Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményei

Az „új Polgári Törvénykönyv” elnöki tanácsadó testületet a Kúria elnöke az új törvény hatálybalépését követően hívta életre abból a célból, hogy a jogtudomány és a joggyakorlat résztvevői együttesen kísérhessék figyelemmel a családjogot és társasági jogot is magában foglaló kódex gyakorlati érvényesülését. A testületet dr. Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára vezeti, és havi rendszerességgel ülésezik. Tagjai: dr. Leszkoven László, dr. Faludi Gábor, dr. Lábady Tamás, dr. Fézer Tamás, dr. Nochta Tibor, dr. Szeibert Orsolya, dr. Kemenes István, dr. Goldea Zsuzsanna, dr. Wellmann György, dr. Anka Tibor, dr. Kovács Kázmér, dr. Kőrös András, dr. Döme Attila, dr. Dzsula Marianna, dr. Csűri Éva.

A testület eddigi működése elmélyült szakmai beszélgetéseket hozott, amelyek vélemények megfogalmazását is lehetővé tették. Miután a testület nem a bírósági szervezetrendszer része, véleményei semmilyen kötőerővel nem bírnak. A testület életre hívójaként azonban meggyőződésem, hogy az itt megfogalmazódó gondolatok segítséget nyújthatnak a jogkereső közönségnek e történelmi jelentőségű, új magánjogi kódex alkalmazásának kezdeti lépéseiben.

A joganyagok között szavakra is kereshet, ha azok egy részletét beírja az alábbi mezőbe. Egyszerre több szóra is kereshet [SPACE]-szel elválasztva, ilyenkor a rendszer csak azokat a joganyagokat jeleníti meg, amelyekben pontosan a beírt szövegminta szerepel.

A bérleti és a lakásbérleti szerződés felmondására vonatkozó rendelkezések eltérést engedő vagy kogens normák-e? [Ptk. 6:332.§ (2), 6:333.§ (3), 6:336.§ (3), 6:339.§, 6:347.§ 6:348.§]

A bérleti jogviszony, és annak külön szabályozott altípusaként a lakásbérlet szerződésen alapuló kötelmi jogviszony. A bérleti szerződésre és a lakásbérletre is alkalmazandók a Ptk. 6:1. § (3) bekezdésének és 6: 59.§ (2) bekezdésének a rendelkezései. Ebből az következik, hogy a bérleti (lakásbérleti) szerződést kötő felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát, és a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni a bérleti (lakásbérleti) jogviszony tartalmára, így a felmondási jog szabályozására is.

A rendkívüli felmondás körében a felmondás jogát ennek megfelelően a felek a szerződési szabadság általános korlátai között korlátozhatják, így például a bér meghatározott ideig történő nem fizetéséhez, vagy meghatározott jogellenes magatartások tanúsításához is köthetik. A felek ki is bővíthetik a törvényben meghatározott felmondási okok körét, például annak kikötésével, hogy bizonyos, a lakás rendeltetés- és szerződésszerű használatát egyébként nem érintő és nem tiltott tevékenységek folytatása szerződésszegést valósít meg és rendkívüli felmondásra ad alapot. A felek továbbá a bérleti szerződésben (lakásbérlet esetén is) eltérhetnek a Ptk. törvényes felmondási időt meghatározó rendelkezéseitől és az előzetes felszólításra vonatkozó rendelkezésektől is.

A rendes felmondás körében a felek a szerződési szabadság általános korlátainak a keretei között szabályozhatják a másik fél szerződésszegéséhez nem kötött felmondási jog gyakorlásának feltételeit és szabályait, ideértve a felmondási jog gyakorlásának időbeli korlátozását is, például azzal, hogy a felek a rendes felmondás jogának gyakorlását csak a szerződés megkötését követő meghatározott idő elteltével teszik lehetővé. A határozatlan időre létesített lakás- és helyiségbérleti jogviszonyok jellemzően tartós jogviszonynak minősülnek, amelyek esetében a felmondási jog kizárása semmis [6:213.§ (3)]. A felek eltérhetnek a rendes felmondási jog gyakorlásának a törvényben meghatározott szabályaitól is. Ennek megfelelően a bérleti szerződésben a szerződési szabadság általános korlátainak a szigorú figyelembe vételével akár azonnali hatályú, indokolás nélkül gyakorolható felmondási jog is kiköthető lakásbérleti jogviszony esetén is. Ha a felmondás teljesítéséhez kapcsolódó előnyök és hátrányok kirívóan aránytalanná válnak, az a jóhiszeműség és tisztesség követelményének a megsértését eredményezi.

A szerződési szabadság általános korlátainak alkalmazása kapcsán ugyanakkor annak megítélése során, hogy a kikötés tisztességtelen [6:102.§ - 104.§] vagy nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző-e [6:96.§], továbbá hogy a  szerződésből fakadó jog gyakorlása a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelel-e [1:3.§], figyelembe kell venni, hogy míg a helyiségbérleti jogviszonyok a szabad vállalkozás körébe tartoznak, addig a lakásbérleti jogviszonyok nem állami vagy önkormányzati tulajdonú lakások esetében is jellemzően alapvető létszükséglet biztosítása érdekében jönnek létre, a felek alkupozíciói is – a piaci viszonyok függvényében - jelentős eltérést mutathatnak, és a lakásbérleti jogviszonyok egyre nagyon számban jönnek létre fogyasztó [8:1.§ (1) 3.] és vállalkozás [8:1.§ (1) 4.] által kötött szerződésként (fogyasztói szerződés).

 

Ingyenes szerződések esetén a Ptk. 6:145.§-ában foglalt rendelkezés alkalmazható-e?

A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a Ptk. megalkotása során a jogalkotói szándék ingyenes szerződések megszegésével okozott károk esetén nem irányulhatott a párhuzamos, (deliktuális alapon álló) kártérítési igények kizárására. A szerződésszegésért való felelősség a kimentés szigorítása miatt került közel a veszélyes üzemi felelősséghez, az ingyenes szerződések esetében azonban eltérő szabályozás érvényesül. A Ptk. 6:147. § (1) bekezdése a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károkért a felelősséget a szándékos károkozásra szűkíti, a 6:147. § (2) bekezdésében foglalt szabály pedig úgy rendelkezik, hogy aki a szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kár megtérítése alól a magatartása felróhatósága hiányának bizonyításával mentesül.

Az ingyenes szerződések esetében tehát a kártérítési felelősség a veszélyes üzemi felelősséghez kapcsolt kimentési feltételekhez képest alacsonyabb szinten meghúzott, felróhatósági alapú felelősség. Ennek alapja az a gondolat, hogy ingyenes szolgáltatás esetén hiányzik az az alku, amely a beárazott kockázatnak a kötelezettre való terhelését a visszterhes szerződés megszegéséért való felelősség szabályai szerint indokolja. Semmiképpen sem lehet indokolt azonban, hogy a Ptk. 6:145.§-ának a visszterhes szerződésekre kialakított szabálya felülírja azokat a jogpolitikai indokokat, amelyek az egyes, a felróhatósági mércénél szigorúbb kimentést előíró deliktuális felelősségi alakzatokat alátámasztják. Különösen nem indokolt például, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása (a veszélyes üzem működtetése) által előidézett kockázat szigorú, csak külső elháríthatatlan okkal kimenthető következményei alól a veszélyes üzem üzembentartója csak azért mentesüljön, mert a fokozott veszéllyel járó tevékenység egyúttal ingyenes szolgáltatás is. Ezért, ha az ingyenes szerződés alapján a szolgáltatást a kötelezett olyan tevékenység folytatásával teljesíti, amely a felelősség egyes esetei körében külön szabályozott, a felróhatósági alapú felelősségnél szigorúbb felelősségi alakzat alkalmazási körébe esik, a kártérítési felelősségére az ingyenes szerződések megszegésével okozott károk megtérítésére irányadó szabály helyett e külön szabályozott felelősségi alakzat rendelkezései alkalmazhatók. Ebben az esetben a kártérítési felelősség valamennyi elemének meglétét (így különösen a kár fogalmát, az okozati összefüggést, a felelősség alóli kimentést) a külön szabályozott felelősségi alakzat szabályai szerint kell vizsgálni.

Milyen módon alkalmazható Ptk. a 6:142. § szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség gondossági kötelmek esetén?

A szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülésnek a Ptk. 6:142.§-ában meghatározott szabályai a felelősséget a felróhatósághoz képest szigorúbb szintre emelik. A szerződésszegésért való felelősség a szerződés megszegésének a következménye. A felelősség vizsgálatát ezért megelőzi a szerződésszegés megállapítása. A kötelezett a szerződést akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad (Ptk. 6:137.§). Abban az esetben, ha a szerződés alapján a kötelezettet a gondos eljárás kötelezettsége terheli, a szerződést akkor szegi meg, ha a tevékenysége az elvárt gondosság mércéjének nem felel meg.  Jellemzően ilyen kötelezettség terheli a megbízottat a megbízási szerződés alapján (Ptk. 6:272.§). Megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetén abban az esetben, ha a kötelezett (megbízott) tevékenysége a szerződés alapján megkövetelt gondos eljárás követelményének megfelelt, szerződésszegést nem követett el, ezért a szerződésszegésért való felelősség alapvető feltétele sem valósul meg. Így nem kerül sor a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára (Ptk. 6:142. §) sem. Abban az esetben, ha a kötelezett (megbízott) tevékenysége a szerződés alapján elvárt gondosság mércéjének nem felelt meg, a szerződést megszegte és a szerződésszegésért való felelősség feltételeinek vizsgálatára, köztük a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés feltételeinek a vizsgálatára kerül sor.

A Ptk. 6:142. § alkalmazásában hogyan kell értelmezni az „ellenőrzési körön kívül eső” mentesülési okot? Lehet-e ellenőrzési körön belüli az olyan objektív körülmény, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható?

A Ptk. szerződésszegési szabályai a szerződésszegésért való felelősséget objektív alapokra helyezik.  A világos jogalkotói cél az, hogy a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés szintje szigorúbb legyen, mint a felróhatósági alapú kárfelelősségé. A kimentési okokat is ehhez képest kísérelte meg megfogalmazni a jogalkotó. Ehhez mintát külföldi példák (Bécsi Vételi Egyezmény, Draft Common Frame of Reference) adtak. Az „ellenőrzési körön kívül eső” mentesülési ok megfogalmazása a felelősség többi eleméhez hasonlóan absztrakt, amelyet a jogalkotói szándék szerint objektív mércével, és nem felróhatósági alapon kell megközelíteni. Az „ellenőrzési körön kívül” fordulat a jogalkotói törekvés fényében helyesen a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, és semmiképpen sem lehet mérhető a „gondos ellenőrzés” vagy a felróhatóság mércéjével.

A Ptk. 6:142.§-ában foglalt rendelkezés kockázattelepítési szabály. A szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételrendszere a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség kimentési feltételeihez áll közel. A szerződésszegésért való felelősség szabályai a „belső” vis maior esetében nem teszik lehetővé a felelősség alóli mentesülést. A szerződést szegő fél a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha az elháríthatatlan körülmény az ellenőrzési körén kívül esik.

Önmagában az, hogy a szerződést megszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Ebből következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan „belső” objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható. 

Megállapítható-e a jogi személy létesítő okiratának a jogszabályba ütközése a szerződésekre alkalmazandó semmisségi okok miatt? (Ptk.6:88-6:98.§)

A Tanácsadó Testület egységes álláspontja szerint a jogi személy létesítő okiratára, amely a Ptk. 6:4.§ (1) bekezdése alapján jognyilatkozatnak minősül, a Ptk. szerződésekre előírt érvénytelenségi szabályait alkalmazni kell (Ptk. 6:9.§). A jogi személy nyilvántartásba vétele után az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására az adott jogi személy működésére irányadó jogszabály alapján kerülhet sor. A cégeknél ezt a Ctv. 68.-71.§§-ában, míg a civil szervezeteknél a Cnytv.-ben foglalt korlátokkal lehet alkalmazni. A Ctv. 69.§-a a cégalapítás érvénytelenségének a megállapítását korlátozza, de nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha az érvénytelenség oka nem a Ctv. 69.§ (2) bekezdésében foglalt körülmény, hanem más ok. A Ctv. 69.§ (2) bekezdésében nem szabályozott érvénytelenségi okok esetében a nyilvántartásba vétel nem orvosolja a létesítő okirat rendelkezéseinek az érvénytelenségét. A nyilvántartásba vételt követően a létesítő okiratnak a Ctv. 69.§ (2) bekezdésében meghatározottakon kívül eső, érvénytelen rendelkezésére a felek jogot éppúgy nem alapíthatnak, mint ahogy azt szerződések érvénytelen rendelkezései esetén sem tehetik, és nincs akadálya annak sem, hogy ha ennek feltételei fennállnak, törvényességi felügyeleti eljárás induljon a törvényes működés helyreállítására. A Ptké. 10/A. §-a szerint a Ptk. 3:37. §-a alapján a jogi személy határozatának a hatályon kívül helyezését kimondó ítélet hatálya annak jogerőre emelkedésével áll be. Ez azonban nem pótolja a létesítő okirat érvénytelensége folytán indítható egyéb bírósági eljárást

Oldalak