Tájékoztató a szolgálati idő elismerése tárgyában hozott határozatról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2014. szeptember 8.

Mfv.III.10.537/2013.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes 2012. december 3-án kelt, a felperes szolgálati idő elismerése iránti kérelmét elbíráló határozatát helybenhagyta. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, és arra kötelezte, hogy azt az időszakot, amely alatt a felperes fizetés nélküli szabadságon volt és egyidejűleg ösztöndíjasként felsőfokú nappali tanulmányokat folytatott, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjra jogosító idejeként ismerje el. Az ítéleti érvelés szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. évi törvény (Tny.) 18. § (2a)-(2c) bekezdései alkalmazásával a tanulmányok idején is fennállt munkaviszony kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszonynak minősült, az a körülmény, hogy a felperes nappali tagozatos tanulmányok idején mentesült a munkavégzési kötelezettség alól, nem zárja ki a kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszony fennállásának megállapítását. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Tny. 18. § (2a)-(2c) bekezdései és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Kr.) 12. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva. A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a Kr. 12. § (1) bekezdés a) pontja helytelen értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy önmagában a munkaviszony fennállása, függetlenül attól, hogy a felperes folytatott-e ténylegesen kereső tevékenységet, a Tny. 18. § (2a) és (2b) bekezdése szerinti jogosultsági időbe beszámít. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a megjelölt időszakban munkát nem végzett, munkavégzés ellenében járó bérben, díjazásban nem részesült. A peresített időszak a szolgálati időbe felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időként beszámítást nyert, a nők kedvezményes nyugdíja szempontjából azonban jogosító időnek nem minősül, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

Budapest, 2014. szeptember 8.

A Kúria Sajtótitkársága