Bírósági reform a rendszerváltás utánAz 1989-90-es évek politikai rendszerváltását követő évtizedben a magyar igazságszolgáltatási rendszer történelmi, de egyben szükségszerű reformfolyamaton esett át. Az Alkotmányt módosító 1989. évi XXXI. törvény 1. cikke Magyarországot köztársaságként deklarálta, ennek megfelelően 1989-től fogva a bíróságok a határozatokat a Magyar Köztársaság nevében hozták. (A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2012. január 1. napjától hatályos 2011. évi CLXI. törvény azonban ezt az előírást már nem tartalmazza, illetve a Be 257. § (2) bekezdésének, valamint a Pp. 212. § (2) bekezdésének 2012. január 1. napjától történt hatályon kívül helyezésével az eljárási törvényekben sincs erre vonatkozó utalás.) Az alkotmánymódosítás számos törvény módosítását tette szükségessé, s elindította a bírósági szervezet átalakítását. Az Országgyűlés a reform legfontosabb tényezőit tartalmazó törvényeket 1997-ben fogadta el, ennek keretében az 1997. évi LXVI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról hatályon kívül helyezte a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvényt.
A bírósági reform tényezői
Az 1989-90-es rendszerváltás megteremtette a jogállamiság alapjait s az igazságszolgáltatásban egy fokozatosan kibontakozó reformfolyamatot indított el. A rendszerváltást megelőző időkben a szocialista állammodellnek megfelelően a bírói és végrehajtó hatalom szorosan összefonódott. Az összekötő szálat az igazságügyminiszter jelentette, az ő hatáskörébe tartozott a megyei és helyi bíróságok felügyelete és igazgatása. Bár az ítélkezés elvi irányítása a Legfelsőbb Bíróság feladata volt, az igazságügyminiszter igazgatási és felügyeleti joga keretében a bíróságok szakmai tevékenységét is ellenőrizte. Az elvileg egységes bírósági szervezet igazgatásilag kettévált: a Legfelsőbb Bíróság elnökét az Országgyűlés választotta, ez nagyobb fokú pénzügyi önállóságot biztosított a testület számára a megyei és helyi bíróságokhoz képest.
Az igazságszolgáltatási rendszer átalakítását eredményező törvénycsomag célja a korszerű és hatékony bírósági rendszer kereteinek megteremtése volt, mely egyben megfelel az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek is. Ennek érdekében a törvénycsomag a következőkre koncentrált:
- A bíróságok igazgatását az igazságügyminisztertől átvette az újonnan megalakult Országos Igazságszolgáltatási Tanács, ezzel véglegesen elvált egymástól a bírói és végrehajtó hatalom, s az igazságügyminiszter által gyakorolt külső központi igazgatás belső igazgatássá vált.
- A Legfelsőbb Bíróság autonómiája megszűnt, igazgatási és költségvetési szempontból is integrálódott az egységes bírósági szervezetbe.
- Az addigi háromszintű bírósági szervezet kiegészült egy negyedik szinttel, az ítélőtáblákkal. Az ítélőtáblák felállítása lehetővé tette az igen leterhelt helyi bíróságok munkájának csökkentését, kibővítette a rendes jogorvoslati lehetőségeket, s azáltal, hogy lényegesen csökkentette a Legfelsőbb Bíróság előtt zajló ügyek számát, hozzájárult ahhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság immár legfőbb alkotmányos feladatára, az ítélkezés elvi irányítására összpontosíthasson. Ld. 1997. évi LXVI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról.
- A korábbi szabályozáshoz képest a bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény megszigorította a bíróvá válás feltételeit, meghatározta a bíró jogait, kötelezettségeit, s a javadalmazás rendszerének új alapjait. A törvény célja a bírói kar összetételének javítása és a bírói hivatás presztízsének növelése volt.
- Az 1997. évi LXVIII. törvény az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyát és javadalmazását szabályozta.
- A bírósági szervezet négyszintűvé alakításához kapcsolódott a polgári és büntető eljárásjog módosítása. A különösen nehéz ténybeli és jogi megítélésű ügyek első fokú elbírálása a helyi bíróságokról a megyei bíróságokhoz került át, s a tisztességes tárgyalás elveit tiszteletben tartva lehetőség nyílt az egyszerűbb és gyorsabb eljárásra.
Az ítélőtáblák felállítása
Az ítélőtáblák felállítását az Alkotmány és a bírósági reformot megvalósító 1997. évi törvények rendelték el. Az 1997. évi LXIX. törvény értelmében 1999. január 1-től három ítélőtábla kezdte volna meg működését Budapesten, Szegeden és Pécsett, s legkésőbb 2003. január 1-ig fel kellett volna állítani további kettőt Debrecenben és Győrött. Az 1998-as parlamenti választásokat és az 1998. november 3-ai, a miniszterelnök és az igazságügyi vezetők hédervári tárgyalását követően azonban az Országgyűlés az ítélőtáblák felállításának 1998 decemberéig történő elhalasztásáról döntött. Az Országgyűlés az 1997. évi vonatkozó törvényt hatályon kívül helyezte s a hangsúlyt az alsóbb fokú igazságszolgáltatói fórumok erősítésére helyezte. Az Országos Ítélőtábla székhelyéről és illetékességi területének megállapításáról szóló 1999. évi CX. törvény 2003-tól egyetlen, országos illetékességgel rendelkező ítélőtábla felállításáról rendelkezett. E törvény kapcsán az Alkotmánybíróság 49/2001 (XI.22.) AB határozatában kimondta, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a törvényben nem írta elő több ítélőtábla létrehozását, hiszen az Alkotmány 45.§-ának 1. bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban "ítélőtáblák" működnek. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy ezt az alkotmányellenes helyzetet 2002. december 31-ig szüntesse meg. A parlamenti választások után 2002. július 9-én az országgyűlés elfogadta a kormány javaslatát az öt ítélőtábla felállításáról. A 2002. évi XXII. törvény (az ún. táblatörvény) alapján 2003. január 1-től Budapesten, Szegeden és Pécsett, majd 2004. július 1-től Debrecenben és Győrött ítélőtáblák létesültek, melyek tényleges működésüket 2003. július 1-től, illetőleg 2005. január 1-től kezdték meg.
Az öt ítélőtáblán összesen 153 bíró dolgozik. A Budapesti Ítélőtábla kivételével mindegyik új fórum elhelyezése biztosított. Budapesten a tervek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Kúria Parlamenttel szemközti egykori épületébe költözne, s átadná helyét a Budapesti Ítélőtáblának.
1990-től kezdve dr. Solt Pál - aki korábban legfelsőbb bírósági bíró, majd alkotmánybíró volt - két perióduson keresztül irányította a Legfelsőbb Bíróságot. Solt Pált dr. Lomnici Zoltán követte, akit a Parlament 2002. június 25-én választott meg. Elnöki tisztsége a ciklus lejártával, 2008. június 26-án szűnt meg. Az elnöki feladatokat ezután dr. Kaposvári Bertalan elnökhelyettes látta el. Dr. Baka Andrást az Országgyűlés 2009. június 22-én választotta meg, akinek megbízatása 2011. december 31-én megszűnt. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvénnyel a bírósági vezetés szakmai és igazgatási területe szervezeti értelemben is kettévált. 2012. január 1. napjától a bíróságok igazgatása az Országos Bírósági Hivatal elnökének feladatkörébe, az Országos Bírói Tanács ellenőrzése alá került, míg a szakmai irányításra - a jogegység legfőbb őreként - a 150 év múltán ismét visszaállított Kúria elnöke kapott felhatalmazást. Az Országgyűlés 2012. január 1-től a Kúria elnökének dr. Darák Pétert választotta meg.