Tájékoztató a Kúria döntéséről a Pfv.V.22.197/2017/7. számú ügyben önkormányzat kötbérfizetési kötelezettsége tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. november 30.

A felperesek egy része és az alperesi önkormányzat településrendezési szerződést kötöttek, amelyben az önkormányzat vállalta, hogy a szerződés hatályban léte alatt olyan adópolitikát folytat, amely a szerződéssel érintett földrészletek tekintetében a szerződés aláírásakori adóterheket (az önkormányzat által kivethető adók vonatkozásában) nem növeli. E kötelezettségének megszegése esetére a többi szerződő fél jogosult volt az önkormányzat által kivetett adó mértékével megegyező kötbérkövetelést érvényesíteni.

A szerződéskötést követő négy évvel később – a szerződés hatálya alatt – az alperesi önkormányzat telekadót vezetett be, amelyre tekintettel a felperesek 2012-ben 23.000.000 forint telekadót fizettek meg.

A felperesek keresetükben – egyebek mellett – az alperesi önkormányzat szerződésszegésére hivatkozva összességében a megfizetett telekadóval egyenlő összegű kötbér megfizetésére kérték kötelezni az alperest, aki ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság két felperes javára kötelezte az alperest a kötbér fizetésére, a többi felperes tekintetében – akik a településrendezési szerződésben nem voltak szerződő felek – a keresetet a perbeli legitimáció hiánya miatt elutasította.

Az elutasítással érintett felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú ítéletnek a kötbér tekintetében elutasító rendelkezését helybenhagyta. Határozatában kifejtette, hogy a szerződéskötéskor hatályban volt jogalkotási törvény (Jst.) és a helyi adókról szóló törvény (Hatv.) szerint a helyi adó bevezetése az önkormányzat közjogi felhatalmazáson alapuló közhatalmi jogosultsága, amelyet jogszabály (önkormányzati rendelet) alkotással valósít meg. Ezáltal közte és az érintett adóalanyok között közjogi jogviszony keletkezik, amelynek egyetlen eleme sem válhat polgári jogi jogviszony részévé, így e közjogi jogviszonynak az alakítására polgári jogi kötelezettség – így a szerződést biztosító mellékkötelezettségnek minősülő kötbérfizetési kötelezettség – sem vállalható. Ezért az önkormányzat adópolitikáját érintő kötelezettségvállalás polgári jogi szerződés keretében nem értelmezhető, ezáltal kötbérfizetési kötelezettséget keletkeztető szerződésszegés sem valósulhat meg.

Az érintett felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős részítéletet az érdemi döntés tekintetében helytállónak ítélte, ezért azt hatályában fenntartotta.

A Kúria azonban nem értett egyet a másodfokú bíróság által kifejtett jogi indokolással. Határozatában rámutatott: az alperesi önkormányzat az adópolitikáját érintő kötelezettségvállalással nem mondott le a helyi adókról szóló törvényen alapuló, a helyi adók kivetését lehetővé tévő szuverén jogalkotási (rendeletalkotási) jogáról, csupán követendő adópolitikájának egy szempontját határozta meg. Kiemelte továbbá, hogy a településrendezési szerződést az önkormányzat nem közjogi jogalanyként, hanem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 1. § (1) bekezdésében nevesített magánjogi jogalanyként kötötte meg. Erre tekintettel nem volt akadálya polgári jogi jogkövetkezményként kötbér fizetését célzó szerződéses kötelezettségvállalásának sem.

Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által kötbérkövetelésüket illetően elutasított felperesek nem voltak szerződő felek. A felek – szerződéskötési szabadságukból kifolyólag – eltérően is rendelkezhettek volna a kötbérre jogosultak személyét illetően, ilyen rendelkezést azonban nem tettek, ennek hiányában az alperesi önkormányzat – a szerződések személyi hatálya általános szabályára figyelemmel – csak a szerződésben konkrétan megnevezett szerződő félnek minősülők irányában köteles kötbér fizetésére.

Budapest, 2017. november 30.

A Kúria Sajtótitkársága