A külföldi ítélet érvényének elismerése és a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele során az ítélet átalakításakor a magyar bíróság nem súlyosbíthatja a terhelt büntetőjogi helyzetét.
Az Osztrák Szövetségi Köztársaság tartományi törvényszéke a terhelteket bűnösnek mondta ki bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett rablás bűntettében, ezért az I. rendű terheltet tíz év, a II. rendű terheltet hat év szabadságvesztésre ítélte.
A külföldi ítélet érvényének elismerése iránti eljárásban a törvényszék a külföldi ítélet érvényét az I. rendű terhelt vonatkozásában bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett, egy esetben kísérleti szakban maradt rablás bűntetteként [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés], bűnsegédként, bűnszövetségben elkövetett rablás bűntetteként [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés] és hivatalos személy elleni erőszak bűntetteként [1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdés], míg a kiszabott büntetést tíz év szabadságvesztésként ismerte el; a II. rendű terhelt tekintetében a külföldi bíróság ítéletének érvényét 3 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett rablás bűntetteként [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés], a büntetést hat év szabadságvesztésként ismerte el és mindkét terhelt esetében megállapította, hogy – a bűnszervezetben elkövetés miatt [1978. évi IV. törvény 47.§ (4) bekezdés d) pont] – a fegyház fokozatú szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsáthatók.
A törvényszék a terheltek hazaszállítását követően végzésében megállapította, hogy a végrehajtás átvételének feltételei fennállnak, ezért az osztrák ítélettel kiszabott tíz év büntetést az I. rendű terhelt esetében tíz év szabadságvesztésként, míg a II. rendű terhelt esetében hat év szabadságvesztésként fegyházban kell végrehajtani azzal, hogy a terheltek abból feltételes szabadságra nem bocsáthatók.
A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújtott be a törvényszék külföldi ítélet érvényének elismerését megállapító végzése ellen, a Be. 436. §-a alapján.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt megalapozottnak találta, határozatában megállapította, hogy a törvényszéki határozatnak a terhelteket a feltételes szabadság kedvezményéből kizáró rendelkezése törvénysértő, mert a külföldi bíróság a terheltekkel szemben a szabadságvesztés meghatározott részének kitöltését követően a végrehajtás felfüggesztését nem zárta ki és a külföldi büntető törvény szerint a szabadságvesztés végrehajtása a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után felfüggeszthető.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXVIII. törvény 47. §-ának (1) bekezdésére, a 48. §-ának (2) bekezdésére, valamint az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, a terhelt személyek átszállításáról szóló Egyezmény 11. Cikk 11/d) pontjára figyelemmel az ítélet átalakításakor az illetékes hatóság nem súlyosbíthatja a terhelt büntetőjogi helyzetét. Az osztrák bíróság ítélete a terhelteket nem zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, azonban nem rendelkezett arról sem, hogy a terheltek a szabadságvesztésből mely időtartam elteltével bocsáthatók feltételes szabadságra. A törvényszék a hivatkozott Egyezmény 11. Cikk 1/d) pontjában írt rendelkezéseket megsértve, a külföldi bíróság ítéletében alkalmazott hátrányhoz képest súlyosbította a terheltek büntetőjogi helyzetét, ezért a vonatkozó rendelkezés törvénysértő.
A külföldi bíróság által kiállított tanúsítvány szerint az osztrák büntető törvény rendelkezései értelmében [Osztrák Büntető Törvénykönyv 46.§ (1), (2) bekezdése] az osztrák bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtása a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után felfüggeszthető, ennek megfelelően a Kúria megállapította, hogy a terheltek a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók.
Budapest, 2017. december 4.
A Kúria Sajtótitkársága