A peres felek 2000-től 2013-ig disztríbútori, majd díleri rendszerben álltak egymással jogviszonyban. A felperes különböző időpontokban megkötött szerződésekkel az alperes szolgáltatásainak közvetítésére, készülékek Magyarországon történő értékesítésére, illetve ügyleti képviseletre kapott megbízást az alperestől.
A peres felek közötti kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése után a felperes jelezte az alperes részére, hogy kiegyenlítésre tart igényt.
A felperes keresetében 1.267.478.237 forint és késedelmi kamatai, továbbá perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra alapítottan, hogy az alperes legjelentősebb önálló kereskedelmi ügynöke volt több mint 13 éven keresztül, évente tízezres nagyságrendben kötött kártyás és előfizetéses szerződéseket, új ügyfeleket szerzett, illetve maga alakította ki az alperes ügyfélkörének jelentős részét. E tevékenységek jutalékot generáltak volna a részére, amennyiben a felek között a szerződés továbbra is fennmarad.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A kiemelt jelentőségű perben az első- és másodfokon eljáró bíróság a felperes keresetét elutasította, arra hivatkozva, hogy a felperes a keresete megalapozásához szükséges tényelőadási kötelezettségének nem tett eleget.
A Kúriának a felperes felülvizsgálati kérelme alapján a kiegyenlítési igény elutasításának jogszerűségéről kellett állást foglalnia. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartó határozatában rámutatott arra, hogy polgári peres eljárásban a felek kötelesek a peranyagot szolgáltatni, a szükséges bizonyítékokat rendelkezésre bocsátani, a bizonyítási indítványaikat előterjeszteni. A felperest az általa érvényesített joggal összefüggésben tényállítási és ténybizonyítási kötelezettség terhelte, amely kötelezettségének nem tett eleget. A kiegyenlítés megalapozott érvényesítéséhez a felperesnek a részére korábban több jogcímen folyósított jutalékból meg kellett volna jelölnie azokat, amelyek olyan – új ügyfél szerzésére irányuló vagy azzal egy tekintet alá eső – tevékenységgel függenek össze, amely az általa korábban kifejtett ügynöki tevékenység eredményeként a szerződés megszűnését követően is jelentős hasznot jelentenek az alperes számára. A Kúria megállapította, hogy a felperes az általa érvényesített jog alapjául szolgáló olyan tényállításokat, amelyek tekintetében szakértői bizonyítás lett volna folytatható, nem tett, de indítványa teljes körű sem volt, ezért a bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a szakértői bizonyítást.
Budapest, 2018. július 23.
A Kúria Sajtótitkársága