Magánszemély által benyújtott Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás iránti kérelem nem utasítható el azon az alapon, hogy az adott erdőrészleten részben az államnak is van tulajdona. Ha a támogatás alapját képező erdőterület részben állami tulajdonban, részben egy magánszemély tulajdonában van, az utóbbi részére nyújtandó támogatás összegének kiszámítása érdekében figyelembe kell venni az ezen állami tulajdonban lévő terület nagyságának a magánszemély tulajdonában lévő terület nagyságához viszonyított arányát.
A felperes 2013. május 13-án az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás szabályairól szóló miniszteri rendelet alapján Natura 2000 erdőre vonatkozó támogatási kérelmet nyújtott be az elsőfokú mezőgazdasági és vidékfejlesztési hatósághoz. Mind az elsőfokú hatóság, mind a fellebbezés során eljárt másodfokú hatóság a kérelmet elutasította azzal az indokkal, hogy a Magyar Állam részben tulajdonos az erdőrészletekben, így a hazai jogszabályok alapján ezen erdőrészletek nem támogathatók.
A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ügyben eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság szerint a jogszabályok egybevetéséből megállapítható, hogy nem nyújtható támogatás olyan Natura 2000 területként lehatárolásra került erdőrészletre, amely akárcsak részben is állami tulajdonban van.
A felperes a jogerős bírósági döntéssel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára. Ebben előadta az eljárás során végig hangoztatott azon érvét, hogy az állami tulajdon aránya a kérdéses erdőrészleteken mindösszesen 0,182%, így méltánytalan, hogy a támogatás egészétől elesik. Számára az állami tulajdoni hányadra eső támogatási összeggel történő csökkentés lenne elfogadható.
A Kúria a per tárgyalását felfüggesztette és előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bíróságánál két kérdésben:
1. Úgy értelmezendő-e az 1698/2005/EK tanácsi rendelet (továbbiakban: EK rendelet) 42. cikk (1) bekezdése – figyelemmel a 46. cikkre is –, hogy az nem zárja ki a magántulajdonosokat teljes egészében az erdészeti földterületek fenntartható használatát célzó támogatások köréből, ahol a terület részben állami tulajdonban is áll?
2. Amennyiben a támogatás teljes egészében nem kizárt, értelmezhető úgy az EK rendelet 46. cikke, hogy az adott – részben állami tulajdonban álló – terület vonatkozásában a magánszemély erdőgazdálkodót vagy magánszemély tulajdonost a tulajdoni arányában illeti meg a támogatás?
Az előzetes döntéshozatali eljárás során az Európai Unió Bírósága 2017. március 30-án hozott ítéletet a C-315/16. számon. Az Európai Unió Bírósága szerint olyan értelmezés, amely valamely erdőterületnek a Natura 2000 támogatásból való teljes kizárását eredményezi azon indokkal, hogy e terület egy része állami tulajdonban van, ellentétes lenne magának az EK rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a szövegével, amely a magántulajdonosok vagy azok társulásai tulajdonában lévő erdők és fás területek utáni támogatásnyújtás elvét rögzíti. (Indokolás 23). Mivel az EK rendelet és az 1974/2006 rendelet rendelkezései nem írnak elő kifejezetten ilyen, a Natura 2000 minősítésű erdőterület vegyes jellegéhez fűződő radikális következményt, az ilyen intézkedés nem illeszkedik a Natura 2000 kifizetések végrehajtása céljából az egyes tagállamok tekintetében elismert mérlegelési mozgástérbe (Indokolás 25). Márpedig az a körülmény, hogy egy Natura 2000 minősítésű, valamely erdőgazdálkodó üzemi területéhez tartozó erdőrészlet egy részére nem alkalmazható a Natura 2000 támogatás azon indokkal, hogy az állami tulajdonban van, nem vonja maga után azt, hogy megszűnik a magánszemély erdőgazdálkodó tulajdonában lévő ezen üzemi terület erdőrészletei használatának – az ezen irányelvek által előírt követelmények alkalmazása miatti – korlátozására vonatkozó ellentételezés szükségessége (Indokolás 27). Ennélfogva egy olyan Natura 2000 minősítésű erdőterületnek az EK rendelet 42. cikke (1) bekezdés első mondatának hatálya alóli teljes kizárása, amelyen magánszemély és az állam tulajdonjoga egyaránt fennáll, szükségképpen aláássa a Natura 2000 kifizetési rendszer kompenzációs szándékát. (Indokolás 28).
Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát az elsőfokú hatóság határozatára kiterjedően hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárásra kötelezte. Az Európai Unió Bíróságának ítélete nyomán megállapította, hogy magánszemély által benyújtott Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás iránti kérelem nem utasítható el azon az alapon, hogy az adott erdőrészleten részben az államnak is van tulajdona. Ha a támogatás alapját képező erdőterület részben állami tulajdonban, részben egy magánszemély tulajdonában van, az utóbbi részére nyújtandó támogatás összegének kiszámítása érdekében figyelembe kell venni az ezen állami tulajdonban lévő terület nagyságának a magánszemély tulajdonában lévő terület nagyságához viszonyított arányát.
Budapest, 2017. június 21.
A Kúria Sajtótitkársága