A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.555/2017. számú ügyben a döntés elvi tartalma: az Mth. 2. § (1) bekezdése alapján – miszerint az Mt.-t főszabályként a hatályba lépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell – az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően kell megállapítani a vezető állásúnak minősülést.
A felperes 2010. november 19-én kötött munkaszerződéssel állt az alperes alkalmazásában műszaki igazgató munkakörben. A munkaszerződése rögzítette, hogy vezető állású munkavállalónak minősül a munkakörére tekintettel. 2015. június 22-én az alperes a felperes jogviszonyát felmondással szüntette meg, és a felmondást nem indokolta. A felperes a keresetében elmaradt jövedelmet igényelt kártérítésként, valamint béren kívüli juttatásokat kért. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest kártérítésként elmaradt jövedelem megfizetésére, továbbá cafeteria juttatás kifizetésére is kötelezte. A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és cafeteria juttatás összegét felemelte. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy „A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata” {30/2014. (IX.30.) AB határozat indokolás [89]}. A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik és a per összes releváns körülményére figyelemmel – meggyőződésük szerint – bírálják el (Pp. 206. §). A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki az Mth. 2. § (1) bekezdése alapján, hogy az új Mt-t a hatályba lépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell. Ebből következően alaptalan azon alperesi hivatkozás, hogy az Mt. 208. § (2) bekezdése csak a törvény hatályba lépését követően létrejött munkaszerződésekre irányadó, és így a felperes esetében is a régi Mt. 188/A. §-a volt figyelembe vehető. Erre nézve a másodfokú bíróság ítélet indokolási kötelezettségének eleget tett, nem sérült a Pp. 221. §-a. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában részletesen kifejtette az Mt. 208. § (2) bekezdése alkalmazásának feltételeit, és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes alapbére a törvényben megállapított összeghatárt nem érte el, így 2012. július 1-jét követően az alperes nem tekinthette őt vezető állású munkavállalónak. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. november 5.
A Kúria Sajtótitkársága