Tájékoztató a Kúria Bhar.III.973/2017. számú ügyében hozott harmadfokú döntésről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. december 4.

A hivatali visszaélés célzatos bűncselekmény, ezért csak egyenes szándékkal követhető el; az egyenes szándék pedig bizonyított tények hiányában, pusztán logikai alapon nem állapítható meg.

Az első fokon eljárt törvényszék a 2016. október 7-én kelt ítéletével az I. rendű vádlottat az ellene hivatali visszaélés bűntette (1978. évi IV. törvény 225. §) miatt emelt vád alól felmentette.

Ügyészi fellebbezés alapján eljáró ítélőtábla a 2017. március 28-án meghozott  ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont]. Ezért 100 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint, összesen 200.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A másodfokú ítélet ellen az I. rendű vádlott és védője jelentett be fellebbezést.

A másodfokú bíróság által kiegészített ítéleti tényállás lényege szerint az I. rendű vádlott az adóhatóság osztályvezetője volt. A II. rendű vádlott korábban több éven keresztül az I. rendű terhelt kollégája volt, majd a jelen ügyben érintett adóigazgatási eljárás során az adózó meghatalmazott képviselőjeként járt el; őt a másodfokú bíróság az ellene felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól jogerősen felmentette.

Az adóhatóság ellenőrei 2010. április 22-én ellenőrzést hajtottak végre egy kereskedelmi egységben, és annak eredményeképp jegyzőkönyvben rögzítették, miszerint az alkalmazott nem adott nyugtát, az üzletben nem volt kézi nyugtatömb és pénztárnapló. A helyszínen az adózó alkalmazottja a jegyzőkönyvben észrevételekkel élt, az adóellenőrök az azokkal kapcsolatos álláspontjukat nem tüntették fel a jegyzőkönyvben.

A II. rendű vádlott 2010. május 4-én napján más ügyben az adóhatóság épületében járt, és ennek során az I. rendű terhelttel is találkozott, a beszélgetés tartalma azonban nem volt megállapítható. Ezt követően az I. rendű terhelt a vizsgálatvezető által kiállított, ún. R11-es lapon törölte a nyugtaadás elmulasztását és a pénztárgép-ellenőrzést jelölő kódokat, a határozathozatalt jelentő kódszámot pedig a határozathozataltól való eltekintést jelölő kódszámra változtatta. Ezt követően az adóhatóság nevében levélben értesítette az adózót, hogy határozat meghozatalára, illetve szankció alkalmazására nem kerül sor.

A harmadfokú eljárásban a Kúria megállapította, hogy az I. rendű vádlott részéről a kódtörlés nem volt sem bűnös, sem jogszerűtlen magatartás volt, hanem az ügy egyik lehetséges befejezési módja. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv nem volt alaki hibától mentes, mert a jegyzőkönyv 6. pontja – az adóellenőrök válasza az észrevételekre, a felajánlott bizonyíték visszautasítása vagy elfogadása – teljes egészében kitöltetlen maradt, aminek az adóeljárásban komoly következményei lehetnek. Az adóhatóság gyakorlatában előfordult határozathozatal nélküli ügylezárás, és az adózó arról levélben való értesítése is, és e tény kizárja azt, hogy arra csak hivatali kötelességszegéssel kerülhetett sor. Jelentősége van annak is, hogy a tényállásból – a II. rendű vádlott jogerős felmentése következtében – a vádhoz képest kikerült az I. rendű vádlottnak a II. rendű vádlott általi felbujtása; ezt pedig nem pótolja a másodfokú bíróság tényadatok hiányában vont következtetése.

Az R11-es lapon szereplő revizori bejegyzésektől a döntéshozó eltérhetett; ezt jogszerűen másképp nem is tehette meg, minthogy dokumentálta, miszerint megváltoztatta a kódot. Ezt jelen esetben az I. rendű vádlott nyíltan, a változtatást megjelölve, és aláírásával hitelesítve tette meg. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amiből az következik, hogy a konkrét ügyben, a rendelkezésére álló dokumentumok alapján az I. rendű vádlottnak ki nem kerülhetően bírságot kellett volna kiszabnia, és így hivatali kötelezettségét megszegte volna, amikor mégsem azt tette.

Az alapügy kétségkívül az ellenőrzés alá vont adózó számára kedvező eredménnyel zárult; a kedvező eredményből azonban nem következik szükségszerűen a jogtalan előnyszerzési szándék. Jelen esetben a vádlott jogellenes célzata kétségkívül a valószínűség magas fokán mozgott; azonban annak hiánya nem volt kizárható, a feltártak pedig – különösen a II. rendű vádlott felbujtói közreműködésének kizárását követően – ítéleti bizonyossághoz nem vezethettek.

A hivatali visszaélés célzatos bűncselekmény. A célzat egyenes szándékot feltételez; azaz az elkövető nem csupán felismeri és belenyugszik cselekménye következményeibe, hanem azokat kifejezetten kívánja. Bizonyított tények hiányában, pusztán logikai alapon az egyenes szándék nem állapítható meg. Ekként az I. rendű vádlott tekintetében – ítéleti bizonyossággal – a hivatali visszaélés konjunktív tényállási elemei közül sem a jogtalan előnyszerzési szándék, sem a hivatali kötelezettség megszegése nem bizonyított.
Ezért a Kúria az I. rendű terheltet az ellene hivatali visszaélés bűntette (1978. évi IV. törvény 225. §) miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiányában - felmentette.

Budapest, 2017. december 4.

A Kúria Sajtótitkársága