Tájékoztató a Kúria Bt.II.974/2017. számú ügyében hozott határozatáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. december 4.

Felülvizsgálati eljárásban az anyagi jogi törvénysértés az eljárás iratanyaga alapján akkor is megállapítható, ha a büntethetőséget megszüntető ok alapjául szolgáló tényeket a jogerős ítélet tényállása nem tartalmazza.

I. 1. A bíróság a jogerős ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 293. § (1) bekezdés, (2) bekezdés III. fordulat], 3 rendbeli – ebből 1 rendbeli társtettesként, 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett – befolyással üzérkedés bűntettében [Btk. 299. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és c) pont], valamint befolyással üzérkedés bűntettében [Btk. 300. § (1) bekezdés, (2) bekezdés]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 6 év börtönbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra, továbbá 1.250.000 Ft vagyonelkobzásra ítélte.
2. A jogerős ítélet ellen a védő felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amelyben azt sérelmezte, hogy a terhelt bűnösségét a tényállás I. pontjában részletezett hivatali vesztegetés bűntettében az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 255/A. §-ának (2) bekezdésében írt büntethetőséget megszüntető ok ellenére állapították meg, tekintettel arra, hogy az I. rendű terhelt az első gyanúsítotti kihallgatása alkalmával – mielőtt még az a hatóság tudomására jutott – a bűncselekmény elkövetését a hatóság tudomására hozta és minden, a bűncselekménnyel összefüggő olyan körülményt feltárt, amelyet a jogerős ítélet tényállásának I. pontja tartalmazott.
A Kúria a Bfv.I.80/2015/5. számú (2015. május 26. napján kelt) végzésében a felülvizsgálati indítvány e körben kifejtett (tehát a büntethetőséget megszüntető okra hivatkozó) érveit érdemben nem vizsgálta meg. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy töretlen a Kúria gyakorlata abban, hogy felülvizsgálat keretében valamely büntethetőséget kizáró (és értelemszerűen megszüntető) ok hiányára vont következtetés helyessége kizárólag a jogerős ítéletben megállapított irányadó tények alapul vételével vitatható, márpedig a hivatkozott büntethetőséget megszüntető ok alapjául szolgáló tényeket a jogerős ítélet tényállása nem tartalmazta.
3. Ezt követően az I. rendű terhelt ugyanerre a büntethetőséget megszüntető okra hivatkozással – a Be. 408. § (1) bekezdésének a/1. pontjában írt okból – perújítási indítványt terjesztett elő. Az ítélőtábla, majd a másodfokon eljáró Kúria a perújítási indítványt elutasította. Végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a terhelt vallomásait az alapügyben mindkét bíróság értékelte. Az, hogy  anyagi jogi szempontból a bíróságok nem foglalkoztak a büntethetőség esetleges megszüntetését lehetővé tevő körülménnyel, nem tényállási, hanem jogkérdés, amely perújítás alapját nem képezheti.
II. Mindezek után az alapügyben meghozott jogerős marasztaló ügydöntő határozat ellen a legfőbb ügyész – arra hivatkozással, hogy a jogerős ítélet más rendkívüli jogorvoslattal (már) nem támadható – jogorvoslati indítványt nyújtott be a terhelt javára a törvényesség érdekében a Be. 431. §-a alapján. A védő a felülvizsgálati indítványában is részletezett büntethetőséget megszüntető okra hivatkozással azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 436. §-a, valamint a 437. §-a alapján a megtámadott első- és másodfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében változtassa meg. Állapítsa meg, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a hivatali vesztegetés bűntettében törvénysértően került sor. A terhelt ellen hivatali vesztegetés bűntette miatt indított eljárást szüntesse meg. A kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát csökkentse, egyebekben az első- és másodfokú ítéletet az I. rendű terhelt vonatkozásában hatályában tartsa fenn.
III. A Kúria a jogorvoslati indítványt nyilvános ülésen bírálta el és alaposnak találta.
1. Tény, hogy a felülvizsgálati eljárásban – a Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján – a tényálláshoz kötöttség érvényesül és ez a rendelkezés – a Be. 430. -§-ára figyelemmel – a jogorvoslati eljárásban is megfelelően irányadó.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint valamely büntethetőséget kizáró ok megvalósulásáról rendszerint kizárólag a jogerős ítéletben ténylegesen rögzített és a rendkívüli jogorvoslati eljárásban is irányadó tények alapján lehet dönteni. Ettől azonban eltér a büntethetőséget megszüntető okra hivatkozó felülvizsgálati indítványok elbírálásának gyakorlata.
Felülvizsgálati indítványaikban például visszatérően hivatkoznak a felek arra, hogy már elévült bűncselekmény miatt állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét. Az EBH 2014.B.21. számú elvi bírósági határozat szerint az elévülés figyelmen kívül hagyásával meghozott érdemi ügydöntő határozat meghozatala anyagi jogi kérdés, amely a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati ok megállapítására alkalmas anyagi jogszabálysértés. A Kúria e körben folytatott gyakorlata – hasonlóan például a magánindítvány hiányára hivatkozó felülvizsgálati indítványokhoz – az, hogy az elévülésre hivatkozás esetén az iratok alapján rekonstruálja, az eljáró hatóság mikor és milyen intézkedést tett, amely a büntethetőség elévülését félbeszakította (pl. EBH 2014.B.13., BH 2016.300.).
A Kúria a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványában is hivatkozott Bfv.III.15/2016/7. és Bfv.III.1634/2016/10. számú felülvizsgálati ügyében éppen vesztegetés bűntette tekintetében találta törvénysértőnek két terhelt bűnösségének a megállapítását. Ennek oka azokban az ügyekben is éppen az volt, hogy ők tárták fel a korrupciós cselekményt a hatóság előtt akkor, amikor arról a hatóságnak még nem volt tudomása. Azokban az ügyekben a jogerős ítéletben megállapított és ekként a felülvizsgálat során irányadó tényállás szintén nem tartalmazta azt a körülményt, hogy a terheltek azt megelőzően számoltak volna be a vesztegetés elkövetésének körülményeiről, hogy arról a hatóság tudomást szerzett volna.
A Kúria jelen jogorvoslati eljárásban eljáró tanácsa azt állapította meg, hogy a védő büntethetőséget megszüntető okra hivatkozó felülvizsgálati indítványa alapján a felülvizsgálati eljárást érdemben le kellett volna folytatni, a törvénysértés megállapíthatósága esetén a törvénysértést az iratok alapján meg kellett volna állapítani, és a törvénysértést a felülvizsgálati eljárásban ki kellett volna kiküszöbölni.
Miután pedig újabb felülvizsgálat ugyanebből az okból már senki által nem kezdeményezhető, ugyanezt a kérdést a Kúria már csak a jogorvoslati eljárás keretében vizsgálhatta meg érdemben.
Ennek eredményeképpen a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a hivatali vesztegetés bűntettében törvénysértően került sor, mert az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 255/A. §-ának (2) bekezdésében írt büntethetőséget megszüntető ok megvalósult. Ezért a Szolnoki Törvényszék elsőfokú és a Szegedi Ítélőtábla másodfokú ítéletét a terheltre vonatkozó részében - a Be. 437. §-a alapján – megváltoztatta, és a hivatali vesztegetés bűntette miatt a terhelt ellen indított büntetőeljárást megszüntette. A bűnösség körének szűkülésére figyelemmel a terhelttel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztés, valamint a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát egyaránt 5-5 évre enyhítette. Egyebekben a jogerős ítélet terheltre vonatkozó rendelkezéseit nem érintette.

Budapest, 2017. december 4.

A Kúria Sajtótitkársága