Tájékoztató a Kúria Bhar.III.676/2017. számú ügyében hozott határozatáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. december 4.

A törvényszék a 2016. május 2. napján kihirdetett ítéletével a fiatalkorú I. rendű vádlottat felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat és (3) bekezdés b), c) pont miatt 4 év 6 hónap fiatalkorúak börtönbüntetésére és 3 év közügyektől eltiltásra, a II., III. és IV. rendű vádlottat rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat és (3) bekezdés b), c) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bekezdés és (3) bekezdés] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2017. február 8. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és valamennyi vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében is [Btk. 194. § (1), (2) bekezdés c) pont], továbbá a fiatalkorú I. rendű vádlott rablási cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette, míg a II., III. és IV. rendű vádlott rablási és testi épség elleni cselekményeit is társtettesként elkövetettnek minősítette.

A másodfokú ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére, a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek.

A Legfőbb Ügyészség átiratában módosított tartalommal tartotta fenn az ügyészi fellebbezést és egyebek mellett indítványozta a fiatalkorú I. rendű vádlott bűnösségének megállapítását a Btk. 164. § (1) és (3) bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett testi sértés bűntettében, míg valamennyi vádlott személyi szabadság megsértéseként minősített bűncselekményét társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérleteként indítványozta minősíteni. Indítványozta továbbá a kiszabott büntetések súlyosítását. A vádlottak és védőik az enyhítésre irányuló fellebbezésen túlmenően részbeni felmentésre, illetve a cselekmények enyhébb minősítésére tettek indítványt.

A Kúria a Legfőbb Ügyészség fellebbezését alaposnak találta.

Az irányadó tényállás lényege szerint a fiatalkorú I. rendű vádlott megbízta előbb a II. és III. rendű vádlottat, majd az általuk beszervezett IV. rendű vádlottat is, hogy az állítólag őt zaklató, illetve zsaroló ismerősét, a sértettet egy elhagyatott helyre elcsalva bántalmazzák, kötözzék meg, zárják a személygépkocsija csomagtartójába, majd vegyék el az értékeit, utána együtt kutassák át a lakását, vigyék el a pénzét, az ékszereit, illetve a fiatalkorú I. rendű vádlottról készült képeket tartalmazó eszközöket.

A cselekmény idején (október 10-én reggel 8 óra körül) a fiatalkorú I. rendű vádlott által eltervezettek szerinti helyszínen, elhagyatott, erdős területen a fák között várakozott a II., III. és IV. rendű vádlott, hogy a fiatalkorú I. rendű vádlott megérkezzen a sértettel.

A cselekmény ezt követően a megbízásnak megfelelően zajlott le, a II., III. és IV. rendű vádlottak a sértettet egyaránt bántalmazták, többek között egy vascsővel is, melynek következtében az egyéb 8 napon belül gyógyuló sérüléseken kívül a sértett bal lábának felső harmadában a sípcsont elmozdulás nélküli, darabos nyílt törését szenvedte el, mely sérülés büntetőjogi gyógytartama 8 napon túli.

A fiatalkorú I. rendű vádlott a helyszínen végig jelen volt, a sértett bántalmazásában nem vett részt, ő és a IV. rendű vádlott azt a látszatot próbálta kelteni, hogy a fiatalkorú. I. rendű vádlott maga is áldozata a támadásnak.

A vádlottak a sértettnél feltalálható tárgyakat, értékeket a helyszínen elvették.

A vádlottak a bántalmazást követően a sérült sértett kezét és lábát összekötözték és magatehetetlen állapotban a személygépkocsija csomagtartójába zárták és a helyszínen hagyták.

A vádlottak ezután a sértett lakásához mentek, ahová valamennyien bementek. A fiatalkorú I. rendű vádlott az őt érintő dolgokat kereste, míg a társai eközben pénz és más értékek után kutattak, így végül ők készpénzt hoztak el a lakásból.

A sértettet a csomagtartóba zárást követően ugyanezen a napon déli 12 óra körüli időpontban fedezte fel véletlenül egy helyi vadőr, a járműből azonban csak 13 óra 20 perc körüli időpontban, a tűzoltók segítségével tudták kiszabadítani.

Figyelemmel a cselekmény körülményeire, a cselekmény elkövetésétől a sértett kiszabadításáig eltelt időben átlagosan 12 Celsius-fok hőmérsékletre, valamint a sértett által viselt ruházatra, vérző sérülésére és megkötözött állapotára, a sértett kihűlése 10-12 órán belül bekövetkezhetett volna.

Az első- és a másodfokú bíróság a II., III. és IV. rendű vádlottak esetében a rablási cselekménnyel halmazatban megállapította a testi sértés bűntettét is, melyet a vádlottak társtettesként követtek el, azonban értékelés nélkül maradt a fiatalkorú I. rendű vádlott erre vonatkozó részesi magatartása. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a fiatalkorú I. rendű vádlott felbujtói magatartása a II., III. és IV. rendű vádlottak irányában, a sértett sérelmére elkövetett rablási cselekményre, és a „befenyítésére” vonatkozott, amelynek így része volt, hogy a társai a sértettet bántalmazzák, ellenállását erőszakkal leküzdjék. A fiatalkorú I. rendű vádlott felbujtói magatartása e vonatkozásban nem volt limitált, a sértett testi épsége elleni támadásnál a társait bántalmazásban nem korlátozta, holott az a jelenlétében történt. Erre tekintettel a fiatalkorú I. rendű vádlott – függetlenül attól, hogy a sértett bántalmazásában maga nem vett részt – felbujtóként megvalósította a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét, amely a rablás bűntettével halmazatban áll. A fiatalkorú I. rendű vádlott felbujtói magatartásába e cselekmény tekintetében a helyszínen kifejtett bűnsegédi magatartás beolvad.

Az elsőfokú bíróság részéről ugyancsak értékelés nélkül maradt a sértett csomagtartóba zárása és a helyszínen hagyása. Ezt a másodfokú bíróság észlelte, azonban az irányadó tényállásból nem vonta le a helyes következtetést, amikor ezen cselekményt személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelte.

Az irányadó tényállás alapján a vádlottak miután bántalmazták (ennek során eltörték a sértett lábát), a kezét és a lábát összekötözték, majd az így önmentésre képtelen, megvert, megkötözött sértettet a személygépkocsija csomagtartójába zárták, elhagyatott, erdős területen, majd az őszi hidegben a sértettet sorsára hagyták. A sértett időbeni feltalálása a véletlenen múlott, a kihűlés, azaz a halálos eredmény a vádlottak cselekvőségén kívülálló okból maradt el. Az igazságügyi orvosszakértő – e körben nem változtatott – következetes véleménye szerint az adott körülmények mellett a sértett testének kihűlése 10-12 órán belül bekövetkezhetett volna, amely a halálához vezetett volna.

A vádlottak ekként közömbösen, belenyugvással viszonyultak a sorsára hagyott sértetthez, amely kapcsán az előbbiekben említett körülmények miatt a vádlottak tudatában fel kellett, hogy merüljön az is, hogy a magatartásuk következményeként – az általános élettapasztalat szerint is – a sértett élete veszélybe kerülhet, elhalálozhat. Erre tekintettel az élet elleni cselekmény vonatkozásában a vádlottak eshetőleges szándéka állapítható meg.

Ekként a másodfokú bíróság által személyi szabadság megsértéseként értékelt cselekmény ténylegesen emberölés bűntette kísérleteként minősítendő.

A súlyosabb minősítésre, valamint a fiatalkorú I. rendű vádlott esetében a terhére megállapított további bűncselekményre tekintettel valamennyi vádlott esetében a kiszabott büntetések súlyosítása volt indokolt.

Budapest, 2017. december 4.

A Kúria Sajtótitkársága