A felperes kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2010. november 1-jei hatállyal indokolás nélküli felmentéssel 2010. augusztus 27-én kelt és 2010. augusztus 30-án közölt határozatával megszüntette.
A felperes keresetében a felmentése jogellenességének megállapításával átalánykártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését, valamint igényt tartott cafeteria juttatásra is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen értelmezte az Európai Unió Bíróságának döntését, miszerint a bírói indítványok hiányossága miatt ítélte úgy az Unió Bírósága, hogy a vonatkozó eset nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe.
A Kúria az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Mfv.I.10.072/2013/6. számú végzésével. Az Európai Unió Bírósága a C-332/13. számú ügyben meghozott végzésében összefoglalóan megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a szóban forgó ügyben, mivel a jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe. Az Európai Unió Bíróságának ezen végzése folytán a felülvizsgálati kérelemnek az Alapjogi Chartával összefüggő érvelése nem képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát, mivel a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre [végzés 13. pont; az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikk (1) bekezdés, (3) bekezdés b) pont]. Ezért az Alapjogi Charta megsértésére alaptalanul hivatkozott a felperes, ezen a jogcímen a felmentés jogellenessége nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján „a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg …, az 2011. május 31-én veszti hatályát” [8/2011. (II.18.) AB határozat 6. pont]. Ebből az következik, hogy a felperes felmentése közlésének időpontjában a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható volt.
A perben a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján – figyelemmel az MK. 95. számú állásfoglalás IV. pont indokolására is – azonban a felperesnek a munkáltató részéről történő rendeltetésellenes joggyakorlást kellett bizonyítania, vagyis azt, hogy az adott esetben a munkáltató az indokolás nélküli felmentés jogával visszaélt az Mt. 4. § (2) bekezdésében foglalt valamely körülmény miatt. Ilyen azonban ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható. Önmagában a jogszabályon alapuló jogviszony megszüntetés „indokolás hiányában sem” valósította meg a rendeltetésellenes joggyakorlást.
(Mfv.I.10.039/2015.)
Budapest, 2015. október 26.
A Kúria Sajtótitkársága