állami tulajdonban álló ingatlanok cseréje esetén – a fokozott gondosság követelményére is tekintettel – nem alkalmazható a gazdasági kockázatvállalás, mint a kötelezettségszegést kizáró körülmény
A törvényszék az I. rendű vádlottat, mint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) vezérigazgatóját és a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) tagját bűnösnek mondta ki hűtlen kezelés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdés (3) bekezdés d) pont], a II. rendű vádlottat, mint az MNV Zrt. Értékesítési Igazgatóságának igazgatóját és az MNV Zrt. jogtanácsosát bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdés (3) bekezdés d.) pont] és magánokirat–hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §). Ezért mindkét vádlottat szabadságvesztés büntetésre és közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.
A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az I. rendű és a II. rendű vádlottat az ellenük emelt vád alól – részben bűncselekmény hiánya (hűtlen kezelés bűntette), részben bizonyítottság hiánya (magánokirat–hamisítás vétsége) címén – felmentette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak felmentése miatt, elítélésük érdekében, valamint a II. rendű vádlott és védője a magánokirat–hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentő rendelkezés jogalapjának megváltoztatása érdekében jelentett be fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség az ügyész fellebbezését fenntartotta. A másodfokú bíróság által megállapított tényállás kis mértékű pontosítása és helyesbítése mellett azt indítványozta, hogy a Kúria mindkét vádlottat mondja ki bűnösnek hűtlen kezelés bűntettének kísérletében – a II. rendű vádlottat bűnsegédként – és börtönbüntetésre, valamint mellékbüntetésként közügyektől eltiltásra ítélje őket, és az I. rendű vádlottat határozott időre tiltsa el a gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagságától.
A Kúria a 2017. június 1. és 8. napján megtartott nyilvános ülés alapján az utóbbi napon meghozott és kihirdetett Bhar.II.612/2017/15. számú ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.
Az I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki hűtlen kezelés bűntettének kísérletében [Btk. 376. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont]. Ezért őt 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 3 (három) év közügyektől eltiltásra ítélte.
A II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérletében [Btk. 376. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont]. Ezért őt 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Ítéletében rámutatott arra, hogy állami tulajdonban álló ingatlanra vonatkozó csereszerződés esetén nem csak az állami tulajdonból kikerülő ingatlan értékének, hanem a csereként az állam tulajdonába kerülő ingatlan értékének a meghatározásakor is érvényesülnie kell az állami tulajdon fokozott védelmére vonatkozó szabályoknak. További feltétel, hogy a cserére értelemszerűen csak állami érdekből kerülhet sor.
Az állami tulajdonban álló vagyontárgy cseréje során a csere tárgyát képező vagyonelem értékének meghatározása két megközelítésben történhet.
Ha a csere önálló tranzakció, amelyre az állam érdekében szükség van (tehát nem része, valamely eleme egy másik projektnek), akkor egyetlen kívánalom van, nevezetesen, hogy az állam részére a lehető legjobb pozíciót kell biztosítani. Ez a követelmény a kötelezően előírt független értékbecslés mellett is értelemszerűen érvényesítendő.
Egy ilyen csere során – a fokozott gondosság követelményére is tekintettel – nem alkalmazható a gazdasági kockázatvállalás, mint a kötelezettségszegést kizáró körülmény. Az állami vagyon értékesítése nem tekinthető olyan gazdálkodási tevékenységnek, amelyben akár a szokásos kockázatvállalás is megengedhető volna.
Ha viszont a csere csupán része, valamely feltétele egy nagyobb, átfogóbb gazdasági feladat (projekt) megvalósításának, akkor abban maga a csere önállóan nem értékelhető a vagyonkezelési kötelezettségek vizsgálata során, hanem csupán a projekt egészének a tükrében. Ilyen esetben a csere akár – nyílt vagy burkolt – támogatás, valamely gazdaságösztönző eszköz is lehet, és az érintett ingatlanok beszámított értéke nem feltétlenül a valós forgalmi értékhez igazodik, hanem attól eltéríthető.
Az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.–re, mint az állami vagyon kezelőjére vonatkozó jogi szabályozás mindkét fajta csere lehetőségét biztosította (és biztosítja ma is).
Budapest, 2017. július 17.
A Kúria Sajtótitkársága