A törvényszék a 2012. március 23-án kelt ítéletével az I. rendű terheltet az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette, a korábbi Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette és a korábbi Btk. 299/B. § a) pontjába ütköző folytatólagosan, társtettesként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette, és a korábbi Btk. 289. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) és b) pontjai szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette miatt halmazati büntetésül 8 évi börtönbüntetésre és 8 évi közügyektől eltiltásra és gazdálkodó szervezet vezetésétől, mint foglalkozástól végleges eltiltásra ítélte.
A bejelentett fellebbezések folytán másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a 2013. április 16. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát az I. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta
A jogerős határozattal szemben az I. rendű terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaira hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálati indítvány szerint a bíróságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezen felül helytelenül alkalmazták a büntető anyagi jogi szabályokat, így törvénysértő büntetést szabtak ki.
A csalás és a tőkebefektetési csalás között a releváns különbség csupán a kár, mint eredmény hiánya az utóbbinál.
Ettől függetlenül azonban a tőkebefektetési csalás is eredmény-bűncselekmény, ahol az eredmény a tőkebefektetés. Az eredmény és az elkövetői magatartás között pedig ok-okozati összefüggésnek kell fennállnia, amelyet az adekvát kauzalitás tana szerint szükséges lett volna vizsgálni.
A felülvizsgálati indítvány annak ellenére, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés a), és b) pontjaira is hivatkozott, valójában mind a bűnösség megállapításának, mind a cselekmények minősítésének sérelmezését, valamennyi bűncselekmény esetében, döntően a tényállás megalapozatlanságára alapozta.
Ez állapítható meg a hűtlen kezelés esetében, ugyanis mind a vagyonkezelési kötelezettség, a vagyoni hátrány nagysága és az I. rendű terhelt bűnössége, szándékossága vagy gondatlansága, a tőkebefektetési csalás esetében az elkövetési magatartás és az okozati összefüggés, a sikkasztás bűntette esetében a készletre felvett előleg sorsának alakulása és a szövetkezet pénzkezelési szabályzata mind olyan ténykérdés, amely a felülvizsgálat keretében nem kérdőjelezhető meg és nem vitatható.
A Kúria megjegyzi, hogy a hűtlen kezelés esetében a vagyonkezelő kötelezettségek megszegése és a szövetkezet vagyonvesztése között a közvetlen okozati összefüggés megállapítható, a vagyonkezelési kötelesség terjedelme pedig a szövetkezet igazgatóságának elnöke esetében nem kérdőjelezhető meg.
A tőkebefektetési csalás csak elnevezésében csalás, ténylegesen a csaláshoz képest előrehozott büntetőjogi védelmet létesít. A befektetők tényleges megkárosítása már alkalmazási körén kívül esik.
E bűncselekmény az egyes befektetők érdekein túl a tőkepiac biztonságos működését is védi. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a befektetők a valós és hiteles információk alapján döntsenek a befektetésről.
A Kúria – miután nem észlelt olyan, az indítványban nem kifogásolt eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálatnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 424. § (1) bekezdés d) pontja szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016.január 6.
A Kúria Sajtótitkársága