Tájékoztató munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tárgyában a Kúria tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.312/2017. számú ügyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. június 20.

A Kúria ítéletével megállapította, hogy az alperes 2009. november 11-én kelt rendes felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya az alperesnél 2013. június 26-án szűnt meg. A jogellenes felmondás jogkövetkezményei tárgyában továbbfolytatódó eljárásban a felperes többször módosított keresetében elmaradt munkabér címén 81.739.668 forint és ennek törvényes kamatai, átalánykártérítés címén 24.593.028 forint, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás jogcímén 3.695.800 forint és ennek kamatai megfizetését is kérte, továbbá az alperes kötelezését személyes célú korlátlan gépkocsihasználat ellenértéke jogcímén 17.038.268 forint és kamatai, valamint kártérítés jogcímén 4.802.463 forint benzinköltség és kamatai, 142.031 forint autópálya díj és kamatai, továbbá adózási jövedelemkülönbözet miatt (egészségügyi hozzájárulás befizetési kötelezettség miatt) 2.092.635 forint és kamatai megfizetésére. Kérte továbbá munkavállalói részvényjuttatásként a 2008 - 2013. évekre részvények természetbeni kiadását is, továbbá részvényekkel összefüggő kárigénye is volt. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság kijavított és kiegészített ítéletével kötelezte az alperest többek között a felperes javára átalánykártérítés címén bruttó 12.651.990 forint, elmaradt munkabér jogcímén bruttó 81.739.668 forint és kamata megfizetésére azzal, hogy ezen utóbbi összegből 3.695.800 forint tagi önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás. Kötelezte alperest személyes célú korlátlan gépkocsihasználat ellenértéke jogcímén bruttó 6.698.667 forint és kamata megfizetésére is. Kötelezte a felperes javára részvényekkel összefüggő kár megfizetésére, valamint részvény kiadására. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság kijavított és kiegészített ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta. A felperes keresetleszállítására tekintettel az elmaradt munkabér összegét 31.664.553 forintra és kamataira, az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás összegét 3.151.685 forintra és kamataira leszállította. Valamennyi részvényjuttatással kapcsolatos kártérítési igényre vonatkozó ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes a jogerős részítélet másodfokú részperköltségre is kiterjedő teljes körű hatályon kívül helyezése mellett az érdemben elbírált kereseti kérelmek tekintetében az elsőfokú ítéletet a fellebbezésével egyezően a perköltségre is kiterjedően kérte megváltoztatni, az el nem bírált kereseti kérelmek tekintetében a másodfokú bíróságot új eljárásban a fellebbezésének és a másodfokon előterjesztett keresetfelemeléseknek érdemi elbírálására kérte utasítani a másodfokú részperköltség megállapítása mellett. Az elmaradt munkabér címén előterjesztett kereset tekintetében az alperes részteljesítésére tekintettel az elsőfokú ítélet marasztalási tőkeösszegét 39.552.341 forintra kérte leszállítani. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A felperesnek a jogerős részítélet hatályon kívül helyező rendelkezésére vonatkozó érvelésével a Kúria érdemben a Pp. 270. § alapján nem foglalkozhatott. Nem támadható ugyanis felülvizsgálati kérelemmel a jogerős részítéletnek az elsőfokú ítélet részbeni hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezése (BH2008.334.). A jogerős részítéletnek a részvényjuttatással összefüggő kártérítési igényekre vonatkozó elsőfokú rendelkezéseket hatályon kívül helyező döntésével kapcsolatos felülvizsgálati érvelés a Pp. 224. §-ára és a 225. §-ára, valamint a 230/A. §-ára tartozó kérdés, amelyekről az intézkedés megtétele az első két esetben a törvényszék, utóbbi esetben pedig az elsőfokú bíróság hatásköre. A felperes alaptalanul állította a régi Mt. 100. § (4) bekezdésének és ezzel összefüggésben a Pp. 239. § és 221. § rendelkezéseinek megsértését. A törvényszék a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően indokolási kötelezettségének eleget tett, álláspontját kifejtette, helytállóan jelölte meg a hivatkozott jogszabályt. Az átalánykártérítésről hozott döntés megfelelt a bírói gyakorlatnak. Az Mt. 100. § (4) bekezdésben foglalt szempontok helytálló mérlegelésével állapította meg a törvényszék az átalánykártérítés mértékét a jogszabálysértés súlyát, és annak következményeit figyelembe véve. A felperes alappal sérelmezte az alperes által az elmaradt munkabérre történő teljesítés elszámolását. A törvényszék döntésénél a bírói gyakorlatot figyelmen kívül hagyta. A BH1998.506. számú eseti döntés a jelen ügyben is irányadó. A pénzkövetelés teljesítésére vonatkozó elszámolás rendjét az Mt. nem tartalmazza, arról a felek jogviszonyára jelen ügyben analógiával alkalmazandó régi Ptk. 293. §-a rendelkezett. A kötelezett munkáltatónak a jogosult felperessel szemben több tartozása állt fenn. A 2015. május 5-én történt teljesítés valamennyi kielégítésére nem volt elegendő. Az elszámolás során ezért a régi Ptk. 290. § és 293. § rendelkezéseit együttesen kell alkalmazni. A régi Ptk. 290. § (1) bekezdés alapján a kötelezett rendelkezése szerint kell elszámolni azt, hogy a teljesítés melyik tartozásra történt. A régi Ptk. 293. § szerint ebben az esetben elsősorban költségre, azután kamatra és végül a főtartozásra kell a kiegyenlítési összeget elszámolni. Ezen rendelkezéstől a jogosult térhet el. Ezért a törvényszék a régi Ptk. 293. § rendelkezését megsértve számolta be az elmaradt munkabér követelésbe a kamatként teljesített 7.887.788 forintot. Nem értékelte a felperesnek ezzel összefüggésben a másodfokú eljárásban tett előadását, továbbá a kamat elszámolására vonatkozó számításai jogszerűségét. Megalapozott a felülvizsgálati kérelem a gépkocsihasználat ellenértéke, a benzinköltség és autópályadíj vonatkozásában. A törvényszék a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.430/2008/4. számú ítélete iránymutatása ellenére bizonyítási eljárás nélkül foglalt állást ezen, a felperest megillető elmaradt jövedelem és felmerült költségek összegszerűségéről. Elmaradt már az elsőfokú eljárásban a felperes Pp. 3. § (3) bekezdésben foglalt tájékoztatása a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének a következményeiről. A törvényszék továbbá általános kártérítésként anélkül ítélte meg a havi 160.000 forint gépjármű üzemeltetési és használati költséget, hogy a perben ezzel összefüggésben rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot (így az autóbérleti szerződéseket) értékelte volna. A benzinszámlák bizonyítékként való értékelése a felperes szükséges bizonyításra vonatkozó tájékoztatása elmaradása miatt jogsértő. Alappal sérelmezte a felperes az egészségügyi hozzájárulás vonatkozásában hozott jogerős elutasító rendelkezést. Az eljáró bíróságok bizonyítottság hiánya miatt úgy utasították el a felperes erre vonatkozó igényét, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdésre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségüknek nem tettek eleget, és nem hívták fel a felperes figyelmét arra, hogy a csatolt adóigazolások igénye megalapozottsága igazolására nem elegendőek.

Budapest, 2018. június 20.

A Kúria Sajtótitkársága