Kvk.V.37.522/2018/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
v é g z é s e

Az ügy száma: Kvk.V.37.522/2018/2.

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
                            Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró
                            Dr. Kurucz Krisztina bíró

A kérelmező: 

Képviselője: dr. Hüttl Tivadar ügyvéd

Az eljárás tárgya: választási ügyben hozott határozat bíróság általi felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó: a kérelmező

A felülvizsgált jogerős határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 2018. április 20-án kelt 914/2018. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 914/2018. számú határozatát – az OEVB 63/2018. (04.14.) számú határozatára is kiterjedően –  megváltoztatja, megállapítja, hogy az országgyűlési képviselők 2018. évi választásának napján a pécsi 040. számú szavazókörben  sérültek a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés a), b) és e) pontjaiba foglalt, a választás tisztasága, az önkéntes részvétel, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás  alapelvi rendelkezések, ezt meghaladóan az NVB határozatát helybenhagyja.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1]    A kérelmező az országgyűlési képviselők 2018. évi  választásának napján a pécsi 040. számú szavazatszámláló bizottság tagja volt. 2018. április 11-én 15:31 perckor kifogást nyújtott be a Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB), amelyben kérte annak megállapítását, hogy a kifogása 1. és 2. pontjaiban leírt tevékenységek sértik a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a), b) és e) pontjaiba foglalt alapelvi rendelkezéseket. A kérelmező az általa előadottak alátámasztására jegyzőkönyveket, fényképeket, hangfelvételt csatolt, és kérte, hogy az OEVB a választási eljárást, vagy annak jogorvoslattal érintett részét – különös tekintettel a szavazásra – semmisítse meg, rendelje el annak megismétlését legalább a jogsértéssel érintett szavazókörben.
[2]    Az OEVB a 63/2018. (04.14.) számú határozatában a kifogást elutasította.
[3]    A kérelmező fellebbezése alapján eljárt Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) – a 2018. április 20. napján hozott 914/2018. számú határozatában – az OEVB döntését helybenhagyta.
[4]    Az NVB a kifogás 1. pontjával kapcsolatban [39-40. pontok] a következőket állapította meg: a szavazás napján 9 óra körül a szavazókörben egy választópolgár élni kívánt a szavazati jogával, a szavazáshoz a szavazatszámláló bizottság segítségét kérte. E választópolgár nyilatkozata alapján a szavazatszámláló bizottság két tagja azt a tájékoztatást adta, hogy a FIDESZ-KDNP jelöltje, akire le akarja adni a szavazatát, nem ennek az egyéni választókerületnek a jelöltje. A választópolgár kijelentette, hogy szavazatát azért kívánja leadni ezen jelöltre, mert ezért „neki fizetnek”, azaz szavazata ilyen irányú érvényesítése esetén anyagi juttatást fogad el. A választópolgár a szavazatszámláló bizottság tájékoztatása után elhagyta a szavazókört, majd rövid időn belül visszatért, és leadta szavazatát.
[5]    Az NVB nem találta bizonyítottnak, hogy a választópolgár szavazata meghatározott irányú érvényesítése esetén anyagi juttatást fogadott el, vagy a szavazatát ettől tette függővé. Az NVB határozatának indokolása szerint önmagában az, hogy egy választópolgár ilyen irányú kijelentést tesz, és ez további bizonyítékkal minden kétséget kizáróan nem bizonyítható, nem alapozza meg az alapelvek megsértését. Kérelmező azon kijelentése, hogy a választópolgár politikai preferenciáját jogszerűtlenül anyagi ellentételezés befolyásolta, illetve további instrukciókat kért volna, „pusztán következtetés”. A kérelmező nem csatolt közvetlen bizonyítékot arra nézve, hogy a választópolgár a furgonban ülő személlyel szót váltott, köztük párbeszéd hangzott volna el, vagy ha erre sor került, akkor ennek mi volt a tartalma, illetve miként befolyásolta az utóbb leadott szavazatot. A kérelmező által előadottakat semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, a fényképeken ugyanis csupán az látható, hogy megjelölt időben és helyen utas és vezető nélküli gépjármű várakozik, ezért ebből nem vonható le következtetés [40-41. pontok].
[6]    A kifogás 2. pontjában részletezettek kapcsán az NVB megállapítása a következő volt: a választás napján 9 óra 30 perc körül a szavazókörbe három személy érkezett meg, közülük kettő választópolgár volt, akik átvették a szavazólapokat. A három személy együtt ment be a szavazófülkébe, ahol hangos szóval folytattak párbeszédet, arról, hogy mely jelöltre, vagy jelölő szervezetre adják le a szavazatukat. A választópolgárok szavazataikat az urnába helyezték. Annak a személynek a kezében, aki nem szavazott, egy dokumentum volt található, amelyen nevek voltak, ezek közül „néhány” áthúzásra került [42. pont].
[7]    Az NVB álláspontja szerint az előző pontban részletezettek tekintetében csupán annyi állapítható meg, hogy e személyek hangosan beszélgettek, illetve a beszélgetés tartalmazhatta azt, hogy mely jelöltre, illetve jelölő szervezetre kívánják leadni szavazatukat. Bizonyítékok hiányában nem állapítható meg, hogy az elhangzottak a szavazatszámláló bizottság tagjain kívül mást, esetleg a szavazókörben jelen lévő választópolgárt befolyásolhattak volna. A harmadik személy birtokában lévő dokumentumról olyan következtetés sem vonható le bizonyossággal, hogy azon olyan választópolgárok nevei szerepeltek, akiknek a szavazókörhöz történő szállítására a harmadik személyt megbízták. Ezt a kérelmező véleményén kívül semmilyen más bizonyíték nem támasztja alá, ezért ezen eseménnyel kapcsolatban sem bizonyított a választási alapelvek sérelme [43. pont].
[8]    Az NVB [44. pont] rögzítette, hogy a kérelmező kifogását a Ve. 173. § (2), (3) bekezdéseinek megsértésével kapcsolatban határidőn túl nyújtotta be, ezért ezt nem értékelte, e körben a kifogást - a Ve. 215. § b) pontja alapján - az OEVB-nek érdemi vizsgálat nélkül kellett volna elutasítania.
[9]    Az NVB határozatában ismertette, hogy a kérelmező által készített hangfelvételen milyen szöveg hangzik el. Ennek kapcsán azt állapította meg, hogy „A felvétel alapján az egyik személy nagybátyjáról kijelenti, hogy „neki fizettek”, de az, hogy pontosan ki, mikor, milyen összegben, és főleg, hogy milyen tevékenységért cserében, szintén nem állapítható meg kétséget kizáróan”. A kérelmező által csatolt fényképfelvételekből megállapítható, hogy a jelzett időpontban valóban voltak személyek a szavazókör előtt, akik - a kérelmező nyilatkozatát elfogadva – megtehették a hangfelvételen rögzített nyilatkozatokat. Ezekből sem következik azonban az, amit a kérelmező vélelmez, „nevezetesen, hogy olyan események valósultak volna meg, amelyek a választás alapelveit sértenék. A beszélgetés tartalmából nem lehet kétséget kizáróan, és a hiányos, közvetett bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutni, hogy a három személy ezen magánbeszélgetése több annál, mint ami elhangzik, azaz hogy további választópolgárokat jogszerűtlenül kívánnak szavazásra  rávenni, agitálni” [49. pont].
[10]    Az NVB hangsúlyozta, hogy nem állapítható meg a hangfelvételen elhangzott, és a fényképfelvételeken igazolt események között bizonyított okozati vagy történeti kapcsolat, ezért az ezekkel „kapcsolatban a megállapított tényállás alapján sem találja bizonyítottnak a Ve. 2. § (1) bekezdés a), b) és e) pontjaiba foglalt alapelvek sérelmét” [50-51.pontok]. Rögzítette, hogy figyelemmel volt a Kúria döntéseire, bizonyítékként értékelte a kérelmező tényállításait, azonban önmagában a kérelmező által tett nyilatkozatokra nem alapíthatta valamennyi tényállásának megállapítását. A törvénysértés pontos megjelölése mellett a bizonyítékokat is olyan fokon kell megjelölni, „amely legalább a valószínűsítés szintjén alátámasztja a bekövetkezett jogsértéseket”. A kérelmező által előadottak azonban ennek a követelménynek nem felelnek meg, ezért sikertelenül bizonyította a Ve. 2. § (1) bekezdés a), b) és e) pontjai szerinti eljárási alapelvek megsértését, így nincs helye ezek megállapításának, továbbá az érintett választási eljárás megismétlésének [53. pont].

A felülvizsgálati kérelem

[11]    A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását, jogorvoslati kérelmeinek helyt adó tartalmú döntés meghozatalát kérte. Azzal érvelt, hogy az NVB határozata nem felel meg a Ve. 46. § da), db), de) pontjaiban, 173-178.  §-iban foglaltaknak. Álláspontja szerint az NVB az általa előadottakat, a bizonyítékokat nem jogszerűen mérlegelte, nem teljesítette indokolási kötelezettségét, nem jelölte meg érdemi döntésének jogszabályi alapját sem, ezért a határozata jogszabálysértő.  A kérelmező – fenntartva, és megismételve a jogorvoslati kérelmeiben előadottakat, reagálva az NVB határozatára is - részletesen kifejtette, hogy mely tények, bizonyítékok és törvényhelyek alapján kéri a kifogásának megfelelő döntés meghozatalát.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12]    A Kúria megállapította, hogy a kifogást tevő/fellebbezést is előterjesztő kérelmező az általa előadottak, és a becsatolt okiratok alapján – figyelemmel a Ve. 14. § (1)-(2) bekezdéseire, 37. §-ára, 208. §-ára, 222. § (1) bekezdésére, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére – jogosult a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.
[13]    A felülvizsgálati kérelmet a Kúria – a végzésében ismertetésre kerülő indokok miatt – a választás tisztaságára, az önkéntes részvételre, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó alapelvek megsértése tekintetében találta alaposnak. Megállapította egyben, hogy az NVB jogszerűen utasította el a kérelmező szavazóköri eredmény megsemmisítésére, és a szavazás megismétlésére vonatkozó jogorvoslati kérelmeit.
[14]    A Kúria már több határozatában rámutatott a következőkre: „Az eljárási határidők rövidsége miatt a választási ügyek többségében nehézséget okoz, hogy hitelt érdemlően bizonyítani tudja a kifogást tevő/kérelmező az állítását, hiszen a csatolt iratok, tárgyi bizonyítási eszközök hitelességének ellenőrzése a rövid határidőkre tekintettel nem mindig lehetséges, a bizonyítottság hiánya pedig a kifogást tevő/kérelmező terhére esik, ami a beadvány elutasítását eredményezi. Nincs egyértelműen megfogalmazott elvárás arra nézve, hogy a bizonyítottság milyen foka szükséges ahhoz, hogy a választási bizottságok, majd a bíróság megállapítsa a jogsértést, ebben a körben egyértelműen széles a mérlegelési lehetőség. A mérlegelés során azonban elvárás, hogy a bizonyítási eszközök legyenek alkalmasak a hivatkozottak bizonyítására, illetve a választási bizottságnak, bíróságnak az esetleges ellentmondásokat fel kell oldani.” (Kvk.I.37.470/2018/2., Kvk.I.37.495/2018/2.).
[15]    Az NVB határozatában [44. pont] nem adta indokát annak, hogy miért állapított meg határidő mulasztást. A rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a kérelmező kifogásának minden eleme ugyanarra a napra, azaz a 2018. április 8-án történtekre vonatkozott. A kifogás 2018. április 11-én 15 óra 31 perckor került benyújtásra, tehát a Ve. 209. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül, azaz a harmadik napon. A kérelmező ezért helytállóan hivatkozott arra, hogy az NVB nem mellőzhette volna a Ve. 173.§ (2)-(3) bekezdéseinek megsértésre alapított előadása elbírálását, amellyel - egyéb bizonyítékai és érvei mellett – jelen ügyben a választási alapelvek megsértését kívánta alátámasztani.
[16]    A Kúria már több más ügyben is megerősítette, hogy az adott esetben a fellebbezőt nem az állított jogsértés bizonyítása, hanem kellő valószínűsítése terheli, és ez utóbbi szint is elegendő kell legyen a Ve. 43.§ (1), (2) és (5) bekezdés előírásainak megfelelő alkalmazásához. Nyilvánvalóan adott a jogszabályi lehetőség arra, hogy a kifogás tárgyává tett cselekményeket a választási bizottság nem teljes egészében, csak bizonyos részeiben találja megalapozottnak. Ekkor azonban ennek rögzítése szükséges, mivel a bizonyítási hiányosságok nem eredményezhetik a fennálló jogsértések megállapításának mellőzését, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok a kifogás teljes körű teljesítéséhez nem elégségesek, de az egyes alapelvi vagy egyéb rendelkezések megsértésének a megállapítására alapot adnak (Kvk.II.37.501/2014/6., Kvk.III. 37.502/2018/2.).
[17]    A kérelmező a kifogásában, fellebbezésében és felülvizsgálati kérelmében azonos ténybeli, továbbá jogi alapot jelölt meg, és az ezek alátámasztására szolgáló bizonyítékait – jegyzőkönyveket, fényképeket, hangfelvételt – már a kifogással egyidejűleg becsatolta. Hangsúlyozza e körben a Kúria, hogy a kifogás 1. pontjával kapcsolatos eseményről készült jegyzőkönyvön hivatalos bélyegzőlenyomat szerepel, ezt nemcsak a kérelmező mint szavazatszámláló bizottsági tag, hanem e bizottság több tagja és elnöke is aláírta. A kifogás 2. pontjában előadottakról is készült jegyzőkönyv, amit a kérelmezőn kívül a szavazatszámláló bizottság elnöke is aláírásával látott el.
[18]    Az NVB a határozatában [39. pont] maga is megállapította a kifogás 1. pontja esetében a választópolgár meghatározott irányú szavazat leadására vonatkozó, anyagi juttatással összefüggő kijelentésének elhangzását. Igazoltnak tekintette azt is, hogy e választópolgár a névjegyzék aláírását, továbbá a részére adott tájékoztatást követően eltávozott, majd ismét visszatért a szavazó helyiségbe, és leadta szavazatát. Az NVB határozata [42. pont] a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a kifogás 2. pontja tekintetében maga is bizonyított tényként kezelte, hogy a szavazóhelyiségben megjelent három személy közül csak kettő volt választópolgár, de a három személy együtt ment be a szavazófülkébe, ahol arról folytattak párbeszédet, hogy kire kell leadni a szavazatokat, és a harmadik, a szavazásra nem jogosult személy kezében olyan dokumentum volt, amelyen nevek, illetve áthúzott nevek szerepeltek.
[19]    A Kúria egyetért a felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi állásponttal, mely szerint nem szükséges a kérelemmel érintett alapelvi rendelkezések megsértésének megállapításához az anyagi juttatás választópolgár általi elfogadása, illetve az, hogy a választópolgár ennek nyújtásától tegye függővé a szavazatát. A választási eljárásban való önkéntes részvétel lényege, hogy a részvételre a választópolgár saját szándéka, döntése alapján kerüljön sor. Az önkéntesség elvébe ütköző magatartásnak minősül nemcsak az anyagi ellentételezés adása, hanem annak ígérete is, ha a szavazás meghatározott irányú ellentételezéséért történik, mindez sérti a választás tisztaságát, továbbá a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. A kérelmező által megjelölt alapelvek megsértésének megvalósulását jelen ügyben kétséget kizáróan igazolják a becsatolt jegyzőkönyvek, amelynek hitelessége – a Kúria által megjelölt ismérvek, továbbá az NVB határozatában rögzített tartalom miatt – nem kérdőjelezhető meg. A jogsértés továbbá megállapítható abban az esetben is, ha nem válik ismertté az elkövető személye (Kvk.III.37.502/2018/2.).
[20]    A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a Ve. 2.§ (1) bekezdés a) b) és e) pontjai értelmében érvényre kell juttatni a választás tisztaságának megóvására, az önkéntes részvételre, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó alapelveket. Az előzőekben megnevezett választási alapelvekkel – ahogyan erre a kérelmező is hivatkozott – nem egyeztethetők össze az olyan magatartások sem, amelyek során a kifogás 1. és 2. pontjai szerint kerül sor a szavazásra. Kiemeli a Kúria, hogy ezek a kifogásolt magatartások az NVB határozatában is tényként szerepelnek, és másként nem is kerülhettek volna rögzítésre a már előzőekben is említett jegyzőkönyvek tartalmi hitelessége miatt. Nem értékelte az NVB okszerűen a rendelkezésére álló adatok alapján azt a jegyzőkönyvben is rögzített tényt, mely szerint a szavazólapot átvett választópolgár a szavazat leadása előtt elhagyta a szavazóhelyiséget, majd oda ismét visszatérve adta le szavazatát. Tévesen nem tulajdonított jelentőséget az NVB azon jegyzőkönyvi adatoknak sem, amelyek szerint a szavazófülkében a három személy közül csupán kettő szavazott, „hangosan megbeszélték, hogy kire kell szavazni. A harmadik nem szavazó segített nekik”.  Azok az egyéb bizonyítékok, amelyeket a kérelmező a már önmagukban is elégséges bizonyítéknak minősülő jegyzőkönyvek mellé becsatolt, a Kúria álláspontja szerint szintén alátámasztják a kérelmező jogorvoslati kérelmeiben foglaltakat. A fényképeket és a hangfelvételt ugyanis nem önmagukban, hanem a kérelmező által előadottakkal és a jegyzőkönyvekkel együtt kell értékelni a Ve. 46.§-a értelmében.
[21]    Az NVB határozatában [46. pont] részletesen ismertetett hangfelvétel szövegéből, amit természetesen a Kúria is meghallgatott, egyértelműen megállapítható, hogy az azon beszélő választópolgárok akaratát meg nem engedett módon befolyásolták. A hangfelvételen megszólalók ugyanis nem csak azt mondják kire szavaztak, hanem két alkalommal használják az „is” szót az őket szállító nagybátyjukkal kapcsolatban, akiről közlik, hogy anyagi ellentételezést kap a fuvarért. A kérelmező ezért alappal hivatkozott arra, hogy mindebből okszerűen következik, a meghatározott irányú szavazatért és a szállításért is fizetett valaki a hangfelvételen beszélőknek. Az NVB határozatában nem adta indokát annak sem, hogy a kérelmező által előadottak és szolgáltatott bizonyítékok ellenére miért nem tartotta azonosnak a szavazatukat leadókat a hangfelvételen hallható, illetve a fényképeken látható személyekkel. 
[22]    Rámutat a Kúria arra, a döntése jelen ügyben azon alapult, hogy az NVB – bár elfogadta hitelesnek a jegyzőkönyveket – a jegyzőkönyvekben tetten érhető jogsértések kapcsán nem megfelelően értékelte az ezekkel összefüggő egyéb bizonyítékokat, illetve, bizonyítási hiányosságokra hivatkozva, tévesen járt el akkor, amikor nem állapította meg a kérelmező jogorvoslati kérelmeiben megjelölt alapelvi rendelkezések megsértését.
[23]    A Kúria az előzőekben részletezettek szerint, tehát csupán részben adott helyt a jogorvoslati kérelemnek, mivel a jelen ügyben megállapított jogsértések nem elégségesek a szavazás eredményének megsemmisítésére, a szavazóköri szavazás megismétlésének elrendelésére. A kifogás ugyanis nem tekinthető a Ve. 241.§-a szerinti választás eredménye elleni jogorvoslatnak, ezért főszabály szerint nem alkalmas jogorvoslati eszköz az eredmény megállapításának felülbírálatára. Az eredmény megsemmisítésére kizárólag az eredményt megállapító döntés elleni jogorvoslat keretében kerülhet sor. Ennek oka következik a Ve. 211. § és 241.§ rendelkezéseiből, melyek szerint az eredmény elleni jogorvoslat elkülönül a választási eljárás szabályainak, alapelveinek megsértése miatti kifogástól, másrészt a szavazás napján még nincs is megállapított eredmény, a szavazóköri eredmény továbbá nem önállóan, hanem csak a választási bizottság eredményt megállapító döntése elleni jogorvoslattal támadható a Ve. 241.§ (1) bekezdés értelmében. A kérelmező által megjelölt Ve. 218.§ (2) bekezdés c) pontja alapján ezért nincs lehetőség az eredmény megsemmisítésére, a szavazás megismétlésére (Kvk.I.37.495/2018/2., Kvk.VI.37.494/2018/2.).
[24]    A kifejtettekre tekintettel a Kúria az NVB határozatát – az OEVB határozatára is kiterjedően – a Ve. 231.§ (5) bekezdés b) pontja alapján eljárva, a döntésének rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.

Záró rész

[25]    A Kúria felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – tekintettel Ve. 229. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.
[26]    Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerint feljegyzett  felülvizsgálati eljárási illetéket a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (7) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35. § (1) bekezdése szerinti, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 102. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése alapján az állam viseli.
[27]    A további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. április 27.

Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke,
Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró,
Dr. Kurucz Krisztina sk.bíró